Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-64

64. országos ülés február 24. 1882. 247 kérdezte tőle; hogy loealis-e a mozgalom, vagy pedig szemben álhank-e a nagy keleti kérdéssel? A ministerelnök ur azt felelte, hogy ez locális mozgalom. Engedje meg nekem a t, ministerelnök ur, hogy vészterhes felhők tornyosainak az égen, azok a politikai sirályok, a Skobeleffek és Aksakoffok beutazzák azt a reánk nézve veszedelmes szláv tengert. Olvasom mindennap, hogy Rustsukban az orosz katonaság hemzseg; olvasom és hallom, hogy határszéleinkről, azokról az orosz határszélekről, a kereskedők már összeszedik sátorfájukat és elhagyják a bizony talán hazát; látom és hallom, hogy a ministerelnök ur és ezt tartom a legfontosabbnak, kijelenti, hogy '6 ezen kérdésről nem nyilatkozhatik. És ezt a titkolódzást tartom én a legbiztosabb jelnek. Azon hitben vagyok, hogy igenis előttünk a keleti kérdésnek egy legújabb phasisa áll. De miért ezen titkolódzás? és miért vetjük mi fel ezen kérdést? Felvetjük azért, mert ha itt nem loealis kérdésről hanem a nemzeti lét és nemlét kérdéséről van szó, ha szó van az egész keleti kérdésről, ha szó van a magyar nemzet létezéséről, akkor t. ház, félreteszszük aggályainkat, leteszünk a panasz hangjáról, elfelejtjük a vádaskodást és akkor t. ház, igaz és meleg hazaszeretetből folyólag csak egy kötelességet fogunk ismerni, hogy mindnyájan egyek, testvérek és magyarok legyünk. [Helyeslés a szélső haloldalon.) Akkor t. ház, ha ily nagy nemzeti érdekekről van szó, nem fogunk fukarkodni a garasokkal, nem fogjuk pazarlásnak tekinteni azt sem ha verítékkel szerzett utolsó garasunkkal járulunk a haza oltárára. (Helyeslés a szélső baloldalon és a jobboldalon.) Ha azonban e helyett látjuk azt, hogy azon szuronyok, melyekre épen e nemzeti létkérdésnél szükségünk lehet, a bosnyák karszton, a szerpentineken tompulnak el: ha látjuk, hogy a bécsi fenymázzal és chlumi köddel ugy is kellőleg bemázolt katonai gloire azzal is kétségessé tétetik, hogy három-négy esztendőn át egy maroknyi népet pacificálni sem tudunk: akkor ne csodálkozzanak, ha az ily nagyhatalmasdi politikához egy garassal sem járulunk (Helyeslés a szélső baloldalon) és ne csodálkozzanak azon sem, ha ily politika mellett csakugyan oda jut a nemzet, a mit Jókai t. képviselő ur megjósolt, hogy majd szüksége lesz e nemzetnek a felesleges fiscálisokra, a kik majd BZ oroszországi \ turkomán pusztákat elpereljék Oroszországtól. Csak egyet ne feledjen a t. képviselő ur, hogy akkor is, ha ezek a pert megnyerik, szükségünk lesz e szuronyokra, mert tudtommal jó versekkel és kitűnő regényekkel és most az egyszer rosszul sikerült viczezel turkomán pusztákat még Oroszországtól sem lehet exeopiálni. (letssés a szélső baloldalon.) Mindezeknél fogva kérem, ne méltóztassanak Szilágyi képviselő ur határozati javaslatát, hanem Mocsáry és Helfy t. barátaim határozati javaslatait méltóztassanak elfogadni. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mihalovich Károly: Az igen t. képviselő ur oly állításokat használt ellenemben, hogy kénytelen vagyok félremagyarázott szavaim értelmét helyreállítani. Nem akarom mondani, hogy személyes kérdésben szólok, (Halljuk! Halljuk!) de szavaim valódi értelmét kell helyreállítanom. (Halljuk!) A t. képviselő ur által említett szenvedélyes állapotról nem akarok szólni. Isten őrizzen bennünket, hogy valaha azon kor, melyet felhozott, eljöjjön, nemcsak Magyarországra, de az egész monarchiára valaha bekövetkezzék. (Helyeslés a jobboldalon.) Erre nem fogok válaszolni. De volt a képviselő ur beszédében egy másik megjegyzés, melyet részemről nem csak saját nevemben, de valamennyi horvát képviselő nevében határozottan visszautasítok. Én nem azt mondtam, hogy ott vag}^ Stojanovicsnak, vagy X.-nek hivassék az illető, hogy azon politikát kövessék, hogy megfizessék az iránt, hogy áruló legyen, hanem felhoztam azt, a mi az egész világon és Magyarországon is létezik, hogy bizonyos szolgálatokért megjutalmaztassanak az illetők. (Mozgás a szélső balon.) Domahidy István: T. ház! Miután azt tapasztalom, hogy a tegnapi és a mai nap az igazolások napjai közé tartozik, engedje meg a mélyen t. ház, hogy álláspontomat igen röviden kifejtsem, azonban annak daczára nem szólalok föl, — hogyha a tegnapi napon a vita folyamában Somssich Pál igen t. képviselő ur, és szerintem igen helyesen, önérzete folytán meg nem torolja azon kifejezéseket, melyeket Csanády képviselő ur tegnapi beszédében azok ellen irányzott, kik pártkülömbség nélkül a kényszerhelyzet folytán elfogadják a javaslatot. Csanády Sándor (közbeszól) : Állok elébe! (Nagy derültség.) Domahidy István: Nem szólaltam volna fel. (Halljuk! Halljuk!) Mert 11 év óta, mint e háznak egyik tagja, volt módom tapasztalni azt, hogy e házban a t. képviselő urnak folyvást joga van azon kótára, melyből, mint tegnap is, mindig egyformán beszél. Van azonban t. ház. egy nagy hatalom, a sajtó, mely a t. képviselő ur beszédeit a közönség tudomására hozza. Ha mi, kik a keztyüt a t. képviselő úrral szemben felvesszük, másodrendű felhívásait önérzetünk folytán meg nem toroljuk, méltán elitélhetnek bennünket. Én e házban minden önálló^független és szabad vélemény-nyilvánítást statútumaink sacramentumának tartok és a mily tiszteletteljes