Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-64

258 64. országos ülés febrnár 24. 1882. A törvénysértés kérdését sokkal nagyobb, súlyosabb kérdésnek tartom, semhogy személyes kérdés lenne. Ha van olyan kérdés, a mely ter­mészet szerint sem személyes természettel, sem személyes éllel, hanem tökéletesen a dolog ter­mészetéből vett erővel bir, ugy valóban a törvény­sértés kérdése az; és minden parlamentben és minden országban és az egész történelmen végig, azt hiszem, nem fog a t. ministerelnök ur ne­kem példát felhozhatni arra, hogy ez nem nagy politikai kérdés, hanem ez merő személyes kér­dés. Már azért is meg kell említenem ezt, ne­hogy abban, a mit erre vonatkozólag mondandó leszek, bármi tekintetben személyes kérdést lásson. Mindenekelőtt a védtörvénynek van két sza­kasza, melyre részint az igen t. ministerelnök ur részéről, részint máshelyütt hivatkozás történt. Az egyik a 11. szakasz volt, a mely meg­mondja, hogy a hadsereg megállapított létszámá­nak a körülmények szerint további változatlan meghagyására vagy megváltoztatására czélzó ja­vaslatok a két törvényhozás elé térj esztendők és a létszám a törvényhozások által állapíttatik meg. Azt hiszem, hogy ez jog, mely senki ré­széről kétségbe nem vonatik; kétségbe vonatik csak az, hogy vájjon a véderőnek Boszniában való szervezése a monarchia védereje létszámá­nak szaporítása-e vagy nem ? Ezen kérdéssel és ezen szakasz magyarázatával szabadjon tehát foglalkoznom. Az 1880 : VI. t.-ez 2, §-a — a melyre vo­natkozólag elismerem, nem itt és nem a minis­terelnök ur, hanem egészen máshelyütt történt hivatkozás — azt mondja, hogy a külföldiek törvényszerinti katonai szolgálati időre a b) és c) pontok feltétele alatt kivételesen csak ő Fel­sége engedélyével vehetők fel a hadseregbe, ha a kormánynak ez iránt a feltétlen engedélyt ké­pesek felmutatni, azaz, a mely a külföldiek fel­vételét a hadseregbe nem köti a törvényhozások beleegyezéséhez. Mindenekelőtt szabadjon megjegyeznem — mondom, nem a ministerelnök ur részéről hoza­tott fel e paragraphus és csak örülni fogok, ha azon részről ezen felfogás helyesléssel fog találkozni. Fel kell említenem, hogy ez egy­általában nem a létszámon túl való felvételre, hanem a létszámba való felvételre van meg­állapítva. Már hogy e szakasz akkor azon in­dokból hozatott meg, mert akkor a tiszti kar­ban számos külföldi szolgált, a kiknek a tiszti karból való elbocsátása, kizárása egyáltalában igazolható nem lett volna s hogy jövőre ilyen egyes kivételes esetek felmerülhetnek. Harmadszor ezen szakaszról-— s azt hiszem, hogy az igen t. ministerelnök ur ezen kifogást ellenem nem érvényesítheti — a hadseregbe való felvételről, azt fogná talán mondhatni, hogy nem szól a hadseregbe szerinte nem tartozó bosnyák véderőbe való felvételről. De akár igy meg­zavartassék ezen szakasz, akár amúgy, (Halljuk !) azt hiszem, a törvény magyarázatául csak egy elvet alkalmazhatunk, mely általában és minde­nütt el van fogadva, t. i. hogy „privilegia non sünt amplificanda". Itt egy kivételes intézkedés­ről van szó és ez a kivételes intézkedés a ko­rona jogait illetőleg, csak szorosan azon mérték­ben alkalmazandó, mint a hogy a törvényben történik. És azt hiszem, részünkről bizonyára mindenki és a háznak minden tagja minden ma­gyarázat ellen tiltakozni fogna, a mely ezen szakasz alá akarná vonni az ottani újonczozás elrendelése törvényességének vagy törvénytelen­ségének kérdését. Menjünk át tehát a szorosabban ide vonat­kozó szakaszra, az 1880 : VI. t.-czikk 3. és 5 §-ának magyarázatára. (Halljuk!) Itt már nem a kor­mány és a törvényhozás jogainak a definitiójá­ról van szó, hanem egészen másról, itt meg van különböztetve részben a közös kormány, részben a külön kormányok álláspontja, részben pedig a két törvényhozásnak és azután ismét a delegáti ó­nak jogköre s az 1880 : VI. t.-cz. feladata az, hogy a competentiákat e tekintetben szigorúan megállapítsa. Itt pedig azt hiszem, szintén nem az országgyűlés, hanem a korona és a kormány jogainak ,illetőleg a kormány rendeleti jogának és az országgyűlés törvénymagyarázati jogának megkülönböztetéséről levén szó, a törvényma­gyarázatnak egy másik elve alkalmazandó, azon elv, t. i. hogy a kormány rendeleti joga mindig arra. vonatkozik, a mi expresse és külön a kor­mány rendeleti jogának van itt fentartva, A kö­zös kormánynyal együtt a magyar kormány, a dclegátió külön-külön csakis arra vonatkozólag érvényesíthetik jogaikat, a mire vonatkozólag e jogok határozottan az ő részükre vannak fen­tartva, a mi pedig nincs a közös kormánynak, nincs a delegátiónak fentartva, az mind a mon­archia törvényhozását, t. i. a koronát és a monarchia két felének országgyűléseit együttvéve illeti. Azt hiszem, ez magából ezen törvényczikk alapjából következik. Midőn a berlini békekötés beczikkelyeztetett, midőn a szerződés által a mandátum elvállaltatott, ezen beczikkelyezés és ezen elvállalás az egész monarchiára vonatkozó­lag vállaltatott el, következéskép minden köte­lesség, minden teendő, mely abból folyik, csakis az egész monarchia teljes képviselete által inté­zendő el, kivéve azon eseteket, melyekben az intézkedés kizárólag egyik vagy másik faktornak van fentartva. (Halljuk!) Mi van most fentartva a kormánynak? (Halljuk! Zaj.) Sajnálom, hogy Jókai t. képviselő ur nem tartja elég érdekesnek, de én azt hiszem, hogy kötelességem ezen de-

Next

/
Thumbnails
Contents