Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-63

63. országos ülés febrmár 23. 1882. 231 kül nem juthatott eszébe e követelés felállítása, csak véghetetlen megszorulásában, megfutamodásában korábbi meggyőződésétől Jókai képviselő ur csábittatta magát erre a hiszem, általa komolyan nem táplált kijelentésre. (Tetszés a balés szélső balon.) Sokat meglehet a képviselő urnak bocsátani, de megvallom, egyet nem tudok ueki megbocsátani, azt hogy a tényekkel ily könnyen bánik, hogy képes ő, a ki a delegátió tagja, a ki megkapta a közös ministerium előterjesztését, képes azt állítani, hogy csak seeundarius baj a herezegovinai lázadás, mert hiszen Dalmácziában van a baj igazi fészke és hogy az osztrák kormány s az osztrákok által megszavazott törvény az oka. No már most uraim, miután a ház t. többsége talán nem kisérte oly figyelemmel a delegátió tárgyalásait, engedtessék meg nekem, hogy az előterjesztés második lapjáról leolvassam azt, a mit a közös kormány mond ; ez azt mondja, hogy Dalmátiában az újonczozás végrehajtatott s minden egészeu békés volt, hanem akkor Herezegovinából betört egy rabló csapat és azzal indult meg a mozgalom. Ezt persze olvasta az előterjesztésben Jókai képviselő ur is, hanem tűig Bécsből Pestre jött, azt gondolta, hogy a mint az ő emlékezetéből kiesett ezen pótfüzet taríalmíi, valószínűleg mások sem fognak reá emlékezni. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) De t. ház, nemcsak erről kívánok szólani, kinek őszinteségben Szontagh Pál képviselő ur mitsem enged, hanem hivatkozom azokra, legalább Önök közül azokra, (a jobboldalra mutatván) kik itt voltak azon időben, t. i. kik a ház tagjai voltak, hogy vájjon látják-e most igazolva politikájukat ? Baross Gábor képviselő ur tegnap azt mondta, hogy a kormány elvállalja a felelősséget, hát ő is oda megy és ő is elvállalja: (Derültség a baloldalon) és azután azt mondotta, hogy hiszen igaz, aggódtunk azon feliratban, de hát az aggodalom még nem kárhoztatás, az aggodalom egy meddő, töprengő monológ; de épen az volt a felirat hibája s kimutatható a vitákból, hogy azon felirat kétféle érveléssel védetett. Egyik argumentatió — Éber Nándor t. képviselő ur nagyon jól fog emlékezni — abból indult ki, hogy ezen aggodalmak meg fognak szűnni, mert az occupáíió ideiglenes jellegű s az occupátió meg fog szűnni. És ha nem tartják ezt elegendő classicus tanúnak, bár még egy egész sora volt az ily módon felszólalóknak, nem csak akkor, mikor ki kellett lépni a választók elé, hanem itt, mikor a kormány meg akart helyén maradni — ha ez nem elegendő, itt van az igazságügyminister ur, ki lelkének ártatlanságában és őszinteségének csaknem naivitásában — (Derültség) nem szemrehányásul mondom ezt neki, bizonyára nem —ezt mondta: „Kérem, hogy szólhatnak önök amiexióról, hiszen hogy ezen occupátió annexió nem lesz, arra egy legmagasabb szó — a kire én, nem az igazságügyminister ur hivatkozni itt nem akarok — képezi a garantiát". Azután 9 nap múlva a felirat után bevonult az új ministerium és ministerelnök ur onnan az új ministerium programmját adta elő és azt kisérőleg tett oly nyilatkozatokat — és megengedem, hogy világosabbat nem tehetett,— minőket tegnap, a miből mindenki tudja, hogy menynyire ártatlan és naiv abban a feltevésben az igazságügyminister ur és mennyire csalódnak azon képviselők, a kik azon feliratban megnyugodva elfogadták, hogy az a kormány, a mely ezen felirat értelmében fog kormányt vállalni, hogy az az occupátió megszüntetésére is fog vállalkozni. És ma ide jön azt mondani, hogy elvállalja a felelősséget. Nem ma kellett volna a felelősséget elvállalni, hanem akkor a választók előtt nem azt kellett volna mondani, hogy kárhoztatjuk az occupátiót, hanem azt, a mit ma mondanak: helyeseljük az occupátionális politikát, elfogadjuk az aunexiót, most válaszszatok meg. (Derültség balfelől.) Vagy, a mi ezzel tökéletesen egyre megy: hogy igenis kárhoztatjuk az occupátionális politikát, de azt a kormányt, a mely azt csinálta és a mely abból aunexiót csinált, minden körülmények között fenn fogjuk tartani. Ezt is lehetett volna mondani, ez lett volna akkor a felelősség elvállalása. A ministerelnök ur újabb időben szokatlan készséget tanúsít, hogy a felelősséget utólagosan magának kérje. Tapasztaltuk ezt a delegátióban, mikor gr. Andrássy mondta, hogy ő a felelősséget azért, a mit mint külügyminister tett, elvállalja. Senki sem tett akkor czélzást a ministerelnök úrra, hanem ő nem állhatta meg, hogy elő ne álljon és ki ne jelentse, hogy ő is kér abból a felelősségbők {Derültség a baloldalon.) És most is hallottuk ugyanazt, t. i. hogy a többséggel együtt elvállalja, mert ha azon többség egy kicsit ingadozik, akkor ingadoznék ő is és nem kérné oly gyorsan a felelősbéget legalább mindenben a közös kormányért. (Derültség balfelöl.) Én megvallom, hogy nagyon feleslegesnek tartom azt a folytonos hánytorgatását a felelősségnek : hiszen mi rejlik a felelősségben ? hiszen a felelősség csak mint politikai felelősség ér valamit, mert hiszen tegyük fel csak képzelődésbői, hogy bebizonyulna, hogy az occupátionális politika elvesztegette ezen országnak pénzét és vérét; tegyük fel, hogy bebizonyulna, hogy külügyileg sokkal veszélyesebb helyzetet teremtettünk, mint a minőben addig voltunk; tegyük fel, hogy egy nagy támadás esetén ki kellene onnan jönni, hogy a megtámadott helyen erőnknek ott lekötött részét használhassuk és a mint