Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-64
252 64- országos ülés felirnár 24. 1882. monarchiának, nem tartották volna-e azt lehetetlennek? Tehát ez most dicsekvés tárgya, gróf Andrássy Gyula a delegátióban kijelentette, hogy tulajdonképen nincs is baj, Szerbia és Montenegró a legjobb barátunk, Oroszországgal sem tűzhetünk össze, legfeljebb hogy néhány fölkelést kell elnyomni, ez pedig természetes valami, nagyoa egyszerű dolog, hiszen Francziaországnak már ötven év óta kell Algírban a fölkelést elnyomni. Hát a hasonlat kissé hibás : mellesleg említve, mert egészen más, mikor Francziaország negyven éves béke közepette tengeren túli gyarmatot foglalt el, a hol semmi más hatalom érdekével nem jutott összeütközésbe; és egészen más, mikor mi Boszniát elfoglaljuk, a hol a hatalmak versengésének góczpontja van, a hol öt év sem mulhatik a nélkül, hogy a conflagrátió ki ne törjön. De hát gr. Andrássy Gyula és Tisza Kálmán nagyon meg vannak elégedve; gr. Andrássy Gyula nem is kivan egyebet, csak hogy építsünk vasutakat, építsünk iskolákat, irtsuk az erdőket, sőt Szlávy közös pénzügyminister ur még azt is szükségesnek tartja, hogy tanítsuk meg a bosnyákokat marhahúst enni. Bizony t. ház, ennél kalandosabb politika aligha létezett valaha. Azt hiszem, ehhez képest nagyon félénk ecsettel van rajzolva, Cervantes lovagja, a ki az egész világgal síkra szállt, istennel és ördöggel megvívni indult, hogy az ő Dulcinecája, a piros pozsgás paraszt leány a világ legszebb hölgj^e. Nem ártana, hogy ha akadna művész, a ki az ily államférfiakat a jövő idők számára kellő módon megörökítené. (Derültség a szélső haloldalon.) De önöknek van egy végső feleleíök, az, hogy a többség helyeselte a bosnyák politikát; most mondják, hogy a felelősséget el is vállalják. Hát az a baj, épen az a baj. „A többség!" Volt már róla elég szó, hogy többségek léteztek, a melyek a nemzet közvéleménye ellenére uralkodtak, ez régi tény. Ilyen volt Guizot többsége, ilyen volt a múlt században III. György alatt az angol parlament többsége. De olyan többség, a mely helytelennek nyilvánít egy politikát és azután a legnagyobb odaadással szolgálja ugyanezt a politikát, olyan többség aligha létezett valaha, [Ugy van! a szélső baloldalon.) Itt el kell mondanom, hogy semmit sem tartok épen a mai parlamentárismusra olj r an szomorú jellemző tünetnek, mint t. képviselőtársam Szontagh Pálnak tegnapi nyilatkozatát, akárhogyan magyarázza is (Halljuk!) t. képviselőtársunk, a ki nagyon szereti az irodalmat, talán szívesen fogja venni azt, hogy idézzem, a mit Schiller irt Wallensteinről: „Denn seine Macht ist, was sein Herz verführt, sein Láger erklärt nur sein Verbrechen." (Tetszés a szélső baloldalon.) Mert csak ne mondják, hogy bizalommal vannak a kormány iránt. A t. előadó ur mondotta ugyan, hogy ők védelmezték a bosnyák politikát, ez az ő előadásában többször fordult elő. Dehogy védelmezték, ezt csak most mondják, hogy védelmezték. A dolog ugy áll, hogy először a választók előtt elítélték, azután pedig itt aggodalmukat fejezték ki, utóbb szépecskén belenyugodtak, végre most lépnek elő azzal, hogy a felelősséget is elvállalják érte. Ez semmi egyéb, mint a mit Helfy t. képviselőtársam igen jó kifejezéssel jelölt meg, ez a lelkiismeretnek a dressirozása. Vannak ott a kormánypártban olyanok, a kik ki is léptek a kormánypártból a bosnyák occupátió után és azután körülbelül a választások előtt — reménylem, hogy a Lipótvárosnak érdemes képviselője nem fogja ezt személyes kérdésnek tekinteni — kinyilatkoztatták, hogy visszalépnek a kormánypártba, mert csakis ez az egy kérdés választotta el őket attól, ez az egy kérdés pedig most megszűnt. Hát ezek a képviselő urak, a kik igj tettek, most bizonyosan sajnálattal győződnek meg róla, hogy ez a kérdés nem szűnt meg, hogy ez olyan, mint a Paprika Jancsi: akárhányszor agyonütik, mindig újra feltámad. (Tetszés a szélső balon.) Azután fizok a t. képviselő urak talán meggyőződnek arról is, hogy a mit ők egy kérdésnek neveztek, az voltaképen egy mindent összefoglaló kérdés. Mert midőn az államháztartással foglalkoznak, a deficitben előbukkan ez a kérdés; midőn a fenyegető közjogi válságokkal foglalkoznak, előbukkan ez a kérdés és midőn a nemzetiségi viszonyokkal foglalkoznak, újra csak előbukkan ez a kérdés. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Tehát tulajdonképen ebben a bosnyák kérdésben benne van minden kérdés. (Tetszés a szélső balon.) És önök még mindig nagy bizalommal vannak a kormány iránt? Nos hát t. képviselőtársunk Szontagh Pálnak nyilatkozata ellenében, hogy ő támogatja a kormányt, bár nem helyeselte a bosnyák politikát, mert nem akarta, hogy azon férfiak helyébe mások üljenek, én azt nyilatkoztatom ki, hogy mi meg kötelességünknek tartjuk ezt a kormányt megbuktatni, tekintet nélkül arra, hogy ki következik utána. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon:) Előbb, mikor még a balközép létezett, mikor még közjogi ellenzék küzdött a 67-es alap ellen, akkor azt mondták, hogy nem lehet a kormányt megbuktatni, mert a kormány változása magának a közjogi alapnak a megváltozását idézné elő; most megfordítva nem akarják a kormányt megbuktatni, mert azt mondják, hogy semmi változást sem idézne elő. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Én csakugyan nem vagyok azon véleményben a mérsékelt ellenzék férfiairól, hogy az ő kormányra jutásuk valami lényeges változást idézne elő az oszág viszonyaiban, de mindenesetre üdvözölni fogom
