Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-64
g^Q 64 országos ülés február 24 1882. szélső baljelöl.) Mindezek alapján én Szilágyi Dezső t. képviselő ur határozati javaslatához hozzá nem járulok, hanem pártolom Helfy Ignácz t. képviselőtársam külön véleményét és a Mocsáry Lajos t. képviselőtársam által beadott határozati javaslatot. (Helyeslés szélső balfelöl.) T. ház ! Mielőtt beszédemet befejezném, nem mulaszthatom el, hogy az igen t. ministerelnök urnak harmadnapja tartott beszédére néhány rövid észrevételt ne tegyek. Régen hallottam, tudom is t. ház, hogy a ministerelnök ur nagy debatteur, kitűnő szónok, rendelkezik az érvek és argumentumok egész sorozatával és ha kell sophisűiákkal: milyen kétségbe esettnek, milyen igazságtalannak kell azon ügynek lenni melyre az igen t. ministerelnök ur sem talál egyéb argumentumot a rabulistikáuál. Mit mond a ministerelnök ur ? Azt mondja, Mocsáry és elvrokonai nem követelhetik egy törvény megtartását, mert épen általuk a most idézett törvény minden badget-tárgyalás alkalmával megsértetik és szavazataik által annak hatálya megtámadtaiik. Hát mit jelent ezen alkotmányos elv. Azt,hog} kisebbség, a mely egy törvény ellen szavaz, nem követelheti annak megtartását. Hát mi következnék abból, ha én például a büntető törvénykönyv 173. §. ellen szavaztam volna, kövotkezik-e abból, hogy az rám'ne legyen alkalmazható ? Ha én a perrendtartás egyik szakasza ellen szavaztam, hogy én aimak megtartását, ha már az törvényerőre emelkedett, ne követelhessem? Hát igazság ez t. ház? Én azt hiszem, hogy nem az. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De különben is ennek a törvénynek a megtámadását t. ház, én nem magamtól tanultam, hanem kijelenthetem e íekliiíetben vezércsillagom Tisza Kálmán minisíerelnök ur volt. (Tetszés a szélső baloldalon^) Tőle tanultam: én is azon táborhoz tartoztam, amely őt egyik vezéresillagának tekintette, de csakhamar kénytelen volt belátni, hogy ő nem csillag, hanem inkább egy lidércz, egy csalóka fény, a mely nem az állami önállóság és függetlenség igéretföldére, hanem a posványok közé vagy a temető sírhantjai közé vezeti e nemzetet. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) De még egyet mondott at. ministerejnök ur, hogy ő a berlini szerződést nem szegte meg s itt hivatkozhatik a berlini szerződés végrehajtása körül közelről és távolról érdekelt nagy hatalmakra. Nem tudom, hogy talán a muszka csárral érintkezett-e a ministerelnök ur, tudtommal ugyan Danzigban nem volt; de megengedem,hogy Ignatieffel beszélhetett ezen dologról, mert az bizonyos, hogy ennek az okoskodásnak nagyon muszka szaga van. (Tetszés a szélső balon.) De ám beszélt legyen magával a csalhaíatl £tíl rom sí p<i~ pávai, daczára, hogy én jó pápista vagyok, mégis tiltakoznám az ellen, hogy Magyarországon akármily külföldi államra történjék hivatkozás akkor, midőn saját törvényeink forognak szóban. Én Magyarországon csak egy auctoritást ismerek el, a törvényt; ha ennek magyarázatáról van szó, semmiféle más hatalmasságot illetékes fórumnak el nem-ismerek, mint Magyarországot; a ki más álláspontra helyezkedik, annak az álláspontját én alkotmányellenesnek tartom. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Mielőtt előadásomat befejezném, még Mihalovich igen t. képviselőtársam beszédére van egy rövid megjegyzésem. (Halljuk!) Mihalovich képviselő ur azt monda, minek bántjuk mi azokat a szlávokat? minek tartunk tőlük? Hiszen nem volt a szláv a magyarnak ellensége soha. A történelem azt bizonyítja szerinte, hogy a szláv soha, de soha a magyarnak ellensége nem volt. No, igen t. képviselő ur, én nem akarok a nagyon messze múltra, nem akarok nagyon messze történeti emlékekre hivatkozni; de azt megengedi nekem a t. képviselő ur és erre, ha egy kicsit az emlékezetét megerőlteti, maga is híven visszaemlékezhetik, hogy Hurbán és Jellasich nem voltak niag)~ar emberek és azt már csak még is megengedi, hogy Hurbánt és Jeliasichot nem fogjuk a magyar hazafiak pantkeonjáha állítani. (Ugy van! a szélső balon.) Vagy talán azok is jó barátaink, nem ellenségeik voltak ? Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy azok is szlávok voltak, a kik a magyarokat 1848-ban beásták a földbe és ezélba lőttek rájuk. Ha azokat jó barátoknak tekinti a t. képviselő ur, a kik igy cselekesznek, akkor ne csodálkozzék rajta, ha én vele egy véleményen nem lehetek. (Halljuk!) De a t. képviselő ur meg mást is mondott: leleplezett valami Kovacsevicset, hogy mi hogyan kenyereztük őt le a Ferencz - József renddel. (Halljuk!) Tehát azt mondja, minek is puskázunk mi azokra, minek folytatunk hadjáratot ellenük; hiszen olyan könnyű nekünk próbára tenni ezen szláv testvérek olcsó hazafiságát, hogy ők 500—600 frt penziócskáért szívesen elárulnák testvéreiket. Engedjen meg a t. képviselő ur, ez lehet szláv politika, lehet, ha ugy tetszik, speciális horvát politika, ele magyar politika nem lesz soha. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A magyar sohasem fogja tűrni, sohasem fogja erkölcsnek tekinteni azt, ha valaki testvéreinek elárulására vállalkozik, habár az nekünk előnyös lenne is, (Helyeslés a szélső baloldalon) az ilyen ember számára én csak egy érdemrendet ismerek és ez az érdemrend, ugy híják magyarul, hogy akasztófa. (Helyeslés a szélső haloldalon. Elnök csenget.) Azokra mondom, a kik a testvéreiket elárulják. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A ministerelnök úrhoz Eötvös Károly t. barátom egy igen rövid kérdést intézett, azt
