Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-63

234 6S- országos ülés február 23. 1882 politikát nem lehet folytatni, akkor az ott folytatott politika változik a közös kormányon ülo, vagy ama tartományok élén álló férfiak egyénisége, vagy a monarchiában uralkodó áramlatok szerint; pedig a megszállás tartama alatt azokat a tartományokat praeparálni kellene, azokat szoktatni kell egy új állapothoz, egy új kapcsolathoz és mert ha azokat a tartományokat meg akarják tartani, egy következetes, kitartó, határozott állapot valósítására törő folytonos munkálkodás elengedhetetlen szükség. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nagy szerencséje a ministerelnök urnak, hogy arra a kérdésre, melyet Eötvös t. képviselőtársam felvetett, ugy felelhetett, a mint elismerem, diplomatiai tekintetben kellőleg felelt, mert különben kitűnnék, hogy a ministerelnök ur nem tudta, midőn beleegyezett az occupatióba, sőt nem tudja ma sem, midőn az első keserű gyümölcsöt szaggatjuk, mi fog történni azon tartományokkal és nem képes oda lent politikája pártolóit csak némileg is megnyugtató politikát követni: ez már könnyelműség és kötelességszegés. Pedig ha csak némileg tisztában lettek volna is e részben önmagukkal, nem történt volna az, a mi történt. Hiszen uraim, ha valakinek szégyelnie kell magát azokért, a mik oda lent történnek, ezen monarchiának kell szégyelnie, mely oly nagy hangon állította, hogy a török nem tud ott kormányozni és nem tud rendet tartani és beküldtünk három annyi sereget, oda nehezedtünk egy sokkal hatalmasabb és erősebb állam összes apparátusával. És mi az eredmény? Mi volt az eredménye a nagy szavaknak? Az egyik kormányzó követett ilyen politikát, a másik kormányzó követett amolyan politikát és egyik megkísérli kedvezni ennek, a másik amannak az elemnek és a közös ministerium követett egy harmadik politikát. S a mit Bécsben sokszor helyesen kigondoltak, az megtört a közegek szellemén és eszejárásán, a kik, nem én mondom, de egy előttem szólott t. képviselőtársam monda, hogy miután ők egyszer elmentek, nem akarnák, hogy többé hazajöjjenek. (Derültség.) A katonaságot szívesen látnák, ha visszajön, csak a hivatalnokokat nem. (Derültség.) S ha valami jellemző kell ezen tárgyra nézve, olvassák el a közös kormány előterjesztését a lázadás okairól és olvassák el a külömben helyes igyekezetű és helyes irányú, sőt dicséretére legyen mondva az eddig tapasztaltakhoz mérten szokatlan őszinte közös pénzügyminister ur nyilatkozatait. Midőn a veder őröl szóló szervezetet be akarták hozni, akkor bennünket novemberben a delegátióbau azzal biztattak, hogy minden rendén van, még egy kis felesleg is mutatkozik a boszniai költségvetésben: 9000 frt. (Derültség a baloldalon.) Oda tették ezt azok számára, a kik erővel sült galambot akartak látni, hogy lássák meg. Mondották azt, hogy a vállalkozási kedv kezd emelkedni, mindenféle modern intézmények, váltótörvény, csődrendtartás, dohánymonopolium behozatnak ; az egyetem egyik professora felutazott Bécsbe, hogy tanácskozzék a Boszniában behozandó váltótörvény tárgyában, mert tudósán akarták megcsinálni. (Derültség.) Aztán jöttek arra a gondolatra, ideje volna már megérlelni az összekapcsolást, hogy lekötve tartatnak ott csapataink, tehát azok pótoltassanak boszniai csapatok által, hogy egy új kapocs által tűzessenek egybe ezen új tartományok a monarchiával az occupátió leple alatt. S midőn mi ezen rendeletet törvénytelennek, politikailag eszélytelennek mondtuk s annak érdemét tárgyalni sem akartuk és vitatni sem akartuk a delegátióban, mert arra a delegátiót illetékesnek nem tartottuk; arról biztosíttattunk, hogy a monarchia érdekébea és azon tartományok conserválása érdekében az szükséges és üdvös lépés, Már most átadom a szót a zöld előterjesztésnek. A kormány a világon a legszeretetreméltóbb nyíltsággal elbeszéli, hogy hát mikor kibocsátottuk a rendeletet, akkor kezdtük sejteni, hogy baj lesz ebből; de csak néhány községben. Nem akartuk elárulni, hogy lesz, tehát a tartalékosokat, kiknek az év végén el kellett jönniök, vissza akartuk tartani hat hétig, hogy az újonnan érkezőkkel és visszatartottakkal szaporítva legyenek a csapatok. A delegátió ne vegyen észre semmit, csak három esztendő nmlva, mikor a zárszámadásokból ki fog derülni. De később érkeztek azután a tudósítások, hogy nemcsak lokális ellenszegülés, hanem nagyobb körökre fog kiterjeszkedni; azután megint jöttek oda újabb csapatok. Mikor ezek útban voltak, akkor egyszerre a közös pénzügyminister kifejezése szerint észrevették, hogy a lázadás terjeszkedni kezd mint a lavina. (Derültség balfelöl.) Hát hol van az a sok hivatalos jelentés, melyet a hivatalnokok beküldtek arról, hogy nem lesz ellenszegülés ? Hisz csak azt az egyet nem állították, hogy egy ember lenne, ki az ujonczozásnak örülne. (Derültség halfelöl.) Minő hivatali szervezet az, uraim, a mely nem tudja azt, hogy mi történik ott, a mely szervezetnek hivatalnokai nem tudják, hogy mily állapotok vaunak ott? Mert a minister Bécsből azt nem tudhatja, hogy mi terveztetik ott. És minő meglepetés várt a kormányra ? A gendarmeriához alkalmazták a legmegbízhatóbb embereket. Ezek közt voltak ezüst kereszttel és renddel dekoráltak és mikor az első puskalövés történt és a lázadó csapatok mutatkoztak, az addig hű és megbízható tudósításokat szolgáltató dekorált zsandárok átmentek a felkelőkhöz. (Derült-