Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-54
54. országos Illés február 13. 1882. 21 rint nem lehetetlen; meg kell a protestáns egyházaknak találni azon módokat, hogy a jelenleg annyira szétforgácsolt erőket egyesítve, mintegy commassálva, meghajoljon a kor követelménye előtt és concentrálva ezen csaknem elkallódó erőket, egy méltó felső oktatási intézetet teremtsen. (Helyeslés.) Ez az, a mit eszméim jelzéseképen a ház figyelmébe ajánlani bátor vagyok, jelzésképen nem azért, mintha én tökéletesen át nem volnék hatva ezen eszmék keresztülvitelének lehetőségétől, hanem azért, mert igv egész rideg következetességében odaállítva, az még tudtommal eddigelé fel nem vettetett. Én tehát tartózkodom valamely posiiiv határozati javaslatnak beadásától ez ügyben Ajánlom azt tanulmányozásra és megfelelő előkészítés végett a t. kormánynak, a törvényhozásnak és minden érdekelt tényezőnek. És akkor, hogyha első sorban az állami és egyházi administratió ezen eszme előkészítésével szervesen foglalkozni fog, meg fog oldatni azon kérdés is, a mely — fájdalom — jelenleg csaknem első sorban, egyedül foglalkoztatja a hazai közvéleményt. A hazai közvélemény t. i. nem a tárgy nagy elvi oldalával foglalkozik, hanem, a mit igen sok nemzeti ügynek fölvetésénél tapasztalunk, egy localis kérdés alacsony színvonalára sülyeszti azt, (Igaz! Igaz! balfelöl) különösen foglalkozik azon gondolattal, hogy egyik, vagy másik város kapja meg az egyetemet, a melyre legalább én igénytelen szavazatomat nem fogom adni mindaddig, mig az elvi előkészítés az általam jelzett irányban meg nem érleltetett. Én ezen localis kérdésre reflectálni nem akarok, csak egy nézetet vagyok bátor kifejezni és ez az, hogyha majdan az oktatásügyi kormányzat és a közvélemény összefüggően, alaposan foglalkozik e kérdéssel, akkor be fogja ismerni annak szükségét, hogy egy új országos egyetem helyeztessék el ott, a hol az egyetem rendeltetésének betöltésére meg vannak a kellő factorok és akkor meg fog szűnni az, hogy egy egyetemet, mint egy sóhivatalt oda akarjanak adományozni egy városnak csak azért, hogy annak localis jelentősége emeltessék. (Igaz! balfeläl.) Ez az, a mit én nem a t. kormánynak, hanem ha gyenge szavam elhatoa a közvéleményhez, annak figyelmébe ajánlok. T. ház! Én a vita jelen stádiumában többé nem terjeszkedhetem ki arra, hogy jogi oktatásunk, hogy bölcsészeti, tehát általános humanistikus törekvéseink, hogy még a theologia is, mely nem annyira idegen és különváló az egyetem ügyétől, mint azt általában tekinteni szokták, hogy ezen nagy tudományszakok emelése mennyiben igazolná ezen intézménynek, ezen elveknek megvalósítását. Én t. ház, felszólalásomnak ezen részét befejezettnek tekintem és nem tehetek mást, mint hogy ma azon eszméket, melyeket felvetettem, a t. minister urnak és t. háznak figyelmébe ajánlom. (Helyeslés.) Egyetlen egy, merőben formális, a tárgyalás menetére vonatkozó megjegyzésem van oktatásügyünknek egy másik, talán legfontosabb szakára : középiskolánkra. (Halljuk !) Én t. ház, minden szót, mely a középiskolai ügyre nézve (Halljuk!) e házban ejtetik, megvallom, tökéletesen feleslegesnek találok. Ezen ház egy évtized óta itt a plenumban, bizottságaiban sűrűn és alaposan foglalkozott a középiskolai taniigygyel és mégis ott állunk ma, a hol 15 évvel ez előtt állottunk. Mint mondám, csak egy formális megjegyzésem van. Sajnálom, hogy a t. ministerelnök ur jelenleg nincs itt, mert egy észrevétel lebeg mindig előttem, melyet a t. ministerelnök ur a törvények kihirdetéséről szóló ja\aslat tárgyalása alkalmával tett s mely, bevallom, reám mély benyomást tett. Ugy egész odavetőleg azt mondta a t. ministerelnök ur, midőn azzal vádolták a kormányt, hogy nem gondolkodik, nem felel eléggé arról, hogy a ház törvényhozási munkássága az egyes törvények, az egyes javaslatok tekintetében, melyeket a kormány e házban előterjeszt, kellő időben, az egyes országgyűlési cy elások bevégezte vei sikeres megoldást és megvalósulást nyerjen, a t. ministerelnök ur, ismételve akkor azt monda, hogyan: hisz a kormány megtette kötelességét, hiszen idején beterjesztette az illető törvényjavaslatokat. T. ház! Ezen felfogásban egy igen végzetes — nem is mondhatok mást — faliam rejlik. Ha a magyar parlament azon szerkezeten alapulna, mint pl. a porosz, a hol a kormány és a ház közt semmi szerves kapcsolat nem létezik, a hol a kormánybiztosok által képviselve beterjeszti javaslatait, de az eszközök, melyek által azokat múlhatatlanul keresztül is vihetne, nem állanak rendelkezésére, mert a többség, mely nincs ugyan kormányon, mely a kormánytól idegen, a. kormánynak törvényalkotási szándokait mindenkor meghiúsíthatja a mint tette is nem egy fontos esetben. Ez a porosz parlamentarismusnak tényleges szerkezetéből folyik. Ámde a mi viszonyaink ettől t. ház, gyökeresen különböznek. Ezen kormány a legbensőbb kapcsolatban áll ezzel a házzal és nemcsak az állami kormányzatnak, hanem egyúttal a parlamenti vezetésnek is vezérközege. Ha ez a kormány valamit akar, azt ezen házban keresztül is tudja vinni, mint azt megmutatta a ministerelnök ur minden javaslatával már ezen háznak megalakulása óta is. Az én szerény észrevételem a középiskolai törvényjavaslatot illetőleg tehát mindössze az: érvényesítse a t. kormány a maga akaratát, a maga hatalmát, a maga parlamenti vezérképességét ezen középiskolai
