Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-63

230 63- országos filé* február 23. 1882 het, hanem csak oly előkészítéséről az állapo­toknak, a mely az általunk lerombolt rendjét a dolgoknak, bizonyos biztosítékok alakjában pó­tolják. Ezek voltak azok az okok, a melyek engem és ugy hiszem t. barátaimat is arra bír­tak, hogy e költségeket megszavazzuk, bár vi­lágos tudatával birtunk és bírunk annak ma is, hogy nem az első, nem is az utolsó áldozat az, a melyet a monarchiától és hazánktól követelni fognak, bármi világos tudatával biruak annak, hogy valamint az erdő lombjai kiújulnak, mint a régi szláv népdal mondja, ugy kedvező idő­járáskor, nem csak ha hó nem esik, vagy ha a hó elolvadt, hanem ha a külügyi conjuncturák is kedveznek, ez a lázongás ki újjul s ennélfogva ehhez az áldozatkészséghez ujjólag kell folya­modni. De hogy azokból a mik történtek : az egyet­len hasznot, ama politikai tanulság képezi, melyet az eseményekből levonhatunk. Mi kiemeltük már a delegátiókban és min­den tagadás daczára, a mely a kormánypadról ennek ellenére felhangzott, kénytelenek vagyunk ismételni ma is, hogy mi annak az ott megújoló mozgalomnak okát kettőbben találjuk: az occu­pátionális politika általános tényezőiben és azon politikában, a mely azóta a t. kormány fele­lőssége mellett a közös kormány részéről ott kövcttetett. Nem akarok én t. ház, kiterjeszkedni arra, hogy vájjon elkerülhetleoek voltak-e a keleti zavarok vagy nem, gátolható volt-e az orosz­török háború, vagy sem és tökéletesen hamisnak tartom a kérdésnek a t. ministerelnök ur által történt felállítását. A t. ministerelnök ur ugy állította fel a kérdést, hogy ő roppant nagv háborútól és bajtól mentette meg a nemzetet akkor, midőn hozzájárult azon politikához, mely nem engedte azt, hogy saját testünkkel fedjük Törökországot. De nem igy áll a kérdés t. ház, azt kérdem én és nincs-e arról meggyőződve a háznak minden tagja, hogy annak, a ki Magyar­országnak fejlődését és érdekét első rangú té­nyezőnek tekinti, mint államférfinak szabad volt-e oly politikába belemenni, mely nem ismert más positiv érdeket, mint a területi nagyobbo­dást; mikor tudta azt, hogy semmi sem teszi ugy nemzeti jövőnket és kormányunk jövőjét koczkára, mint a területi nagyobbodásra irány­zott politika? (Helyeslés balfelöl.) És ha igy állítjuk fel a kérdést, mi iga­zolja azt, hogy nekünk mindent el kellett kö­vetni arra, hogy a dolgoknak az a rendje, a mint az Boszniában és Herezegovinában koráb­ban volt. felforgattassék, hogy monarchiánk ha­táros tartományaiban oly politikát kellett foly­tatnunk, hogy Törökország eme két tartomá­nyában a zavargás szittassék, hogy az ottani állapotok a törökökre nézve tarthatatlanok le­gyenek, hogy diplomatiánk ürügyeket kapjon Berlinben azon tarományok oceupátióját köve­telni. De ha ettől eltekintünk és tekintsünk el, én azt kérdem a t. kormánytól és a t. több­ségtől, hát mondják meg nekem, hogy ma iga­zolva látják-e minden aggodalmukat, a melyet kifejeztek akkor, midőn ezen occupátionális po­litikára nézve bocsánatukat utólag reá adták és a fejedelemhez feliratot intéztek? A kormány semmivel nem tudta igazolni eljárását. A több­ség beismerte azt, hogy romboló és vészthozó lesz a pénzügyre nézve; a többség beismerte azt, hogy e politika végkifejlődésében alkot­mányunk felforgatására vezet, a dualismus szét­rombolására és ma sem foghatják ezt tagadni, hanem hivatkoznak nagy diadallal egyre: hogy a monarchiának külbiztonsága követeli ; már most uraim, látják, hogy mennyire távol esik ettől az érvtől az, a mivel tegnap Jókai kép­viselő ur az occupátionális politikát védelmezte. O azt a kérdést intézte önökhöz, (Szóló a szélső­balra mutat] hogy ha ki kell vonulni Boszniá­ból, milyen messze kell majd szaladni? Ugyan adják vissza azt a kérdést és mondják meg, mi okozta azt. hogy Jókai képviselő ur korábbi meggyőződésétől a boszniai occupátióra nézve oly messze elszaladt? (Derültség és tetszés bal­felöl.) Mikor a boszniai oecupátió megtörtént, — jól fognak emlékezni, még önök soraiban is és Német Albert t. képviselő ur is jól fog em­lékezni, — hogy Hódmező-Vásárhelyen t. bará­tom Jókai egy beszédet tartott és ott, miután nagy hosszasan bebizonyította az occupátiónak ideiglenes voltát, azt az óhajtást mondotta ki épen oly érzékenyen, épen oly ünnepélyesen, épen ugy csaknem könnyekre fakadva, mint teg­nap, hogy visszavonuló csapataink csizmái még a porát sem hozzák haza azon országoknak. (Derültség a szélső baloldalon.) Igy igazolta ő | akkor a boszniai politikát s tegnap megtudták önök uraim Jókai képviselő ur beszédéből, hogy ! tulajdonképen Bosznia occupátiója az, mely védi I nemcsak Dalmátiát és Fiumét, mert ennek 8 ! már a delegátiókban felfedezett egy más hiva­tott védőjét t. i. a pólai forgó tornyot, (Derült­\ ség a bal- és szélsH baloldalon) hanem védi a magyar államot; első eset, hogy ebben a ház­I ban valaki kétségkívül túlbuzgalmában és hogy egy ily igazolhatlan álláspontot igazoljon, — j azon kijelentést tette, hogy ugyanazon jogczímen, 1 melyen követelik tőlünk s követelhetik, hogy j Boszniából kivonuljunk, bennünket Magyar­í ország odahagyására kényszeríthetnek. (Derültség ! és tetszés a bal- és szélső baloldalán.) Senkinek, uraim, e nemzetnek nagyobb rágalmazása nél-

Next

/
Thumbnails
Contents