Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-63

63. országos ülés feforufcr 23. 1882. 225 Ausztria-Magyarország nem birja az állásából folyó feladatot teljesíteni, Indiából hozott hadseregével a középtengert és hadihajóival a Dardanellákat megszállotta. A három császárszövetségnél fogva Ausztria és Magyarország, bármennyire sértették is érdekét, kénytelen volt tétlenül nézni, miként nyomul az orosz Konstantinápoly alá. Anglia ma oly államférfin vezetése alatt áll, a ki Oroszországgal sympatbisál és Ausztria-Magyarország irányában ellenséges érzelmet bizonyított, ha egyébben nem. azon kapzsi politikában igen, a mely Bosznia és Herezegovina indokolatlan elfoglalására vezetett. Kérdem tehát, mit kell tenni Bosznia-Herezegovinával? Ki kell üríteni és törvényes urának a töröknek átadni, hadd tartsa fel azt a rendet, a mely a mi haderőnket ma ott kötve tartja, a török a maga hatalmából. Mert bármennyire beszélnek a hivatalos Oroszország békeszeretetéről, az mindig csalékonynak bizonyult. Hiszen mikor Khiva ellen indultak az orosz csapatok, nem megígérte az orosz czár Angliának, hogy nem fogja Khivát meghódítani és midőn benn volt, Khirát örökidőkre elfoglalta. Vajjon az orosz ezár nem tett-e ígéretet az orosz-török háború alatt, hogy birodalmát teriilettel szaporítani nem fogja; és mégis szaporította a román Bessarabiának a Dunára nyúló részével. Ezek ígéretek, melyek épen a trónról származtak és én ezekből ítélve, a hivatalos Oroszország Ígéretében bizni nem tudok. {Igaz, ugy van! a szélső baloldalon.) Nem is lehet bizni, mert Oroszország bár a legzsarnokibb kormányzatot folytaíja, egyszersmind a foradalini propagandák fővezetője. Hiszen az orosz kormányzat eszközei nélkül lehetetlen, hogy a szláv propaganda oly nagy mértékű anyagi összegekkel rendelkezzék. S a czélzat világos. Az egyenként támadó felkelések a mi katonai erőnket kimerítik s akkor, midőn a mi katonai erőnk már meg van viselve, midőn pénzügyileg már ki vagyunk merítve, akkor előáll az eddig elitélt es elkárhoztatott lázadásnak védelmére maga Oroszország saját épen tartott hadseregével, saját megvédelmezett pénztárával. S ha bekövetkezik Oroszország ezen támadása — és kétségtelen, hogy be fog következni — vájjon czélszerű-e, hogy bevárjuk, hogy Oroszország maga válassza meg azon pillanatot, a melyet ő legalkalmasabbnak tart ? Vájjon mindaddig fogjuk-e tűrni a nem hivatalos Oroszország izgatásait AusztriaMagyarország határain belül, mig az orosz elérkezettnek látja az időt, hogy ő maga vegye fel a keztyut? T. ház! Azokkal szemben egyebet nem tehetünk, mint hogy erőnket concentráljuk s az oly területeket, melyek erőnket anyagi tekintetben elíorgáesolják és elvonják, azokat fel kell adnunk, szorítkoznunk kell az osztrák és magyar biroJEÉPYH. NAPLÓ. 1881—84. III. KÖTET. dalom határainak megvédelmezésére és nem kell hogy kultúrát és eivilisatiót vigyünk idegen tartományokba, midőn magunk kellő anyagi erővel nem rendelkezünk, hogy a kultúrát, hogy a eivilisatiót itthon előmozdítsuk. Ha Ausztria keleten józan és észszerű politikát akart volna követni, kellett volna, hogy kövesse azon politikát, a melyet Magyarország követett a középkorban, hogy t. i. a keleti apró fajoknak ő volt a támasza és védelmezője és azok megtámadtatásuk esetén itt kerestek és találtak segítséget. Ha ezt a politikát követtük volna, most nem Oroszország volna a felszabadító, hanem azon népek nekünk köszönhették volna szabadulásukat (Ugy van! a szélső haloldalon) és ma bírnánk rokonszenvükkel és nem volnának irántunk ellenszenvvel; mert a helyett, hogy védelmezni kívántuk volna szabadságukat, tehetetlenek voltunk Oroszország miatt. És íme, most minden sympathia Oroszországhoz, nem Ausztria-Magyarországhoz fűződik. Ez a politika meg fogja magát bőszülni ezen a nemzeten; mert nem fogja ezen nemzet birni azon sympathíákat, a melyeket ugy keleten, mint nyugaton birt, a mikor maga is az osztrák hatalomtól el volt nyomva, most mikor pedig szabadságát vissza nyerte, a helyett, hogy azt más nemzetek szabadságának védelmezésére használta volna fel, inkább igyekezett azon osztrák politika szekerét tolni, a mely mindig az elnyomatást tűzte ki czélul. (ügy van! a szélső baloldalon.) Én t. ház, az ország védelmezésének és jövőben követendő politikánk vezérelvének azt tartom, hogy mindazon szabadsági vágyak és törekvéseknek, a melyek ma keleten nyilvánulnak, Magyarország és Ausztria legyen egy gyűjtőlencséje, mely összecsoportosítván azoknak minden fényét, minden hőségét, iövelje azt északra, hogy annak fagya elolvadván, elsöpörje azon zsarnokságot, a melynek elsöprése véget fog vetni az agressiv törekvéseknek. Ha ekként egy népnek a saját fejlődésére az út és mód meg lesz adva, akkor időt nyerünk, hogy saját erőnket is kifejthessük. Kevésbé tarthatunk mi egy szomszéd szabad, alkotmányos .álamtól, mint egy zsarnokitól, a mely fennállását nem tudja egyébbel igazolni, mint hadi, — nemzeti és fajdiesőséggei, mely & szláv fajok felmentésének lobogóját ragadva kezébe, hirdeti otthon ellenünk a harezot. (Igaz, ugy van! a szélső baloldalon.) Tehát t. ház, röviden összefoglalva, katonai szempontból nincs értelme Boszaia meg Herezegovina elfoglalásainak, mert azon mi ott egy nagy katonai hadállást nem nyerünk, hanem ellenkezőleg, hogy ha megpróbálnák, hogy katonai j hadállást állítsunk fel keleti politikánk védel[ mére és a feldarabolandó Törökország megvé" dése czéljából, vagy ha Törökország elfoglalá29