Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-63

03 országos ülés febrnár 23. I&s2. 233 törekvés, mely minden szlávot egy birodalomba egyesíteni akarna s melyről a ministerelnök ur is beszél, olyan ma már a „kis tükörben" sincsen. (Derültség a baloldalon. Ellenmondás jobbfelöl.) No hát milyen eszme vitt be bennünket? Az az eszme, hogy mi a déli szlávok egyesülését gátoljuk. De azt kérdezem, hogy akkor, a mikor a ministerelnök ur ugy nyilatkozik, nem érzi-e mindenki, hogy ez eszme apodicticus erővel hajt, hogy vagy oimau kijöjjünk, vagy hogy mindazokkal coliisióba jöjjünk, a kik azon egyesülést létre akarják hozni? Igaza lehet a ministerelnök urnak abban, hogy —• mert nem fedeztük saját testünkkel Törökországot — egy nagy háborút kerültünk ki, részemről ezt a háborút soha sem sürgettem, — de érzi-e, hogy az az eszme, a czél, mely Boszniába vitt, ugyanezen háború elé hajt — csak azzal a különbséggel, hogy meggyengített erővel, hogy ugy hajtatunk bele, hogy nem tőlünk függ az alkalom megválasztása! De továbbá feltaláltak minden etifra dolgot. Éber Nándor képviselő ur ismételte azt, a mit már gr. Andrássy Gyula is mondóit, hogy azért kellett nekünk Boszniát elfoglalni, mert Dalmácziát csak osman lehet megvédeni. Hiszen a t. barátunk nagyon jól mondja és a delegátióban is megmondta egyik tisztelt tagtársam, hogy mióta a rómaiak uralma alól felszabadult, azóta soha egy kézben nem volt e két tartomány. A török birta Boszniát, de sohasem vette el Dalmátiát. A veieuczeiek századokig bírták Dalmátiát soha Boszniát és mindig a tengerről foglalták el. A franeziák 1809-ben jöttek be Dalmátiába s kérdem, Bosznián át jöttek-e be, vagy Krajnán által? (Élénk derültség a baloldalon,) Birta Ausztria Dalmátiát: volt-e a ki fenyegette Bosznia felől? és ha Boszniát elfoglalva tartjuk, akkor Éber képviselő ur nagy stratégiája szerint hát a Krajnán át nem jöhetnek Dalmátiába? Hát hogy lehet azt felállítani, hogy Dalmátia védelmére Bosznia és Herczegovina bírása szükséges? Jókai képviselő ur már olcsóbban adja, szerinte csak főleg a pólai forgó-torony szükséges erre. (Derültség a baloldalon.) De én ehhez hozzá akarok adni valamit. De hát engedjük meg azt, hogy bizonyos tekintetben könnyíti a védelmet. De azt kérdezem, ha ez ok volt oda bemenni és occupálni, gondolják e önök, hogy megállhatnak ott? Mire hivatkoznak most, midőn azt mondják, h°gy a jelenlegi lázadás nem veszélyezteti azt a birtokot? Hivatkoznak arra, hogy a külföldi államok, Szerbia, Montenegró, Oroszország, Törökország nem pártolják a lázadást. De megengedik — a ministerelnök ur megengedte — hogy a népek pedig pártolják. Ez a pártolás egy nagy népérzelemnek felel meg ott a Balkán félszigeKÉPVH. NAPLÓ 1881—84. HL KÖTET. ten s az, a ki illusiókat nem akar táplálni, nem fogja eltagadni, melyik a múló és melyik a maradandó, az a népérzelem fog-e hamarabb elmúlni, vagy azon kormányok, melyek ellentétbe helyezik ott magukat; s ha a kormányok változnának és ha önök abban a szükségben volnának, hogy Bosznia megvédése miatt ezen apró államokat fegyverrel kellene megtámadni, tudják-e, hogy mily complicatiókat fogna az előidézni, ha azon apró államok báta mögött rögtön ott találnák azt, a kitől és a kinek befolyásától, azt hitték, megmentettek minket azon alsó tartományokban. Ugyanaz a szükség, mely azt állíttatja fel önökkel, hogy Dalmátia védelme miatt Boszniára szükség van, kergeti Önöket arra, hogy Bosznia megvédése miatt tovább menjenek, hogy Bosznia megvédése miatt hatalmukat kiterjesxszék egy más alakban azokra, kik bosznyák birtokunkat fenyegetik. És midőn a törekvések, a veszélyek ezen lánczolatába belebonyolódnak, akkor a ministerelnök ur előáll és Baross képviselő ur helyesli, hogy monarchiánk biztonsága az occupátió folytán gyarapodott, (leíszés balfelöl.) Vagy ha ezzel nincsenek megelégedne, talán a pénzügyi, talán az alkotmányt fenyegető következmények iránt való aggodalmaik azok, a mik el vannak oszlatva ? Ha nincsenek eloszlatva — mert nincs, a ki azt mondj", hogy a pénzügyi és hogy azon következményeket, melyek végkifejlődésükben az alkotmányra elő fognak állni, aggodalom nélkül szemléli — azt kérdem : miként teljesítette ezen kormány azt a kötelességet, melyet alakulásakor és a felirat elfogadásakor a boszniai ügyre nézve ünnepélyesen fogadott? Még arra nézve sem teljesítette s ez az, mire beszédem végső részében minden egyebet mellőzve el akarok jutni — még arra nézve sem teljesítette kötelességét, mely pedig a legelső lett volna, hogy azokban a tartományokban folytatott volna oly politikát, mely a minimumra reducálja a veszélyeket, melyek az occupationális politika természetében gyökereznek ; és pedig nem azért nem folytatott ily politikát, mintha talán nom is akart volna, hanem mert, a mint egy homályos és meg nem fontolt és részleteiben át nem gondolt vállalat volt maga az occupátió, épeu ugy egyátalán nem volt a kormány tisztában azzal és most sincs tisztában, hogy mit akar azokkal a tartományokkal. Egyet igenis tud, bár nem mondja s tekintettel a diplomaíiára, nehéz követelnem, hogy nyilatkozzék, azt, hogy meg akarja tartani a monarchiánál. De hogy miként rendezze azt, mi legyen azoknak czélba vett maradandó állapota, ezt maga se tudja ma sem. Pedig ha azt nem tudja, akkor ott igazi 30