Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-63
224 63- ^szagos *M« február 23. 1SS2. satió? Eltú'ri-e ezt Európa? Összetett kézzel fogja ezt nézni Oroszország? Nem! Hogy ha nem lehetséges őket kiirtani, akkor az az eset állhat elő, a melyet Mihalovits képviselő ur ajánl, hogy t. i meg kell őket venni. Tehát a helyett, hogy ezen ország nekünk jövedelmet adna, a helyett, hogy administratióját fedezné, kénytelenek lennénk nagy összegeket arra fordítani, hogy ott is az anyagi érdekek lánczolatával, pénzzel — mert ugy látszik, az érdemjelek, mint a Kovácsevics példája mutatja, nem elégségesek e civilizálatlan népeknek. Meghirjuk-e mi azt, hogy pénzzel vásárol juk meg egyes emberek békében maradását és vájjon nem szégyen lenne-e a mi hatalmi állásunkra, hogy ha ugy, mint Knezlácnál megvásároljuk a békét pénzzel, mit nem bírtunk erővel kivinni, hiszen ez még jobban feltüntetné Ausztria és Magyarország tehetetlenségét és élhetetlenségét. {Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) En a ministerelnök urnak csak egy megjegyzésére, mit a tegnapi napon tett, kívánok röviden válaszolni. Azt mondotta, szeretné, hogy mutassuk meg, mit tett az osztrák s a magyar kormány Törökország ellen az orosz-török háború előtt és alatt. Hát t. ház, először is, midőn Boszniában és Herczegovinában a felkelés kiütött, ugyanakkor, midőn az orosz katonatiszteknek, mint önkényteseknek özöolését az országon keresztül megengedte, ugyanakkor elzárta a klecki kikötőt, melyen keresztül olyan könnyen megközelíthette volna Törökország a lázadás főfészkét s leverhette volna a lázadást. Tette Törökország ellen első sorbau ezt. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Az volt a legnagyobb hibája, hogy belépett azon hármas császári szövetségbe, melynek nem annyira Ausztria érdekeinek megvédése, mint inkább Ausztria kezeinek megkötése volt a czélja. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hogy ha ezen szövetségbe be nem lépett volna, egy 100 ezer főből álló hadsereg, mely Bukovina és Erdély határszélein konczentrálíatik, elégséges lett volna arra, hogy az oroszokat visszariaszsza a támadástól, mit Törökország ellen Kománián keresztül intéztek; (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) mert nem lehet képzelni oly esztelen hadvezért, a ki akkor, midőn Törökország uralja a Fekete-tengert s azon hegy szorosokat, melyek az erdélyi kárpátokból Eomdniába kivezetnek és annak síkjait uralják, csapataink tartják megszállva, előre nyomuljon, kitévén magát annak a veszélynek, hogy az osztrák csapattestek Romániát megszállván, minden oldalról elvágja útját, összeköttetését Oroszországgal (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) s lehetetlenné tegye csapatainak élelmezését s lőszerekkel való ellátását, újonezokkal való pótlását. (Igaz! Ugy van! a szélső bal' oldalon.) Tovább menve a hármas császári szövetségben, nem szorítkozott egyszerűen a semlegességre, hanem jóakaró semlegességet követelt, mely abban nyilvánult, a mint Éber képviselő ur is felemlítette, hogy ugyanakkor, midőn Törökország a lázadó Szerbiát megfenyítette, mert Oroszország nem volt még készen, hogy hadseregét a Pruthtól a Dunán letolja, akkor Ausztria közbelépett és megakadályozta, hogy Törökország lázadó alattvalóit letiporja. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hiszen t. ház, nemcsak nem áll a ministerelnök urnak azon nyilatkozata, miszerint Törökország ellen nem tettek, sőt nem is fogadható el mentségül az, hogy megakadályozták, hogy az orosz Szerbián keresztül rontson Törökország ellen; hiszen az oroszok Szerbián keresztül, ha csak nem akartak esztelenséget elkövetni, nem is nyomulhattak volna elő a Balkánnak megkerülésével mindaddig, mig a Dunánál a várakban és oly erős stratégiai állásokban, mint Plevnánál a török hadsereg oly tekintélyes része, oly kitűnő hadvezér alatt állott. Az oroszok előbb kénytelenek voltak hatástalanná tenni azon erődöt s kénytelenek voltak azon stratégiai positiót, mely visszavonulásukat fenyegette, bevenni. (Igaz! Ugy van! a szélső bal/elől.) Azt mondotta a ministerelnök ur, hogy ma kedvezőbb helyzetben vagyunk, mint voltunk az orosz-török háború idején az oroszszal szemben; Oroszország a török háború alatt nagyon meggyengült, ma gyengébb, mint akkor volt. Vizsgáljuk a helyzetet: akkor Törökország Bulgáriát, Szerbiát, ha azok fegyverre is akartak kelni az orosz érdekek mellett, saját fenhatósági joga és azon előnynél fogva, hogy hadi állomásokkal bírt ez országokban, féken tudta tartani és megakadályozni, hogy ellenünk képesek legyenek erőt kifejteni. Ma Oroszország az általa szenvedett vesztességet helyrepótolta, sőt meg van erősödve annyira, hogy északon minden positiót megszállva tarthat és ugyanakkor délen Szerbia hadszervezete ki van fejíve és a bolgárok egy tekintélyes hadsereget szerveznek, a mely csatlakozva azokkal, melyek még Boszniában, Herczegovinában, később Bukovinában, sőt talán Erdélyben is szolgálatába állhatnak az orosz hatalomnak és előkészíthetik a tért az orosz hadsereg előnyomulásának. Ezek az elemek szabad tevékenységre vannak ingerelve és sokkal erősebb nemzeti érzülettel, nagyobb ragaszkodással vannak az orosz czárhoz, mint szabadííójukboz, magukat az egyetemes szláv család fiainak tartják, mely szláv család egyetemes felszabadulását és saját jövőjüket várják a czártól. Akkor Európában volt egy hatalom, a mely a mikor látta, hogy
