Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-54

20 &*• országos ülés febrnár 13, !8S2. Tehát végelemzésben mire reducálódnak ezen intézetek. Constatáljuk egyszerűen a valóságot és akkor ki fog tűnni az, hogy kizárólag néhány vizsgálat érdekében állanak fenn. Én nem akarok ezúttal a vizsgálati rendszernek jó, vagy rósz szerkezete taglalásába bocsátkozni, azonban kétségtelen, bármilyen legyen a vizsga, az más, mint bizonyos formális korlátolt tartalmon túl nem terjedhed. T. ház! Vájjon ezzel beérhetjük-e, vájjon a nemzeti közszellemnek egész gyarapodása a felső oktatás intézményeiből ez legyen, vájjon a magyar társadalom és maga a magyar állam beérheti-e azzal ? Midőn a közhatalom gyakorlására rendelt hivatalok betöltésénél qualificatióul kitűzi bizonyos vizsgák letételét, bizonyos tanfolyamoknak végzését, ezzel egyúttal ki is legyen merítve minden követelése? Én, t. ház, ezen követelés terjedelmét nem ugy fogom fel. Én azt hiszem, hogy egy középszerű és elvégre már a kezdő tanuló helyzetéből folyólag sem nagyon magvas vizsgálatnál sokkal lényegesebb az, hogy az iskola padjairól az ifjú hoz-e magával bizonyos szellemi képességeket a továbbfejlődésre, vájjon értelmi erejét fokozta, judiciumát élesítette-e és magával hozza-e azt, a mi oly jelentéktelennek látszik — az ideális törekvéseknek egy bizonyos mérvét, melyet minden egészséges szervezetnek az iskola padjairól be kell hozni a gyakorlati életbe, mely gyakran kicsinyes, gyakran törpitő befolyásaival vajmi könnyen megtámadja a jellemet és a szellem rugékonyságát. {Helyeslés.) T. ház ! Jelen szervezetében ezen tanintézetek, de nemcsak jelen szervezetében, de bármi apró másodrendű expediensekkel felfrissítve, ezen 14 tanintézet a magasabb oktatás ezen eszméjének megfelelni egyáltalában képtelen. Erre nézve nem szabad illusiót táplálnunk. Épen ugy, mint Európa minden más államában, Magyarországon is egy magasabb mívelődési fokozatnak elérésére a felsőbb oktatás terén más alkalmas eszköz nem lehet, mint a szélesebb keretű, a magasabb eszméktől áthatott egyetemi organisatió. Csak ez lesz képes a központban kétségtelenül meglevő és folyton képződő és haladó ifjabb tehetségeket és erőket arra birni, hogy a fővárostól távol, valamely vidéki regionalis központba menve, ott íolytassák míssiójukat és folytathassák önképzésüket, tudományos kutatásaikat. És csak ez lesz képes arra, hogy a hallgatóság egy bizonyos középnagyságú és éparányú számban csoportosuljon ezen intézet keretébe, mely egészséges szám-viszony kétségkívül minden fejlődésnek egyik nélkülözhetetlen előfeladata. Ez azon irány t. ház, melyben nézetem szerint közoktatási ügyünknek hatni kell. Kivonva ebből az önként folyó következtetéseket, tartalék nélkül ki kell jelentenem abbeli meggyőződésem t-t, hogy az akadémiákat meg keli szüntetni és pedig nem fokozatosan, hanem az ugyanazon kategóriákba tartozókat legalább is egyszerre és ezek helyébe a kínálkozó szellemi s anyagi erőket tömörítve, egyetemeket állítani. {Helyeslés.) Ezen processus felé az első lépés mindenesetre az lenne, ha maga a kormány kilépne a kezdeményezés terére akár országos költségen, akár a felügyelete alatt álló alapítványok terhére, állítván fel egy új, harmadik állami egyetemet. Azonban, t. ház, azt mondják, ee n'est que le premier pas qui coute, hogy csak az első lépés nehéz. A fenforgó esetben ez megfordítva van. Itt az első lépés a legnehezebb. Van itt, t. ház, egy nagy nehézség s ez azon másik faktorban rejlik, mely, ha közoktatásunk bármely ágában reformokat akarunk életbeléptetni, ez elé csakugyan legyőzhetetlen akadályokat gördit s ezek a felekezetek. T. ház, sokkal inkább hive vagyok a történelmi fejlődésnek és sokkal kevésbbé szoktam ideolog káprázatok után járni, semhogy el ne ismerném ezen történelmi faktornak fontosságát és bizonyos határok között jogosultságát. De, t. ház, egyet nem szabad felednünk s ez az, hogy a magyar államnak e tényező előtt soha nem szabad kapitulálnia. Ehhez képest tehát én ugyan a felgő oktatás terén is a felekezetekre nézve elismerem a tanszabadság elvét, de egyet mindig megkövetelek s ez az, hogy ezen felekezetek tanszabadsága miként érvényesüljön, mely kategóriák mellett s mely föltételek alatt érvényesüljön ezen tanszabad-ág, ezt az állam, a törvényhozás szabja meg. És nincs semmi ok, t. ház, arra, hogy az állam ne az egyetem kategóriáját, ne az egyetem keretét tűzze ki föltételül. E részben, t. ház, csak azon egy tényre utalok, hogy maga a négy tanfolyamra beosztott akadémia egészen újabb képzés, formatio és már ez is a tel ékezeteknek igen nehezükre eső követelmény volt. A mi illeti a katholika egyházat, annak amúgy is a centralisatió felé hajló iránya és concentrált igazgatási intézményei felette megkönnyítőnek azt, hogy ezen, jelenleg szétszórt, nem mondom züllött felsőbb oktatás intézményeit egy nagy és hatékony egyetemi rendszer keretében egyesítse. Sokkal nehezebb azonban a protestánsok állapota, mert a protestáns egyház tökéletes decentralisatiója és azon nehézkesség, a mely minden képviseleti szervezetnek működésével jár, csaknem legyőzhetlennek tünteti föl annak nehézségét, hogy a hazai protestautismus is egy központi egyetem szervezését eszközölhesse. Ez nem csekély feladat, de nézetem sze-