Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-64

260 64. országos ülés február 24. !882 Nevezetesen az újonezozás költségei ki által fognak viseltetni? Vájjon az újonezozáshoz ott nem a hadsereg tisztei fognak bevonatai? Nem a hadsereg tiszteiből alakított katonai komissiók fognak szerepelni? És vájjon ezek a költségek nem a közösügyi költségvetést illetik ? S másodszor a felszerelés. Kit illet a felszerelés, honnan fogják kapni a ruhát, a puskát, az élelmezést? Vájjon lehet-e egyátalában képzelni, hogy ott bárminő csapatok fölállittassanak; lehet-e ezen monarchia védereje, ennek szervezete és disciplhiája szempontjából képzelni, bogy nem a közös hadseregből és nem a közös hadsereg táraiból vétessenek át? Harmadszor a mi a tisztek fizetését illeti, lehet, hogy a tisztek fizetése, egyelőre ott fog szerepelni. De vájjon a tisztek ellátási, szolgálati igényei megszűnnek a monarchia irányában? Vájjon ezen tisztek olyanoknak tekintetnek, kik a monarchia, vagy a hadsereg szolgálatából kilépnek? Azt hiszem, hogy ezt senki sem állíthatja őszintén és jó lelkiismerettel. Ha tehát ezen tekintetek oda utalnak, hogy az újonezozás első pillanatától nem egy költség merült, fel, mely az egész monarchiát illeti és mely nem fog a bosnyák rendes közigazgatás köréből kikerülni, ugy kétségtelen továbbá az, hogy bármi mérsékelten hozatott legyen be a védkötelezettség általános elve, még is ki van mondva, hogy az általános védkötelezettség elve hozatott ott be. S hogy ez így van, legjobban megmagyarázta az igen t. közös pénzügyminisíer ur, a ki épen hivatkozott arra, hogy hiszen természetes, hogy ezen nagy elvnek kimondása és behozatala oly népességben, mely egyátalán nem volt hozzászokva a védkötelezetíséghez, nyugtalanságot idéz elő egy időre. Már pedig akármily kicsinyben kezdették meg a szervezést, ha egyszer ki van mondva az általános védkötelezettség elve, lehetetlen a fejlődést megakadályozni. Hisz tekintsünk nem ezen, hanem hasonló, sokkal kisebb mértékű processusra a saját hadseregünk körében. Több elv mondatott ki s mindegyik kimondásánál kijelentetett, hogy az csak bizonyos határok közt mérsékelten fog alkalmaztatni. Csak a 3 évi szolgálati időre hivatkozom. Az mondatott, hogy ez csak átmeneti intézkedésként fog alkalmaztatni azért, hogy szükség esetében érvényesíttessék. Ezt nagyon jól tudom, mert akkor én voltam szerencsés előadó lenni s én voltam bátor ez érveket fölhozni. Igen, de a politika vaskényszerűsége nem engedett megállapodást s oda vitte a dolgot, hogy kimondatván az elv, a végkövetkezraéiiyekig kellett fiuanciánknak elmenni, oly pillanatokban, a úridon az a pénzügyministereknek vajmi keservesen esett s midőn a magyar ministerelnök s a túlsó ministerium számos tagja ha lehetséges lett volna, igen szívesen szállította volna le a létszámot. Midőn tehát itt, a hol az ellenőrzés minden eszközével birunk, a hol az országgyűlésben mindennap felszólalnak a költségszaporulat miatt, a hol a budgettárgyalásnál mindenütt feljajdulhatunk, hol a delegatióba minden évben felszólalva kellemetlenségeket okozhatunk a miuistereknek, ily körülmények közt, elismerem, a közös ministerium legnagyobb takarékossága és előrelátása daczára ily következmények állottak be és a kimondott elv követelményei igy felszaporodtak : akkor lehetetlen lesz, hogy ott, a hol mi tényleg nem birunk a mindennapi ellenőrzés hatalmával s a hol a jelenlegi körülményeknél fogva a pénzügyi control jogával is csak bizonyos mértékben és megszorítva birunk, ezen költségek még sokkal gyorsabban és nagyobb méitékben fel ne szaporodjanak. A t. ministerelnök ur megjegyezte azt, hogy ép a monarchia tekintélye szempontjából s azoi szempontból, hogy azon népeknek meg kell tanulnia azt, hogy a mit a monarchia egyszer kíván és parancsol, azt mulhatlanul tetjesítni is kell, szükséges a véderő - rendelet fentartása esetleg az ottani körülmények közt, akkor azt hiszem, a potiori szükséges lehet keresztül vitele oly mérvekben, a melyek az eredeti nézeteket messze túlhaladják, nehogy ismét azon tévedésbe essenek azon népek, hogy csupán száz, vagy ezer ujonczról van szó és nem általános kötelezettségről, a mely mindenkit egj^aránt terhel, hauero hogy itt kötelességgel állnak szemben, a mely aló! ki nem bújhatnak s a melyet a monarchia tőlük megkövetel s a melynek teljes mérvével kell, hogy tisztában legyenek, nehogy azután ismét visszakerüljön a jelenlegi állapot, félreértés és elégedetlenség és ismét fölkeljen Mihálovics képviselő ur, vagy más hasonló nézetű s azt mondja: nem kellett volna nagyobb áldozatokat rájuk róni, mint a minőket vártak, mint a minők iránt előzetesen tisztában voltak. Meglehet, hogy ez pár 100 ezer frttal többe fog kerülni és mi, kik itt nem 100 ezrek, hanem minden forint s minden hivatalnok fizetése tekintetében kell, hogy majdnem elkeseredett harezot vívjunk a pénzügyi exigeatiák szempontjából, mi bizonyára utolsók leszünk, kik könnyelműen azt fogjuk mondani: költessék el minden pénz, harsem mi a mennyiben hatalmunkban áll, vigyázni fogunk arra, nehogy talán felesleges kiadások történjenek. De ha biztosít a ministerelnök ur, v:igy a közös kormány arról, hogy a monarchia érdeke, azon tartományok érdeke, vagy az állandó béke és nyugalom érdeke megkívánja azt a pár százezer forintot, legyenek meggyőződve, hogy mi a monarchia, a nyugalom és biztonság érdekében a pénzügyi áldozatokat is meghozzuk ép ugy, mint fölé tudtunk helyezkedni a pénzügyi