Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-63

63. országos ülés február 23. 1S82. 217 teszem a magamét, megszolgálom. (Helyeslés.) Nem adták meg. így aztán nem csodálkozom, ha ez a szegény ember más módhoz fogott, hogy megéljen. Ott van Don Music, ez is kért néhány forintot. Ennek sem adtak. Ha ez igy van, akkor ne hozzák fel azt az okot, a mit tegnap felhozatni hallottam, hogy ne küldjék oda a Philippovicsokat és Jovanovicsokat, mert ezek nem tehetnek róla, hogy ha elrontják Bécsben, a mit ők ott lent megcsináltak. Ezt én elmondtam már és elmondom most is, hogy a mit e tekintetben elmulasztott, teljesítse a kormány, tán akad alkalmas tisztviselő, ki ezt elvégzi és néhány százezer forint dispositionsfond többet fog ott végezni, mint azok a szegény katonák, kik lelkesedés nélkül {Helyeslés balfelöl) véreznek el s csak a kötelességérzet és zászlóhoz való hűség parancsszavának engedve harczolnak. [Helyeslés halj elöl.) Ha már felszólaltam, lehetetlen, hogy néhány szóval ne reflectáljak Jókai képviselőtársamnak tegnap mondott szavaira. Sajnálattal teszem ezt, mert pártfelem, de kénytelen vagyok nyilvánítani, hogy felszólalását Fiúméra vonatkozólag nem tartom időszerűnek. Nem tartozik ide a kérdés, de miután már felemlítette, nem tehetek róla, de ki kell jelentenem, hogy a kérdést nézetem szerint erőszakkal bajosan fogják megoldani. Vannak nálunk is sokan, a kik kívánják a fiumei kérdés megoldását, de kiki a maga módja és felfogása szerint amott ottani érdek, emitt itteni érdeknek megfeleiöleg. De épen azért, a mostani politikai áramlat közepette nem tartom helyesnek ezt a kérdést bolygatni; mert tény, hogy nincs Horvátországban egy ember, a ki lemondana Fiúméról s meglehet, hogy Magyarországon sem mond le senki róla, de hát tényleg úgyis önök bírják Fiumét: politikailag tehát nem helj'es e kérdést most bolygatni. Kivannak regnicoláris küldöttséget, jól van, megválasztjuk, de biztosítom a t. házat, hogy e bizottságok rögtön eredménytelenül szét fognak menni. Maradjon tehát a status quo. Evvel összeköttetésben, szükségesnek találom reflektálni azokra, miket Helfy és Jókai Mór képviselő urak e kérdésben mondottak; Helfy képviselő ur ugyanis azt proponálta, hogy ürítsük ki e tartományokat, Jókai pedig azon kérdéssel felelt, hogy meddig fussunk. (Halljuk! Halljuk!) Én sem az egyik, sem a másik végletet nem pártolom, de figyelmeztetem ugy Jókai képviselő urat, mint a kormányt, hogy van egy más módja a futásnak és ez a békekötés, habár a t. minister ur tegnap azt hangsúlyozta, hogy a rekrutatiót minden áron keresztül kell vinni. A békekötést ugyan én sem helyeselném, de megKÉPVH. MAPLÓ. 1881 — 84. Hl. KÖTET. történhetik a békekötés, ugy a mint már egyszer megtörtént. Én azt hiszem, hogy egyúttal, ha nem is valami különöset, de mindent elmondtam, ugy a hogy a viszonyokat ismerem, habár nem laktam 20 évig azon vidékeken {Derültség) és habár nincsenek felfedezendő titkaim. {Derültség) Előadtam a helyzetet ugy, a hogy ismerem. Azon remény kifejezésével végzem beszédemet, hogy ezeknek a szegény szlávoknak felszabadítása veszélylyel nem jár Magyarországra nézve, ha azok eultur-viszonyaiknak megfeleiöleg administráltatnak, ha látni fogják, hogy azért occupáltattak e tartományok, hogy rend honosíttassák meg nálok, nem pedig, hogy adókkal agyon nyomasson, a mint az eddig történt. {Egy hang balfelöl: Az adókat mégis meg fogja szavazni!) Igenis meg fogjuk szavazni, de nagy kérdés, hogy elbírjuk-e azt, az csakugyan más kérdés. {Helyeslés baloldalon. Nagy mozgás. Zaj.) Jókai Mór: Személyes kérdésben kívánok szólni. {Halljuk! Halljuk!) Nem szoktam, t.ház, minden csekélységéit szavaim helyreigazítása végett szót emelni. {Halljuk! Halljuk!) Azonban annyira súlyos és nagy a vád, melyet a t. előttem szólt képviselő ur ellenem emelt, hogy azt czáfolatlaniü hagynom nem lehet. {Halljuk! Halljuk!) 0 azt mondta, hogy én a fiumei kérdést abból az intentióból hoztam fel, hogy tehát az mi általunk erőszakos úton legyen megoldva. Én ennek ép ellenkezőjét jeleztem; jeleztem azt, hogy a fiumei kérdés sem a mi nézetünk, sem mások nézete szerint erőszakos úton megoldva nem lehet, hanem a törvényesség és a kölcsönös méltányosság útján, a hogy ez ki volt mondva számtalanszor e házban. Ez volt szavaim értelme és ugy kérem azt ezentúl is magyarázni. {Helyeslés jobb felől.) Somssich Pál: Szükségtelen, t. ház, kijelentenem, hogy én azokban, miket Csanády képviselő ur mondott, nem osztozom és azt tartom, hogy mindegyikünk itt köteles feltenni képviselőtársáról, hogy lelkiismerete szerint teljesíti képviselői kötelességét {Helyeslés) és hogy senkinek sincs joga senkit itt hazafiatlaissággal, nemzetgyilkos politikával, sem hitehagyottsággal vádolni. {Helyeslés a jobboldalon.) Mindenkinek saját lelkiismerete a bírája és joga van a házszabályok által kiszabott körében eljárni és határozni ugy, a mint azt jónak látja. Hát fordítsuk meg a kérdést. Én magam sok éven át, mondhatom egész politikai pályám legnagyobb részén a kormánypárt padjain ültem és most itt vagyok! Azért hitehagyott volnék? Meggyőződésemet követtem és ép azért, mivel kívánom, hogy jogaimat tiszteljék, tisztelem én is a másokét és azért, hogy valaki más véleményben van és ezt a véleményt én téves28