Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-62

62 országos ülés íebraár 22. ISS2. 207 dött katonaság, a fegyveresek. Ezeket a Törökországból beküldött osmanokat ezen század közepén maguk a bosnyák mohamedán bégek verték ki onnan, ők magák kiáltották ki a bosnyák császárságot s megválasztották maguknak a hires zöldkaru sultánt. Ok a mohamedánok tették azt. A mohamedánok ellen küldék Tje Omer pasát s Omer pasa leverte a bosnyák mohamedánokat, a bosnyák orthodox keresztények segélyével. Hanem birt annyi bölcseséggel, melylyel mi fájdalom — nem fájdalom — melylyel mi hála istennek nem bírunk, hogy midőn leverette az orthodox keresztényekkel a mohamedán szlávokat, akkor visszafordult s leverte 8 maga török katonaságával a keresztényeket Ezen politikát mi nem követjük. Ezen politika következménye volt az, hogy a török, azaz hogy a valóságos osman faj bennünket nem védelmezhetett. Ha Boszniát mi magára hagyjuk, akkor okvetlenül csakis az időnek és nem is hosszú időnek kérdése, hogy Dalmátiát elveszítjük. Ez a kérdés: akarják-e önök megengedni, hogy Dalmátia a monarchiára nézve elveszszen, vagy nem? (Mozgás a baloldalon.) En nagyon jól tudom, mindenkor igen népszerű jelszó volt az, hogy adót nem fizetünk, nem katonáskodunk. Szolgálni, fizetni mindig elátkozott technikus terminus volt magyar nyelven (Derültség jobbfeläl) és most is az, de nem találok más expedienst, mint harczolni és fizetni a hazáért, harczolní s fizetni itt Magyarországon. (Közbeszólások a szélső baloldalon: A monarchiáért ! Boszniáért!) Uraim, ne játszunk a szavakkal, (Helyeslés jobbfelöl) önök nagyon jól tudhatják, minden nap olvashatják, hogy nekünk itt Magyarországon létezésünk, létjogunk is kétségbe van hozva. A Skobeleffek és Heinczék itt azt állítják, hogy zsarnokok vagyunk, hogy elnyomjuk a népeket és a nemzetiségek járom alatt vannak. S ha önök maguk is quartettbe közbe állnak, akkor azoknak kezébe adták önök a kikezdési pontot, melyen Magyarországon a magyar faj uralma meg legyen támadva. Nincs más választás, mint vagy küzdeni a hazáért, vagy összeszedni a hány fölösleges procator van Magyarországon, hogy pereljék ki számunkra az ott hagyott turkoman pusztákat Oroszországtól. (Felénk és hosszan tartó derültség az egész házban.) En azonban vitatkozni nem akarok. Azt az eszmét, a melyért őseink verőket ontották, a melyért őseink bölcsességöket manifestáíták, a magyar államalkotás eszméjét minden áldozattal — ha kell véráldozattal, ha kell fáradsággal, izzadsággal tovább folytatni akarjuk s bár arra öreg vagyok már, hogy véremet ontsam, — nem hiszem, hogy a magyar lelkesült fiatalság engedné, hogy arra jöjjön a dolog, de vagyonomat, hét utolsó szilvafámat és tenyereim keresményét kész vagyok érte feláldozni. Ezért szavazom meg a javaslatot. (Helyeslés jobbfelöl,) Duka Ferencz jegyző: Szilágyi Dezső! (Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! Teljes készséggel átengedem a szót, a szólni kivánó képviselő urnak, ha a t. ház biztosítani méltóztatik az iräut, hogy egy pár szóval lesz azután alkalmam Eötvös Károly képviselő urnak felelni, de kénytelen volnék ezt kérni, mert oly egyenesen hozzám intézett kérdésekre adós maradni nem akarok. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt í. képviselőház, némelyeket reetificálnom kell a t. képviselő ur előadásából s megjegyzem, pl. hogy igen tetszett ugyan, de valóban a tényállásnak nem felel meg, hogy nekem, mint a t. képviselő ur monda, rossz az emlékező tehetségem, a mit igen sajnálok, mert szeretném, hogy jobb legyen, de ugy látszik, neki sincs valami rendkívül jó, mert azt mondta, hogy azt csak tegnap találtuk fel, hogy a boszniai occupatió a panszlúvismus elleni czéízatból volt szükséges. Minden rossz emlékező tehetségem daczára t. képviselőház, biztosan emlékszem reá, hogy már az occupatió megkezdése előtt, midőn én nem elítéltem az occupatiót, hanem azt mondottam, hogy biztosíthatom, hogy sem én, sem más nem vágyik ily terjeszkedésre, már akkor megmondottam, hogy egyet azonban nem nézhetünk el semmi esetben és ez az, hogy déli határainkat egy szláv gyűrű övezze körül. (Ugy van! jobbfelöl) Ezt mondottam í878-ban az occupatió előtt, ezt mondottam folytonosan s ezt mondom ma is. Nem áll tehát sem az, hogy én az occupatiót elítéltem volna, sem az, hogy annak szlávellenes irányzatát csak tegnap fedeztük volna fel, mert az első percztől fogva ezen irányzat volt az, mely engem legalább annak szükségességéről meggyőzött. (Helyeslés jobb felöl.) És hogy vájjon szlávellenes-e t. ház, a mi ott létünk, én szlávellenes alatt mindig * a pánszláv ellenit értem —• vagy hogy az önök politikája-e valóban szlávellenes, azt méltóztassék egyszerűen megítélni abból, hogy van ezen házban egy t. képviselő ur, ki nem titkolja, nem is titkolta soha — és nem is vádképen mondom ez alkalommal ellene — a szlávok iránti legforróbb rokonszenvét és ő, ki minden politikai lépésben az által hagyja magát vezettetni, nem tud jobbat felhozni, mint saját szempontjából idézni az Önök által mondottakat és követni az önök által követni szándékolt politikát. Hát én azt gondolom, hogy már ez maga adhatna indokot némi megfontolásra. (Élénk helyeslés jobbfelöl.)