Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-64

248 61. országos ülés február 24. 1882. figyelemmel hallgattam végig a mélyen t. közjogi ellenzék szónokainak hazafias, tárgyilagos és a parlament méltóságához illő előadásait a vita folyamában, ép oly megdöbbentőleg és ép oly méltó fellobbanással vettem Csanády képviselő ur azon sértő kifejezéseit, melyeket tegnap általánosan ellenünk használt. S őszintén bevallom, sajnálom, hogy azon iskolának nem tagja a képviselő ur, hanem mint a vén muzsikus, mindig egy nótát fuj. {Felkiáltás a szélső baloldalon: Jobb azt változtatni!) Engedjen meg, én a következetességet magamnak önálló meggyőződésemből fogom alkotni. Csanády Sándor t. képviselő ur tegnapi beszédében pártkülönbség nélkül és általánosságban azt jelentette ki, hogy a kik e törvényjavaslatot elfogadják, a kormánynak uszályhordózói, a nemzet jogainak tipróí és azok előtt nincs semmi szent, megszavaznak mindent, a mi meggyőződésükkel ellenkezik is, a hatalom nyomása következtében. En tudomására hozom, de tudnia kell különben is, bogy én meggyőződésem ellenére semmi hatalomnak nem hódoltam meg soha, ezt tapasztalhatta négy év előtt, mikor ép e kérdés miatt, nem mintba a kormány ka.iafiságában kételkedtem volna, kiléptem a pártból, — nem azért, mintha a kormányelnök urnak, vagy ama pártnak hazám érdekében követendő politikáját nem tartanám nagyobb garauíiának, mint a képviselő urnak többé nem államférfiúi, hanem másodrendű boszu-politikáját, hanem kibontakoztam, mert a pártnak irányát nem voltam képes a magaméval összeegyeztetni. {Derültség a szélső baloldalon.) En határozottan kijelentem, hogy mindazon sértő kifejezéseket és másodrendű czélz&tokat visszautasítom. Az oceupátiót illetőleg kijelentem, hogy habár — mint ezt már több izben elmondottam — annak végeredményétől remegek és ma is veszélyes politikának tartom : mégis midőn az bevégzett tény, ma a lázadás megakadályozását követelem és hasonlítom álláspontomat azon szüléhez, a ki gyermekét óva inti attól, hogy a kertjében levő gyümölcsfára fel ne másszék, mert ha fölmegy s lábát töri, megvesszőztetik, de ha mégis fölmegy és lezuhan, — nem a vesszőt keresi, hanem családja minden tagjával azon vau, hogy az összezúzott testet meggyógyítsa. (Derültség a szélső baloldalon, ügy van! jobbfelöl.) Ennélfogva ma, midőn 45—50,000 emberünk van odabent — nem nevetséges dolog ez egyáltalában, meg fogja bírálni az országos közvélemény a parlament eljárását, — ma, midőn állami és katonai tekintélyünk függ attól, hogy a lázadás elnyomassák ; sőt ma, midőn a pánszláv aspkátiók hazánk határain belül ugy mint kivül ellenünk tömörülnek^ elmegyek akár Szentpétervár j kapujáig, hogy azokat megtörjem s azért kényj szerhelyzetből a beterjesztett javallatot elfogadom. i (Derültség a szélső baloldalon. Htlyeslés a jobboldalon.) Mezey Ernő: T. ház! A vitának jelenleg előhaladott stádiumában is, miután már annyi jeles szónok szólt a fenforgó kérdéshez, igyekezni fogok az önmérséklés erényét gyakorolni. (Halljuk!) Törekedni fogok arra, hogy ne ismételjek oly dolgokat, a melyek már elmondattak, de nem fogok kiterjeszkedni oly dolgokra sem, a melyekre nézve, a kik pártunk részéről indítványt tettek, Mocsáry Lajos és Helfy képviselőtársaim, jobban és illetékesebben fognak nyilatkozni. Hanem a mi a pártunk részérői beadott határozati javaslatokat illeti, én csak épen két lényeges momentumra akarok figyelmeztetni azok után, a mik a mérsékelt ellenzék részéről elienökben tegnap elmondattak. Az egyik az, hogy mi nem elvileg tagadjuk meg a költségeket a lázadás leverésére. Helfy t. képviselőtársam kiemelte, hogy adjon a kormány megnyugtató nyilatkozatokat az occupátio további ezéljai felől és akkor mi is meg fogjuk szavazni a költségeket még a lázadás leverésére is. A másik pedig az, hogy a költségeket megtagadjuk ennek a kormánynak; mert e kormánynak semmi joga nincs hivatkozni arra, hogy legyen bármi az occupátionális politikának eredete, legyen az helyes vagy helytelen, most már nem szabad egyébre gondoLiunk, csak a felkelés leverésére. Ez a kormány akkor beszélhetne igy, hogyha pl. mint Bismarck herczeg, hivatkozhatnék, hogy a nemzet akarata ellenére végrehajtotta Németország egységét; de mikor ez a kormány annyi alkotmánysértő tény után és annyi áldozat után, melyet a nemzettől igénybe vett, csakhogy az oceupátiót a nemzet akarata ellenére végrehajtsa, most ma^a is kény.elén bevallani, hogy azok a várakozások, a melyeket az occupátio iránt táplált, nem valósultak, akkor nem tehetünk egyebet, mint követelnünk azt, hogy hagyja el helyét. Szilágyi Dezső t. képviselő ur azt kérdezte ugyan, hogy vájjon a helyes eszközhöz nyultuuk-e ? Nekem volt már alkalmam a budget-vitában kiemelni, hogy nekünk ellenzéknek, a kisebbségnek helyzete a többséggel szemben egészen sajátságos. Mi valóban mint kisebbség igen sok dolog iránti felelősség alól felmentve érezhetjük magunkat. Azon párturalom ellenében, melyet a többség gyakorol, nekünk nincs egyéb kötelességünk, mint az, hogy a nemzet előtt minden alkalommal megtagadjuk a solidaritást a kor-