Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-63

63. orssságos ülés február 23. 1882 535 ség bál felől.) Ezeknek a jelentésére támaszkodott a kormány. Látjuk tehát t. ház, hogy ha a t. kormány tudta volna, hogy e tartományokkal mit akar tenni, ha azokat egy határozott politikai czélra tekintettel rendezte és kormányozta volna, vagy ha az aggodalmakat, melyekkel az kisértetett, a minimnnra akarta volna leszállítani; akkor nem lett volna szabad ily politikát követni. Mondram, hogy beszédem végén reá térek arra, a mi többször említtetett e vitában : a véderőró'í szóló intézkedés behozatalára Boszniában. {Halljuk!) T. ház! Midőn e kérdés a delegátióban felmerült, akkor mi e behozatalt ildomtalannak és egyszersmind törvénytelennek tartottuk. Ma már — gondolom — senki sem fogja tagadni, hogy politikailag a legeszélytelenebb volt és csak az emeli ennek az eszélytelen lépésnek súlyát, hogy az mondatott a közös kormány részéről, hogy ok hitték, hogy tavaszszal ki fog törni a lázadás, de mégis a téli hónapokban meg akarta kezdeni az ujonczozást és egy csomó csapat felfegyverzését. Jelenleg nem akarok e kérdés tényleges állásáról szólni, hanem arra kell kiterjeszkednem, a mit e kérdésben a ministerelnök ur mondott, Á ministerelnök ur tagadja, hogy azon rendelet törvénytelen volt és azt állítja, hogy „tulmenés lett volna a berlini szerződésben adott meghatalmazáson, ha ezen az administratió szempontjából igazolt intézkedés, a két törvényhozás fóruma elé hozatik." Tisza Kálmán ministerelnök: Dehogy tagadom. Szilágyi Dezső': Én azt tartom, hogy ha meg van győződve a t. ház arról, hogy rég elmúlt az az idő, hogy Magyarország parlamentje nyugodtan nézhesse, hogy mik történtek ott, egyre legalább kötelezve van ez a parlament, t. L a törvényben biztosított jogkörnek, mely az ottani állapotokra valami befolyást biztosít, teljéit igénybe vételére. És én állítom t. ház, hogy ugy az 1880 : VI. t.-cz., mint a véderőről szóló törvény határozata szerint a közös kormány, de a mi kormányunk sem, rendeleti hatalommal Boszniában a véderőt nem szervezheti. {Ügy van ! balfelöl.) És miért nem? Mert — és szólok iít positiv arról a rendeletről, a melyre nézve különben a közös kormány a felelősséget a delegátióban nyiltan átvette — mi szándékoltaíik ott? Az általános véderő kötelezettség alapján szervezni Boszniában a hadügyet. A ministerelnök ur azt mondja, hogy igenis törvény kell ahhoz, de csak akkor, ha kapcsolatba hozatik a közös hadsereggel, vagy ha pénzt kérnek annak tartására, vagy ha kivitetik Boszniából és behozatik Magyarország területére. Mindenekelőtt figyelmeztetem a t. házat arra, hogy az 1880 : VI. t.-cz. meghatározza azt, mi módon kell azon hatalmat gyakorolni, melyet a berlini congressus mandátuma a monarchiának adott. Mert állítom itt újra minden félre értés kizárása tekintetéből, hogy ezen mandátumot és az azzal járó hatalmat nem a fejedelem nyerte, hanem nyerte a monarchia két állama és hogy a monarchia két állama nyervén azt, törvényben szabályozta, hogy ezen hatalom miképen gyakoroltassék. Ezen törvénynek 3-ik szakasza pedig világosan azt mondja, hogy olynemű intézkedések, melyek nem a rendes közigazgatás keretébe esnek és a melyek pénzügyi hozzájárulást kivannak, hogy azok az intézkedések csak a két állam törvényhozása által eszközölhetők. Egy másik törvényünk pedig azt mondja, hogy törvényben lévén megállapítva a véderőnek összes száma, az törvényen kivill fel nem emelhető. Most a ministerelnök ur ennek ellenében azt hozza fel, hogy az administratió körébe esik a véderőnek szervezése. Én azt gondolom, hogy a mi törvényeinkben a szárak kétfélét nem jelentenek. Ha egyéb törvényeinkben ezen szó alatt, hogy rendes közigazgatás és azon intézkedések, a véderő behozatala nem értetik, akkor nem értetik az alatt a boszniai törvényben sem. Az a lehető legfurcsább és legtarthatlanabb volna, ha e szavak Boszniában egyszerre kiforgattatnának abból az értelemből, a melylyel azok mindenütt birnak törvénvkönyvünkben és felruháztatnának oly értelemmel, a mely nagyon kívánatos ugyan a kormány számára, de a melyet törvényhozásunk és országunk törvényei nem ismernek. A másik, a mit ennek ellenében felhoz, hogy &z a véderő, a mi ott terveztetni szándékoltatott, az még nem alkotó része a közös hadseregnek; majd ha kapcsolatba akarjuk hozni azzal, akkor törvény lesz hozzá szükséges. Mit akar ez az érvelés? Mindenek előtt jöjjünk tisztába azzal; mert az tény, hogy az a rendelet foganatosíttatni szándékoltaíik. Hát kérem, miféle hadsereget szándékoltak ott csinálni, kinek akartak hadsereget csinálni? Ki van mondva a rendeletben, hogy a vezérlet és vezénylet ugyanazt illeti, a kit a közös hadsereg vezérlete és vezénylete illet; ki van mondva, hogy a kötelesség ugyanaz, t. i. közös kölcsönös védelme a monarchiának. {Mozgás jobbfelöl.) Igenis, ki van mondvaa rendelet 4. §-ában és kérdem, kinek teszik le a hűségi esküt, kinek a zászlaja alatt harczolnak, kié lesz a vezérlet és a vezénylet, honnan veszik a tiszteket, minő közös kötelezettségek alatt állanak és mi a feladatuk? Tehát az, a mi ott készül nem egyéb, mint a közös hadseregnek egyik alkatrésze és ha a ministerelnök ur azt mondja, várjuk el, mig az egész intézmény létesül és akkor nagy kegyesen a törvényhozás elé fognak jönni, hogy a bevégzett tényeket beezikkelyeztessék, nem felforgatása-e ez a törvényeink30* *