Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-64
250 64. országos ülés február 24, 1882. áldozatok szaporittassanak. No a t. ministerelnök | ur, hiába f int minket a felelősségre, ha vérről van szó. Én ezt ugyan nem fogom valami nagyon fejtegetni, csak reményemet fejezem ki, hogy ebben a vérben, a mely Boszniában ömlik, fog utóvégre is a ministerelnök ur biztos lába elsiklani. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Minket ne intsen a felelősségre. Minket azon meggyőződés vezet, hogy ma Európában egy nép viszonyait csak a jog és igazságosság alapján lehet rendezni. (Ugy van! a szélső'baloldalon.) Mi attól a meggyőződéstől vagyunk áthatva, hogy nagy szolgálatot és üdvös munkát végzünk akkor, ha Európa előtt tanúságot teszünk arról, hogy Magyarország még nem engedte magát egészen át az osztrák kabinetpolitikának. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Ez a mi felelősségünk s ezt akarjuk mi teljes mértékben érvényesíteni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De a ministerelnök azt a politikát, melyet Boszniában követtek, egészen más színben tünteti fel. Ez az ő régi mestersége. Önök most mindnyájan azzal lépnek elő, hogy Boszniában erős állást foglaltak a pánszlávismus ellen. A ministerelnök ur ezt bizonyította ugy a múltra, mint a jövőre nézve. Felhívott minket arra, hogy bizonyítsuk be, mert bebizonyítani nem tudjuk, hogy Ausztria-Magyarország valaha szövetkezett volna Oroszországgal Törökország ellen. Persze mi nem vagyunk abban a helyzetben, a melyben lehet 50—100 év múlva a történetíró, ki titkos acták alapján mondhat majd Ítéletet. így bizonyítani nem vagyunk képesek. Lehet, a ministerelnök ur sem képes, mert ő aligha van beavatva mindabba, a mi a bécsi kabinetpolitika részéről történik. (Ugy van! a szélső baloldalon) Én t. ház, arra nem vagyok képes, hogy a ministerelnök ur veséjébe lássak, de ezért mégis bátran hivatkozom a jobboldalon ülő uraknak jóhiszeműségére. A három császári szövetséget már felemlítették: vájjon a ministerelnök ur meg tudná-e ezt magyarázni, miképen van az, hogy a mikor a három császári szövetség létesült, mikor folytonosan intimebb lett az érintkezés Ausztria-Magyarország és Oroszország közt; mikor évről évre megesett a látogatás előbb Berlinben,' aztán Szentpétervárott, Bécsben és Reichstadtban és isten tudja hol s mindinkább és logikai következetességgel fejlődött ki az orosztörök háború. Kern fogom azt hosszasabban fejtegetni, de annyit merek állítani, maga a san-stefánói békekötés bizonyítja, hogy Bosznia és Herczegovina előre oda volt ígérve a jóakaró semlegesség fejében. {Ugy van! a, szélső baloldalon.) Mert kérem, honnét van az, hogy a san-stefánói békekötés megnagyobbította Szerbiát, megnagyobbította Montenegrót, kihasította Törökországnak egész derekát az aegei tengerig, de meghagyta Boszniát és Herczegovinát a töröknek és pedig meghagyta ugy, hogy egészen elvágta a birodalom többi részeitől, csak egy szűk katonai közlekedést hagyott a török birodalom és Bosznia-Herczegovina között. Hát honnét volt az a csodálatos nagylelkűség Törökország irányában és honnét volt az, hogy Oroszország megfeledkezett épen a bosnyákokról, a kik először keltek fel Törökország ellen és a kiknek jajkiáltásai először tették szükségessé a háromcsászár-szövetség protectióját? Hát itt nagyon alapos a gyanú, — ha épen nem is bizonyíthatjuk be aktákból, — hogy ezen Bosznia-Herczegovina, mint uratlan jószág fenn volt tartva a becsületes occupátornak. — Persze egyszerűen ott a szerződésben oda ajándékozni nem lehetett, arra létesülnie kellett a congressusnak; ott a berlini congressusban Oroszország nem tett ellenvetést, szívesen beleegyezett; csak a szegény Törökország meresztette szemeit, hogy azt, a mit tőle a gyilkos ellenség el nem vett, azt jó barátság ezímén oda kellett adni Ausztria-Magyarországnak. Én bocsánatot kérek a t. háztól, hogy ezen tárgyat hosszasabban fejtegettem. A tények előttem oly világosak, hogy ép ezt e fejtegetést tökéletesen feleslegesnek tartanám, de mert a ministerelnök ur határozottan provocált bennünket, azt hiszem, sohasem árt ennek kellő illustrálása. Dí most benne vagyunk Boszniában: ez bevégzett tény, ez aztán oly szó, a melylyel Magyarországon kormányoznak; egy bűvös szó, mely mindent magyaráz. Mikor azt mondja, hogy „benne vagyunk, ez bevégzett tény" az előadó ur nagy nyomatékkal emeli ki ezen szavakat és Baross képviselő ur akkor még egészen a helyzet magaslatára emelkedik és megvetéssel mondja, hogy mi nem állunk a helyzet magaslatán. (Derültség a szélső haloldalon.) Nos a t. ministerelnök ur azt mondja rá és akkor már a jövőt magyarázza, hogy először sikerült megakadályozni egy nagy háborút, melyet az ellenzék követelt, másodszor sikerült erős állást foglalni a pánszlávismus ellenében. Ez az örökös hivatkozás majd a ministerelnök ur részéről, majd gróf Andrássy Gyula részéről, hogy megakadályozták a háborút, ez kezd már nevetségessé válni. Igaz, az ellenzék követelte a háborút, de épen azért, mert meggyőződésünk volt az, hogy Oroszország Ausztria-Magyarországnak neutrálitását concessiókkal vásárolta meg, meg is voltunk győződve, hogy ha Ausztria-Magyarország nem lett volna a három császár-szövetségben, megóvta volna függetlenségét, akkor háború nélkül is megakadályozta volna Törökország szétrombolását.