Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-63

63. országos ülés jaimár 23, !SSí. ojgg kezik ebből? Miután a t. képviselő ur kifejtette, hogy Cattarora mennyire áhítoznak a monteaegróiak és hogy addig, míg azt birni nem fogják, nékünk uines nyugalmunk: ebből az következik, hogy el kell foglalni Montenegrót. No, de ha Montenegró el van foglalva, nem lesz békesség, mert a szerbek a boszniai szerbekre igényt tartanak s azokat a nagy Szerbiába akarják kebelezni. Á logikai okoskodás szériát tehát következnék Szerbia elfoglalása. Azt hiszi a képviselő ur, hogy Ausztriának és Magyarországnak katonai ereje oly nagy és és anyagi helyzete oly dús, hogy megengedhet magának oly hadjáratot, a mely két ily jelentékeny, habár kis, de alig fékezhető államnak leigázására és azoknak legkevesebb 20—30 éven keresztül, nagy sz.-imú megszálló csapatok általi fékentartására vezet? Sem katonai, sem anyagi erőnk e ezélra nincs, (Ugy van! a sz'isö balon.) Azt is felhozza a t. képviselő ur, katonai szempontból, hogy Bosznia és Herczegoviiia occupatiója következtében egy hatalmas állást IÍ vertünk, hogy ma nem vagyunk tuskók, hanem gólyák, a kiktől félnek a keleti népek és mert félnek, azért lázadoznak fel ellenünk. Hát ki ellen foglaltunk állást Boszniában s melyik nagyhatalomnak birodalom rug ki Bosznia és Herczegoviiia határaira? Montenegró? Ha Montenegrót akarjuk megfenyíteni, képesek vagyunk erre a dalmát tengerpartok felől, a melyeknek birtokát Velencéé is meg tudta védeni a muzulmán hatalommal szemben ugyanakkor, a mikor a hatalmos mohamedán birodalom bírta Bosznia és Herczego vitiát. Montenegróért tehát nincs szükség rá, hogy elfoglalva tartsunk akkora két tartományt. Hát Szerbiáért? A ki Szerbia ellen akar háborút viselni, az nem választja a megkerülő utat, liogy lemenjen Boszniába és onnan törjön előre, ha.em veszi az egyenes utat. Lemegy Nándor-Fehérvárra, melyet más Hunyadi vett be, nem pedig az, ki nekünk a múltkor történeti leczkéket akart adni. (Derültség a szélső balon.) Nándorfehérvár felé a Dana és az ennek mentén lévő vasutak biztosítanak hadi utat. Itt van az egyenes út, a honnan féken tartható Szerbia. (Helyeslés a szélső balon.) Mi okból foglaltuk tehát el Boszniát és Herczegovinát 1 Talán azon eshetőségre van számítás, a midőn Bmneliába és Törökország jelei; birtokaiba nyomulna előre az ellenség? Gondolják meg, hogy Broodról nékünk vasufnnk van Zeniezáig s hogy Zenic^ától Szerajevoig nem bírunk vasúttal, csak törhető utíal. Szerajcvótól Mltroviczáig még utaiuk sincsenek. Azt hiszik önök, hogy útnélküli hegyes vidékeken képesek leszük níigy hadsereget szállítani, azt élelmezni és a szükséges lőszerekkel ellátni, a melyekben nagy a szükséglet, különösen a jelen hadviselési { mód mellett? Nem! Hiszen csak Szerajcvótól I Mltroviczáig négy folyam megy keresztül harántosan azon rövid és 67* mérföldnyi területen, mely Szerbia és Montenegró közt fekszik. E négy folyó, mint vízválasztó emel torlaszt velünk szemben, ugy, hogy a Bosna völgyéből át kell mennünk a Drina völgyébe. Drinából a a Lim, onnan a Szienicza völgyébe és csak akkor intünk el Mitroviczába, a honnan jó karban levő kőut vezet előre. Es ha a mi csapataink ott vannak Miíroviczán, akkor is mi előnyt vívtunk ki magunknak? Azt, hogy a Vraaja-ban levő szerb hadsereg sokkal közelebb esik Üszküb- és Novoszellodioz, mint a mennyire a mi seregeink esnek Mitroviczából oda. Vagyis, hogy lm mi áthatoltunk egész Bosznián, a novi-bazari pasalikon és nagy szenvedések, roppant véráldozatoknak kitettük magánkat, hogy katonai utaiak:ít megtartsuk, azon utakat, melyek ma nem is léteznek, melyeket, ha megkészítettük, a felkelők bármely pillanatban megsemmisíthetnek, azon felkelők, kik hajnalban felkelnek Montenegróban s már délben csatát vívhatnak a mi utainknál, azon feliíelők, a kik, ha Szerbiából törnek elő, félnapi ut után újból megtámadhatják csapatainkat és összeköttetési vonalainkat — akkor, midőn idejutottunk, csak azon eredményt értük el, hogy Mitroviczában távolabb esünk Uszküb-től, a fontosabb stratégiai positiótól, mint azon szerb hadsereg, meij képes utunk-,t elzárni és miniét a novi-bazari pasalik hegyei közé dobni, a mely hegyek 1000, 1200, 1800, 2000 láb magasságban zárják el a négy folyó völgyeit egymástól. (ügy van ! Ugy van! a szélső balon.) Ily utón soha nagy háborút nem lehetett vivni. A történelem maga bizonyítja azt, hogy akkor, midőn a talajnak változatossága nem nyújtott oly nagy védelmet, midőn kézi harczeszközökkel vívattak a csaták, akkor egy Kasztrióta képes volt évtizedeken keresztül fentartani a mohamedán hatalmat, épen a terület által nyújtott támoiratás és a területben az ozmánok elébe vetett akadályok következtében. En azt hiszem t. ház, hogy midőn az igen t. képviselő ur, katonai szempontból tírgyalta a boszniai occupatiót, elfelejtett azon viszonyokkal számolni, a mely viszonyokkai feltétlenül számolni kell annak, a ki modern értelemben hadat akar viselni. Mit érünk el mi, ha Bosznia és Herczegovinában az oeeupatiót folytatjuk? Meg lehet azt nekünk tartani? Meg lehet akadályozni, hogy a felkelések ne isméti löd jenek? Annak csak egy módja van, hogy ha \ a rómaiak elvét követjük, a melyet Mihalovits j képviselő ur is érintett, ha könyörtelenül kiirtI jak a nép egy részét, a mint a rómaiak csele] kedtek, másrészét pedig eltelepítjük, miként ismét | a rómaiak tették, midőn Itáliába vonszolták a j leigázott népeket. Megengedi ezt a mai eivili-