Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-64

64. országos ülés február 24. 1882. 249 mányzati politikával. És ez nem csak a mi részünkről áll, a kik a függetlenségi párthoz tartozunk, hanem áll azokra nézve is, a kik akár a legmérsékeltebb ellenzékhez tartoznak. Mi ugy vagyunk, mint a görög tragoediákban a chorus, nekünk nincs cselekvő szereplésünk a színpadon, neküuk csak az a feladatunk, hogy a közönség előtt megmagyarázzuk azt, a mi történik. Mondom, nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, hanem Szilágyi Dezső képviselő ur fejtegetésére csak egyetlen megjegyzést kívánok tenni. Azt mondotta tegnap, hogy már magában elvileg és érdemileg sem tagadhatta meg a lázadás leverésére a költségeket, mert hiszen mi magunk kértük a mandátumot ez occupátióra s most nem adnánk-e elégtételt ellenségeinknek, ha visszalépnénk a mandátumtól. Már t. ház, [a mennyiben a kormány képviseli a nemzetet, a mennyiben igaz, hogy mi kértük a mandátumot, de vájjon ha a nemzet nyilatkozata következtében visszavonnók a mandátumot, mi volna az egyéb, mint az, hogy desavouálnák a kormányt. Hát nem történik-e máshol is, hogy a kormányt desavouálják, a nélkül, hogy ez a nemzet becsületét vagy tekintélyét érintené. Hát vájjon Glaclstoue nem desavouálta-e Beaeousfield polititikájáí, azután követett politikája nem áll-e egészen ellentétben azzal, melyet Beaeousfield követett. (Egy hang a jobboldalon: Még sajnos, hogy igaz!) És Francziaországban azon politika, a melyet Freycinet követ, nem áll-e ellentétben G-ambetta politikájával? Azt hiszem t. ház. hogyha a nemzet akaratából desavouáljuk a kormányt, az semmi egyebet nem jelent, mint azt, hogy a mandátum kierőszakolása a nemzet akarata ellen történt. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) De van t. ház, egy másik érv is, melyet álláspontunk ellenében felhoztak és erre az előadó ur nagy súlyt fektetett. (Halljuk!) Azt mondotta a t. előadó ur, hogy a hol pártezenvedélyek nem vakítják el a nézeteket, ott egy párt sem tagadja meg azon költségeket, melyek az állam tekintésének és érdekeinek megvédésére szükségesek; azt mondta, hogy akár kül- vagy belháborút, akár a gyarmatlázadásokat tekintsük, mindig ugyanezen politika követését látjuk. T. báz! Én igen megbízom a t. előadó ur történelmi ismereteiben, de hogy honnan vette ezen hivatkozásra a bizonyítékot, azt valóban nem értem. Az előadó ur felhozta Thiers példáját. Én csak annyit tudok erről, hogy mikor a franczia kamarákban bejelentették a hadüzenetet Németország ellen, ő volt az egyetlen egy, a ki felszólalt a hadüzenet ellen s a mameluk többség a nemzet tekintélyére és becsületére hivatkozva, őt hazaárulónak nevezte. Ha tehát Thiersre hivatkozni lehet, ez csak KÉPVH. NAPLÓ. 1881 — 84. III. KÖTET. annyiban történhetik, hogy egy ellenzéki párt sohase tántoríttassa magát meg kötelességének teljesítésében, mert a nemzet becsületével, vagy az állam tekintélyével akarnak egy rósz politikát igazolni. De hogy van, a parlamentáris gyakorlatból még másutt is idézek példát. Egy kormánypárti lapban ugyanis, melyről a t. előadó ur közelebbről is fog tudni valamit, én azt találtam, hogy Angliában az ellenzék soha sem tagadta meg a költségeket, "iáikor az amerikai gyarmatok felkelésének leveréséről volt szó. Megvallom bámulással olvastam ezt, mert épen az akkori angol ellenzék nem csak hogy megtagadta a költségeket, nem csak a parlamentben folytatott harezot a kormány politikája ellen, de mikor ez nem használt, kivitte az agitatiót az egész országba ; valamennyi grófságból egymásra jöttek a kérvények a költségek megszavazása ellen és mikor ez sem használt, Westmíinsterben egy nagy g_yülés előtt tartotta Fos hires, nagyjelentőségű beszédét azon czélból, hogy országos izgatást, agitatiót szervezzenek, mely a költség megszavazása ellen irányuljon. Ha pedig másik példa kell, külháború példája, ott van néhány évvel azután az a háború, melyet a franczia forradalom kitörése után Anglia megindított, mely 25 évnél tovább tartott és kimerítette Anglia katonai és pénzerejét. És mit láttunk akkor? Az ellenzék hallgatott-e, pártolta-e a kormány politikáját? Nem; épen a parlamenti ékesszólás leghíresebb csatái voltak, melyeket ismét Fos az ellenzék élén a háború ellen folytatott. Vagy ha újabb példa szükséges, azt kérdem, hogy mikor a boérok elleni háború folyt, vájjon az ellenzék támogatta-e a kormányt? És nem küldöttek-e kérvényeket a boérföld oceupátiója ellen? vagy talán akkor, a mikor háborúra készültek Oroszország ellen, a mikor Beaeousfield Indiából hozatta a csapatokat, Gladstone, Forster, Bright, az angol ellenzék hallgatott ? Én, t. ház, elhiszem, hogy az uralkodó államférfiak a történelem előtt is elvállalják azt a felelősséget, a mit maguknak követeitek, mert más felelősségtől utóvégre sem félnek s ez a legjobb alkalom, mikor drámai atitude-be vághatják magukat. (Tetszés a szélső baloldalon.) De legyenek óvatosak a történelmi példák idézésében. Én ugy tudom, hogy a történelem ügy halhatatlan múzsa és nem tartozik az offieiosus irodalomhoz; sem nem húz fizetést a dispositionsfondból. (Tetszés a szélső baloldalon.) Ezzel kapcsolatosan megemlítem azt is, hogy a ministerelnök ur nagyon figyelmeztetett bennünket a mi felelősségünkre, kért bennünket, gondoljuk meg, hogy a mi szavaink odahatnak a felkelők közé, felbátorítják azok reményeit és igy hozzájárulunk ahhoz, hogy a pénz és vér32