Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-63

63. országos ülés február 23. 1882. 227 szánt összegnek megtagadását, a másikban Mocsáry képviselőtársam a közös ügyek vitelére szánt egész összeg megtagadását indítványozza. T. ház! Én azok közé tartozom — és örülök, hogy erre nézve már most a házban nincs véleménykülönbség — a kik azt tartották és tartják mindig, hogy a delegátió határozatai, különösen az a politika, mely azt kiséri, e házban bírálat tárgyát képezhetik és szükségkép kell, hogy képezzék. És hozzá teszem azt — s ugy hiszem, erre nézve sem lesz véleménykülönbség, — hogy a delegatiónak azon határozatai, melyek az 1867 : XII. t.-cz. szerint a közös költségek összegét állapítják meg, ezen ház által elfogadandók, a törvény alapján és Magyarországnak törvényes kötelessége azon megállapított Összeg fedezetéről gondoskodni. De azért megengedem önöknek és meg fogja önöknek engedni mindenki, hogy a háznak joga van a delegátió által megállapított költségösszeg beiktatását és fedezetét megtagadni, [Helyeslés balfelöl) de joga van uraim csak egy esetben — várjunk uraim a helyesléssel, (Halljuk!) — ha t. i. a delegátió hatáskörét túllépve, olyan tárgyak felett határozna, melyek hatásköréhez nem tartoznak; ebben az esetben a delegátió eljárását a törvény pajzsa többé nem fedezi és ennek az országgyűlésnek szoros kötelessége ügyelni arra, hogy miután ő törvényhozó testület, a delegátió csak az őt képviselő és önálló határozás! joggal felruházott bizottság, hogy amaz alkotmányos testület hatáskörén belül megmaradjon. Ha tehát az én t. indítványozó barátaim azt mutatnák és világosan megmutatnák, hogy akár akkor, midőn a közösügyi rendes költségek felett a delegátió határozott, hatáskörén túllépett, akár ha megmutatnák azt, hogy a megszállott tartományokban levő csapatok hadi költségei és azon költségek emelése is a delegátió hatásköréhez nem tartozik, ha megmutatuák ezt, ezen érvet érteném és ha bebizonyítanák ezen érvelést, egész loyalitással elfogadnám. Polonyi Géza {közbeszól): Bebizonyítjuk! Szilágyi Dezső : Ne vállalkozzék erre Polonyi t. képviselő ur, legalább addig ne vállalkozzék, mig én megpróbálom, hogy az ő érvelését megkönnyítsem, annak bebizonyítását, hogy e feltételezés téves. (Halljuk!) T. ház! T. barátom Mocsáry maga sem állítja, hogy a rendes közösügyi költségek, melyek megtagadását indítványozza, incompetentia alapján volnának megtagadandók és igy határozati javaslatával később fogok foglalkozni. A kérdés ma ott összpontosul, vájjon a megszállott tartományokban állomásozó csapataink hadi költsége a delegátiók határozat-hozatala alá tartozik-e vagy nem? Hogy ezen kérdést megítélhessük, két igen jelentős dolgot, két tényt ne méltóztassanak figyelmen kivül hagyni. Az egyik tény abban áll, hogy azon mandátumot, melyet a berlini congressus Ausztria-Magyarországra ráruházott, már mi ezen házban ünnepélyesen törvénybe iktattuk. Ugy, hogy ezen mandátumban foglalt megszállási és kormányzási joga és kötelessége a monarchiának többé nem pusztán egy internationalis szerződés, hanem országunk törvényének tételes határozatán alapszik. Mi annak idejében elleneztük ezt ; elleneztük, mint az egész keleti politikát. De ha egyszer már törvénybe lett iktatva, az, hogy itt azon ügy és azon mandátum alapján való kötelesség ezen államot terheli, önök által és senki által kétségbe nem vonathatik. A másik tény, melyet figyelemben kell tartanunk, abban áll, hogy az 1880. évi VI. t.-ezikk országos törvény által meghatározta azt, hogy mi módon tegyen a monarchia két állama eleget azon átvállalt kötelezettségnek, hogy ama megszállott tartományokat elfoglalva tartsa és kormányozza. Tehát uraim, ugy a közös kormánynak ott való kormányzása, valamint csapataink ott létele országos törvényen alapul jelenleg. Már most az én t. barátom Helfy, az ő beszédében igen elmésen felvetette azon kérdést, hogy ugyan kérem, az ott állomásozó csapatoknak, melyek a rendet ott fentartják és a lázadást elnyomják, belföldön vagy külföldön vannak, vájjon költségei minő czímen vétetnek a delegátió által? Hát külügy Bosznia, vagy belügy, vagy sem külügy, sem belügy? vagy ki tudja azt megmondani, hogy azon lepel alatt, melynek az oecupátió a neve, minő állapot rejlik ott Boszniában? Mire alapítjuk azt. hogy azon csapatok költségei közös költségek? A felelet az. hogy kettőre alapítjuk. T. barátaink, vagy az újabb időben felvett szokás szerint szomszédaink, (Derültség) nem fogják azt tagadni, hogy akár külügy Bosznia, akár nem — majd hisz szólni fogok róla, hogy micsoda •— az ott állomásozó és küzdő csapatok költségei hadiköltségek ; és ha ezt nem tagadják, engedjék meg, hogy figyelmeztessem arra, hogy a hadiköltség, akárhol merüljön az fel, akár határainkon belül, akár határainkon kivül, akár K anadában, akár Dalmátiában, akár Boszniában, alkotmányunk szerint a hadi-költség megállapítására én és önök is — a ki ismer más módot, bizonynyal fel fog világosítani — csak egy alkotmányos módot ismerünk, t. i. az 1867 : XII. t.-cz. szerint a hadi-költségek megállapítása illeti a delegátiót. Ezért, t. uraim, a delegátiók illetékesek voltak azokra és mi, a kik, merem mondani, igen szorosan őrködtünk a delegatiónak competentiája fölött, ugy a mint azt Eötvös Károly t. képviselő ur kívánja és ha önök meg akarnak erről győződni, csak lapozzák át a delegátionális 29*