Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-62
62. országos ülés febrnaír 22. 1882. 2ÍÍ A t. képviselő ur még az ujonczozás kérdésével foglalkozott bővebben. Megvallom t. ház, azt hittem, hogy a képviselő ur ma, mint a török szultán ő Felségének rendkívüli nagy követe fog itt egy rendkívüli mandátumot felmutatni, midőn a török szultán souverainitásának érdekében megtámadta ezen intézkedést. De miután nem tette, én arra kérem, liogy ha ilyen külön meghatalmazással nem bir, eisgedje meg, hogy mérvadóknak tekinthessem a török szultán ő Felségének saját és accreditált követe által tett nyilatkozatokat, a melyek szerint a souverainitással ellenkezőt az elrendelt ujonczozásban nem lát. Én nem tudom Eötvös Károly képviselő ur miért akar törökebb lenni, mint a török maga. {Helyeslés és tetszés jobb fe 1 81.) De t. ház, a képviselő ur azzal is vádolt, hogy mi forradalmi térre ugrattuk a koronát. T. képviselőház! elsőben is ezt nem tettük, •— a szóra még visszatérek — forradalmi ténykedésről szó sincs. De méltóztassék elhinni, nem tettük egy nagy oknál fogva és ez az, hogy azt a koronát forradalmi térre ugratni nem lehet, mert az forradalmi térre nem megy. És igen sajnálom, hogy itt e ház kebelében olyan nem egészen illendő kifejezések használtatnak, (ügy van! a jobboldalon.) csak sajnálom., sajnálatnál egyebet kijelenteni jogom itt a ház kebelében, nines. De nagyon szeretném tudni, hogy ha — mint a képviselő ur mondta — (Halljuk \ Halljuk!) a 79-iki egyezmény szerint a souverainitási jog a török szultán ő Felségéé, az occupátió és administratió joga pedig az osztrák császár és magyar király ő Felségéé s ha ez a kettő egymással a felől, hogy mi történjék, tökéletesen egyetért: hogy hogyan bélyegezheti akkor eljárásukat egy harmadik, forradalmi eljárásnak. (Uqy van! a jobbaldalon.) Különben, t. képviselőház, a mi az újonczozásí illeti, e tekintetben is rectifieaíióvaí tartozom ; rectifieaíióvaí tartozom azért is, hogy félreértés ne lehessen abból ha elfelejteném releválni, hogy először én tegnap nem argumentatio, de a tények helyreigazítása szempontjából mondtam: hogy tettleges újonezozásról nincs szó és mondtam, hogy 30-—40 ezer embernek fegyver alá szólítása pedig nem is czéloztatott, nem is ezéloztatik. Ezt mondtam tegnap, ezt mondom ma is. Releválom ezt főkép nemcsak azért, hogy helyreigazítsam szavaimat, de azért is, nehogy a képviselő ur felszólalása és kételye folytán valaki azt kigyje, hogy én azon nézetben vagyok, hogy a fegyveres ellenszegülés következtében az ujonezozásnak el kell maradnia. Nem, t. képviselőház, éo ellenkező nézetben vagyok: én azt tartom, hogy fegyveres ellenszegülés erre indokul nem szolgálhat, mert ha e miatt az ujonczozás elmaradna, ez oly gyengeségnek a jele volna, hogy azon népek előtt évtizedeken keresztül sem lehetne a monarchia tekintélyét helyreállítani, {ügy van! a jobboldalon.) T. képviselőház! Bocsánatot kérek, hogy most másodszor is és talán még koszosabban fárasztottam a t. ház türelmét. (Halljuk!) Igyekeztem, a mennyire lehetett, a képviselő urnak válaszolni; természetesen a mennyire a tények helyreállítása szükségessé tette mellőzve a személyes dolgokat, melyeknek egymással szemben való hántorgatásábói, hogy a közügynek valami haszna legyen, én a magam részéről be nem látom. (Helyeslés jobbfelöl) Igen kérem a t. házat és ajánlom komolyan mindenkinek figyelmébe azt, a mit tegnap csak közbevetve mondottam, hogy méltóztassék elhinni, (Halljuk!) lehet a politika felett ítélni, a hogy tetszik, el lehet ítélni azokat, a kik a politikát vezetik, de minden szó, meiy ma e törvényhozó testületben oly irányban mondatik, hogy azon tartományokat ki kell i-ríteni — mit, mellesleg jegyzem meg, a többség felirata 1878-ban egy szóval sem mondott és itt is roszul emlékezett Eötvös Károly képviselő ur — minden szó, mondom, mely ez irányban mondatik, minden szó, mely az ujonczozásabbanhagyásáról mondatik, minden szó egyáltalában, mely reményeket gerjeszthet azon irányban, hogy a fegyeres lázadásban való kitartás eredményeket szülhet az által, mert maga a monarchia két államának törvényhozása nincs elhatározva ezen lázadással ugy, a mint az okvetlenül szükséges, elbánni, nem eredményezhet egyebet, mint a bajnak huzamosabb tartamát, több pénz és véráldozatot. (Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondások a szélső baloldalon.) Merek ismét hivatkozni arra, hogy másutt hogy szokott ez történni. Mindenütt ily esetben a legnagyobb egyetértéssel szoktak megadatni az eszközök a mozgalom elnyomására ; (Helyeslés a jobboldalon. Ell-nmondás a baloldalon) azontúl, ha az megtörtént, szokták azután, ha jónak látják, a kormányt pellengérre állítani. (Halljuk ! Halljuk!) És még egyet, önök ismétlik a kormány iránti bizalmatlanságból, hogy ez összeget megszavazni nem akarják. Távol legyen tőlem, hogy ez alkalommal a bizalom kérdését felvessem, de méltóztassanak meggondolni, hogy vájjon ez a kormány elleni bizalmatlanság egyfelől indokolhatja-e azt, a mit Mocsáry Lajos t. képviselőtársam akart, hogy az összes közösügyi költség, tehát még a nemzetet törvény és szerződés szerint kötelező államadóssági járulék is megtagadtassak? Azt hiszem, hogy nem. De indokolható-e az is, hogy maga azon költség, melyről most van szó, megtagadtassák? Hisz ezen költségek nem a kormánynak adatnak. Ha pedig a kor_ mány iránti bizalmatlanság az oka a megtagadásnak, siessünk a költségvetés letárgyalásával 27*
