Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-62

206 62. erssá^ob filés február 22. SSS2 saját alkotmányt, korn)áivyoi.zák magákat. Ez a kívánságuk az ént. barátaimnak? Ezt a dolgot egyszer már megértük 1809-ben fel lett állítva — Napóleonnak győzelme s a bécsi békekötés folytán — az Illyrkirályság. A Dalmát határszél el lett véve, ugy Triest s Fiume is, a nélkül, hogy megkérdeztek volna minket, hogy Mária Terézia királynő Magyarországnak adta-e azt vagy nem. El lett véve Horvátország czivíl régze is és ezekből lett alkotva az új királyság, mely a Code Napóleont is megkapta és minden boldogsága megvolt. Ekkor nem jutott senkinek eszébe, hogy a mi számunkra Fiumét vindikáljuk. De bocsánatot kérek, egynek mégis eszébe jutott: az volt Anglia. A mikor Franeziaország bírta ezt az egész illyr királyságot, mely tőlünk és Ausztriától lett elszakítva, revanche fejében megszállta Fiume!, a mi Fiumeukat és azzal bánt a következőképen, a mint ezt a Fiume városa által kiadott táj rajz históriai művében megolvashatja mindenki: „A franczia uralom alatt 1813-ban — oly időszak, melyben az adriai tengernek majdnem összes kereskedelme Fiúméban összpontosult — az angolok szállták meg, minden található kézmű- és gyarmatárút, ugy a déli gyümölcsöt, az ezeket tartalmazó hajókkal együtt a lángnak adta át martalékul, ez által Fiúménak legtekintélyesebb családjai koldusbotra juttattak". Ezt tették a jó barátaink. Ha mi saját határainkat nem magunk védelmezzük, iianem rábizzuk szövetségesek védelmére, ez lesz annak a következménye. Hanem hát az lehet közönyös dolog, hiszen Fiumét ép ugy követelik tőlünk vissza, ép ugy akarják a szláv birodalomhoz tartozónak bebizonyítani, mint a hogy követeiik Boszniát és Herczegovinát és követelik a Krivoseiet. Azt mondhatják, mi közünk nekünk magyaroknak mindazokhoz, nekünk Magyarország kezdődik Somogy vármegye határán, odáig visszavonulunk, ott azután csatarendbe állunk és ott védelmezzük magunkat az ellen, a ki megtámad. (Mozgás a szélső baloldalon.) De hát az én igen t. barátom, Helfy Ignácz ur, a ki azon nagyon biztató szót mondta ki, hogy 8 garautirozza (Derültség a jobboldalon) szt, hogy ha Boszniát és Herczegovinát ott hagyjuk, akkor azok nekünk a legjobb barátaink fognak lenni — nagyon kérdem t. barátomtól, hogy vájjon garantirozni fogja-e nekünk szegény magyaroknak azt, hogy ha lemondtunk mindezekről a nagyobbrészt egész históriai joggal birtokolt adriai tengerparti birtokainkról: garantirozza-e azt, hogy bennünket itt Magyarországon senki nem fog háborgatni ? (Mozgás a szélső halon.) Hát ide Magyarországba hittak bennünket a szlávok? Mikor ősapánk Árpád ide bejött, előbb megkérdezte talán itt Helfy barátomnak az őseit, (Üiénk derültség a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon) hogy van-e jogunk nekünk ázsiai embereknek — mert hisz ázsiaiak voltunk mind a ketten (Derültség) és nem keli ezt a rokonságot semmifélekép lenézni — vájjon van-e nekünk valami jogunk ide bejönni és ?

el venni Szvatoplukíól, Men-Maroíhtól, dákoktól, marahamoktól és szlávoktól az itteni földet? hogy vájjon helyes politika lesz-e ez? nem következik-e ebből azután valami veszedelem a magyar nemzetre, (Mozgás a szélső baloldalon) hogyha ide egy csupa idegenek által alakított államok közé beékelik magukat ? Bizonyára nem kérdezte ezt, hanem bejött ide és először éreztette hatalmát, azután pedig éreztette a bölcsességét az itteni népekkel éa alkotott országot. Ennek az országalkotás vakmerő eszméjének — mert az volt — a következése lett egy ezer év óta tartó háború és harcz. Ezer év óta minden emberöltő ivadék alatt kellett a magyarnak ezen államalkotási eszméért egyszer harczolni és azonkívül idebenn folytonosan ősi intézményekkel a magába olvasztott népséget magával megszerettetni, azokkal a közös hazát elismertetni, elfogadtatni és ezen közös intézmények által megszilárdítani egy magyar államnak az eszméjét. (Uqy van! jobbfelöl.) Ezért harczoltak őseink, csak hogy nem ugy, mint most, harczoltak abban a modorban, hogy behagyták jönni az ellenséget és miután végig pusztította a félországot, akkor szembeálltak vele és vagy megverték, vagy ha az erősebb volt, összetörettek s akkor azután az egyik hódítót behívták a másik hódító ellen s segítették egymást pusztítani. Jelenleg másforma védelmét találtuk fel az országnak. Most béke idején fegyverkezünk, most csatakészen iparkodunk állani s készek vagyunk a védelemre akkor, mikor még csak meteorológiai észleletek nyomán van arra szükség. Most leküzdjük az ellenséget az ország határain kivül és nem várjuk, míg a Sajóhoz jön be. (Felkiáltások a szélső balon: Sedan!) T. barátaim felkapnak egy-egy maguk elé feszített eszmét a abból indulva ki, Ítélik meg aztán az általuk, de nem a körülmények által teremtett helyzetet. így pl. Eötvös t. képviselőtársam, a mit elmondott, hogy mi elvesztettünk egy hü szövetségest Boszniában, midőn ott kiirtottuk a török elemet s nem szövetkeztünk a szláv elemmel. Erre nézve kénytelen vagyok megmondani neki, hogy a legelső históriai kézikönyben meglátja, hogy Boszniában az, a mi ott benszülott mohamedán, az épen olyan szláv, mint a többi, mint az orthodox. A mi ott osman elem, az a Törökországból békül-