Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-63

63. országos iüás február 23. 1SS2. 213 gyalás alatt kell jóváhagyatnia, kérem, hogy ezen jelentésnek mielőbbi tárgyalását méltóztassék elhatározni. Elnök: Az igazságügyi bizottság jelentése ki fog nyomatai, szétosztatni s miután sürgős­nek jeleztetett, ha méltóztatik beleegyezni, a holnaputáni szombati ülés napirendjére tűzetik ki. Jelentem a t. háznak, hogy Madarász József képviselő ur sürgős interpellátiót jelentett be. Ha méltóztatik megengedni, most az intei pellátiós­könyvbe történt bejegyzés fel fog olvastatni; a képviselő ur pedig az ülés végén meg fogja tenni interpellátióját. Péchy Jenő jegyző (olvassa): „Február 23. Madarász József: a Fehérmegye vajtai helység tanítójának állásából való elmozdittatása tárgyában, a vallás- és közoktatásügyi ministeihez." Elnök: A képviselő ur az ülés végén meg fogja tenni interpellátióját. T. ház ! Szontagh Pál képviselő ur a napirend előtt személves kérdésben kivan felszólalni. (Halljuk!) Szontagh Pál: T. képviselőház ! Eötvös Károly igen t. képviselőtársam tegnapi beszédé­ben engem mintegy apostrophálva, ezeket is mondotta: „Nincs talán tiz programra, a mely az occupationáiis politikát ne kárhoztatta volna." „Ezek közt van" — itt kezdődik az apostrophé — „a Szontagh Pál képviselő uré is, a ki pedig halálára is rágondolt akkor, mikor az oceupatlóí ellenezte Balassa-Gyarmaton, az ő elnöklete alatt sietett az egész többség a kormánymik a felmentést megadni és a bizalmat megszavazni." (Halljuk! a szélső baloldalon.) T. ház! Hogy az occupationáiis politikát elleneztem Balassa Gyarmaton, hozzáteszem Buda­pesten is és még egy másik, bár magán, de azért nem kevésbé fontos körben, ez igaz; hogy halálomra rágondoltam akkor is, ez is igaz; rágondoltam és rágondolok arra ma is és min­dennap, mint erős vallásos érzetű embernek ez nemcsak kötelessége, de ha már egyszer vénii­lésnek indult, még üdvös szokása is. (Élénk tetszés a jobboldalról.) Hogy a megtörténi occupatió után épen elnökletem alatt — gondolom a pártkörben, mert, másutt nem elnököltem azon időben — az akkori és azóta fennálló kormánynak bizalmat, szava­zott a többség, az is igaz. A többséget velem együtt bizonyosan azon nézet is vezette, hogy a válságossá lenni fenyegetőző időben és körül­mények között nem akarta elpártolásával esz­közölni azt, hogy útját egyengesse esetleg oly pártok valamelyike kormányra jutásának, mely­ben az ország ügyeinek vezetésére garantiát nem látott s melyre azt csak a „kelj fel helyedről, hogy arra ráülhessek" elvnél fogva tartotta és tarthatta jogosultnak. (Derültség a szélső bal­oldalon. Tetszés a jobboldalon.) Elnök : Következik a napirend: az állandó pénzügyi bizottság jelentése gr. Szapáry Gyula, m. kir. pénzügy mini sternek előterjesztéséről a monarchia déli részeiben és a megszállott terü­leten kitört mozgalom elnyomására szükséges katonai intézkedések keresztülvitelére a közös­ügyi bizottságok által megszavazott 8 millió frtnyi rendkívüli szükséglet tárgyában. Első szónok Csanády Sándor Csanády Sándor: T. ház! Ismételve egy törvényjavaslattal állunk szemben, mely termé­szetes következménye, hogy ne mondjam, méltó szülöttje az 1867. és 1878-iki, a nemzetet megsemmisítő közösügyes kiegyezésnek; (Ugyvan! a szélső baloldalon) egy törvényjavaslattal, mely­nek tárgyalása alkalmával lehetetlen, hogy a fájdalom leverő érzete ne járja át keblét miníen hazáját, nemzetét forrón szerető' becsületes magyar polgárnak. (Ugy van! a széh'd balfelől.) E törvényjavaslat elfogadása vagy visszautasítása felett tanácskozunk, melyben a kormány a keleti hadjárat szükségleteinek fedezésére 2.512,000 frt megszavazására hívja fel a t. ház tagjait. E törvényjavaslat az, mely ellen küzdünk mi, a közjogi ellenzék tagjai. Erős hitemen alapuló meggyőződésem t. ház, miszerint a kormány, illetőleg Tisza Kálmán ministerelnök ur uszály­hordozói (Mozgás és felkiáltások joboldalon: Bendre! Helyeslés a. szélső baloji.) Valóságot mondok, igazat mondok s be fogom bizonyítani, ha akarják. (Halljuk! Halljuk! a szélső balon.) Ismétlem tehát, mert félbeszakí­tottak beszédemben: erős hitemen alapuló meg­győződésem, miszerint a kormány, illetőleg Tisza Kálmán ministerelnök ur uszályhordozó többsége. meg fogja szavazni. Elnök : (Csenget.) Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak bármely tárgy^ feletti vitában különösen egymás iránt a kellő tekin­tettel viseltetni. (Helyeslés a jobboldalon.) A vita heve gyakran eresebb szavakra is ragadja a szónokot, de épen, mert nekem kötelességem, a mennyire lehtt, a tanácskozás teljes higgadt­ságát fentartaci, kötelességem figyelmeztetni a képviselő urakat, midőn oly kifejezésekkel élnek, a melyek ba hasonlókkal viszonoztatok, a tanácskozás kellő higgadtságának íentartására nem szolgálnak. (Élénk helyeslés jobb/elől.) Csanády Sándor: Meg fogja szavazni a kivánt pénzösszeget is épen ugy, mint meg szokott szavazni minden adófelemelést, újabb adónemek behozatalát, a nép, a nemzetjogok tiprását s a ministerelnök Tisza Kálmán ur kívánatára minden törvényjavaslatot, még azokat is, melyek a nemzet, a nép szellemi, anyagi és közerkölcsiségi megsemmisítését, tönkrejuttatását

Next

/
Thumbnails
Contents