Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-62
210 62, •»«*«•» aIé * í*brnár 22. 1882. ezt annak illustrátiójául felhozom, hogy mennyire lettünk volna előnyös helyzetben, ha akkor bele hagyjuk magunkat hajtatni nasry háborúba; ismétlem, nekünk ma is érdekünk nem az, hogy tikár szavakkal, akár tettekkel azt, hogy nagy háborúba keverednünk kelljen, provocáljuk ; sőt ellenkezőleg az, hogy nem hagyva ugyan magunkat sem jogainkban, sem tekintélyünkben sértetni, különben mindazt megtegyük, a mi a háború elkerülése szempontjából szükséges. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Ellenmondás bálfel'ól. Közbekiáltás: Skobeleff!) Már t. ház, akkor azután csakugyan nagyon könnyű eszköze volna Magyarország minden ellenségének, ha egy embernek — legyen az bárki — provocáló toasztja elég volna arra, hogy a magyar nemzet, egy reá nézve káros politikába kergettesse magát. (Zaj a bal- és szélső 1 baloldalon. Ugy van! a jobboldalon.) És épen ezen szemponttól vezettetve tartom szükségesnek nyilvánítani azt, hogy igenis, ha — mint ez mindig meg is mondatott, mint egy interpellátióra adott feleletemben e házban megmondottam — ma szemben állunk egy localis mozgalommal, mely nem zárja ki azt, mit akkor is megmondottam, hogy különösen azon népfajokban meglevő forradalmi elemeket máshonnan is igyekeznek támogatni és táplálni az ottani lángot: ez nem ok arra, hogy mig a kormányok közel és távol, melyek alatt azon népfájok élnek, melyekhez ezen elemek is tartoznak, teljesítik a barátságos kormány kötelességét, mi egyesek fellépése által magunkat provoeáltassuk és hirdessünk hábornt a velünk békében élűi akaró kormányok ellen. (Helyeslés jobbfelöL) Ez uraim, nem a hazafiságnak, nem a józanságnak, de a minden haszontanlanság által magát felzavartatni engedő idegesség politikája, & mi legkevésbé védhető politika a világon. (Elénk tetszés.) Ugron Gábor (közbeszól): Majd meglátjuk. Tisza Kálmán ministerelnök: A képviselő urmajd megakarja látni, remélem nem látja meg. De ha bekövetkezik az, hogy minket provocáinak, higyje el, a felelettel a provocatióra nem fogunk adósak maradni, csak nem fogunk egyes toasztokért háborút izenni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur felemlítette, hogy a delegatióban szó volt róla, hogy azon 8 millió talán nem is lesz elég, hanem be fog következni, hogy talán kell még 8, még 16 és még több millió. Hát, t. ház, hivatkozhatom a delegatió minden tagjára, hogy ugy áll a dolog, a mint én mondottam. Igenis, a hadügyminister, a közös kormány teljes kötelességszerű őszinteséggel kimondotta, hogy reményű, igyekezni fog ezen összeggel kijönni, de természetesen ily ügyek fejleménye előre mathematice meghatározható nem lévén, meglehet, hogy többe is fog kerülni. (Zaj a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, a képviselő urak hasonló helyzetben talán eléggé bölcsek lesznek ezt mathematice kiszámítani tudni, vagy eléggé politikusok előre meg nem mondani; de én azt tartom, hogy a mathematicai kiszámítás lehetetlen, az őszinte kijelentés pedig a legbecsületesebb politika. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A t. képviselő ur előre kijelentve, hogy nem fog megelégedni azzal, hacsak annyit mondok, hogy a czél a mozgalom legyőzése, azt is kérdezte, hogy mondjam meg, ha tudom, vagy ha nem tudora, irjak instantiát, hogy mondják meg nekem, mi szándékoltatik azon tartományokkal? Hát t. ház, a mi az instantba irást illeti , azzal nem foglalkozom. Tudom, újabb időben a t. képviselő uraknak kedvencz ihesnája egyfelől a magyar kormányt ugy tüntetni fel, mint a kinek hatalmában volna parancsolni Európának, másfelől pedig ugy tüntetni föl, mint az osztrák kormánynak — nem is tudom — sekretariusát, alárendeltjét. Teljék a t. képviselő uraknak kedve ebben a dologban; én igen jól tudom, hogy, mint mindenkinek a világon, nekem is lesz hivatalomban utódom, majd attól azután tessék megkérdezni, hogy szoktam-e instantiákat irni, vagy tudtam-e a magyar ministerelnök helyzetét érvényesíteni. (Elénk helyeslés és éljenzés jobb/elöl. Zaj holjelöl.) De a mi a kérdést illeti, arról épen azért, mert nem fordulok senkihez iiistantiával, de mert másfelől inkább hagyom magamat bántani, piszkoltatni, gyanusittatni, semhogy ennek elkerülése végeit nyilatkozatokat tegyek, melyeket ezen székekről tenni, bizonyos időpontban nem volna helyes. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj, derültség balfelöl.) Nem kitérni akarok a válasz elől, hanem ugy, mint ez másutt is szokás — másutt megszokták és nem találják nevetségesnek, ha a kormányok ezt teszik — azt mondom, hogy ez oly kérdés, melyre ma a kormánypadokról felelni nem szabad. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás balfelöl.) Ismétlem —. mit egy hasonló alkalommal mondtam — ha nem tetszik, mindig joga van a képviselőháznak azon kormányt, melynek ilyen nyilatkozatával meg nem elégedett, szavazatával onnan eltízai; de ismétlem, hogy meg vagyok róla győződve, hogy azon kormány, a mely helyünkbe ül, holnap ebben a kérdésben ugyanazt fogja tenni, különben nem érdemes, hogy egy perczig itt maradjon. (Elénk helyeslés és tetszés jobb/elől. Mozgás bal/elöl.) Hozzá teszem azt, hogy előttünk ma semmi egyéb nem lehet, mint — ismétlem — a mozgalom elnyomása és a mit eddig miadig megtartottunk, szorosan ragaszkodni a nemzetközi szerződéshez. (Elénk helyeslés és tetszés jobb felöl.)
