Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-62

62. er»zágo* ülés február 22. 18S3. 205 egyetlen egy „jottá"-val sem szaporította, mert ahhoz a berlini congressusnak semmi köze, semmi joga, hauem Ausztria-Magyarország uralkodója alatt értette Ausztria és Magyarországnak ezen államok közjogi törvényeiben meghatározott államfejét, ránk nézve a koronás királyt, a ki tehát a nemzet hozzájárulása nélkül és a törvényhozás mellőzésével egyetlen faluban sem rendelheti el a védkötelezettséget és egyetlen ujonezot sem szedhet sehol. Megköszönné azt a nemzet, ha a késő jövendőben, ha egyszer Magyarország alkotmányos történetében gyökeret verhet az a felfogás, hogy a koronás király a nemzet megkérdezése, a törvényhozás megszavazása nélkül védkötelezettséget, ujonczozást elrendelhet és hadsereget állíthat fel. A mely pillanatban a nemzet bármely kormányának •araima alatt ebbe beleegyezik, abban a pillanatban az a nemzet a maga alkotmányának halálos ítéletét irta alá. (Élénk helyeslés szélső balon.) Ezek az aggodalmak azok, a melyek minket vezérelnek és a melyek miatt mi jogunkban állónak is, kötelességünkben állónak is láttuk, hogy épen ennél a kérdésnél megtagadjuk a közösügyi költségek megszavazását s azon legvégső eszközhöz nyúljunk, a melyet, az alkotmány nekünk, mint ellenzéknek, nekünk mint törvényhozóknak megenged. Nem azt jelenti ez, ismétlem, hogy mi katonáinkat éhezni, fázni és védtelenül legyilkoltatni akarjuk, nem azt jelenti; hanem jelenti azt, hogy a mely kormány a nemzetet belevitte ebbe a lehetetlen, ebbe a veszélyes, ebbe a békés, okos és üdvös kibontakozást egyátalán nem ígérő helyzetbe; a mely kormány e nemzet becsületét, méltóságát, jövő érdekeit feláldozta egy üres, konok eszmének ; a mely kormány szövetkezett a mi szövetségesünk ellen, szövetkezett ellenséggel a mi jó barátunk ellen 1875, — 77,— 78-ban; amely kormány egyátalában semmi jelenségét nem adta annak, hogy e nemzet érdekeit, becsületét és tekintélyét képes volna jövőre megvédeni; a mely kormány a kezére bízott roppant katonai erőnek és nagy pénzeszközöknek daczára hónapok óta nem tud boldogulni ott délen az elfoglalt tartományokban, nem tudja a felkelést legyőzni, hanem megengedi, hogy lassanként elkövetkezzék az az idő, a mely elkövetkezett Törökországban, hogy először jött a herczegovcz, azután jött a montenegrói, azután a szerb lázadás, azután a török hadcsapatok és hadvezérek folytonos késlekedése idői engedett az orosznak, hogy elkészüljön és mozgósítson és legvégül egész katonai erejével támadjon; a mely kormány a nemzetet ilyen szolgai utánzással ilyen szomorú helyzetbe juttatta és juttatja folyvást: annak a kezére nem harmadfél milliót, egy fillért sem bízok. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Csatlakozom Helfy t. képviselőtársam indítványához. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon. Felkiáltások: 5 percznyi szünetet kérünk! Zaj.) Péchy Jenő jegyző: Jókai Mór! (Halljuk! Halljuk!) Jókai Mór: (Halljuk! Halljuk! Hdyre!) T. ház! Helfy Ignácz képviselő ur, igent, barátom, tegnap kegyes volt engem apostrophálni, hogy miután ők nem szavazzák meg az ajánlott összeget, valaki majd azt fogja mondani közülünk, „alkalmasint t. barátom Jókai Mór leginkább", hogy hol van hát az ő íoyalitása? Bocsásson meg nekem, ilyen csekélységükkel éa nem akarom a háznak az idejét fogyasztani; mert valóban irreleváns dolog a íoyalitás, a mely felköti a kardot akkor, midőn az udvari estélyre kell menni, de nem köti fel akkor, mikor a lázadókat kell leverni. Ez azok közé az ajándékok közé tartozik, a melyekről a berlini dialectus azt szokta tartani: „Was soll ich mir dafür kaufen" ? (Élénk derültség a jobboldalon.) De én mást fogok a t. barátomtól kérdezni és ez már nagyobb kérdés lesz és erre^ kérek, követelek feleletet. (Halljuk! Halljuk!) 0 is és méginkább Mocsáry Lajos t. képviselőtársam, azt mondta, hogy fussunk el Bosznia és Herczegovinából mentül előbb, (Derültség a jobboldalon.) Hát már most az én kérdésem az, hogy meddig szaladjunk ? (Derültség a jobboldalon. Felkiáltások a szélsb'baloldalon: Hazáig! Komaromig! Elénk derültség a balon.) A t. ellenzéki szónokok, mint a macska a forró kását, ugy kerülgették ezen szót: Krivoscsie. Hiszen a krivoscsiei hegyekben támadt legelőször a lázadás, ott volt a legelső harcz is. Onnan is kiszaladjunk, azért mert meg vagyunk támadva ? (Tetszés a jobboldalon.) Nagyon hibásan állította azt Eötvös Károly t. képviselőtársam, hog}' a lázadás azért támadt, mert el lett rendelve az újoiiczozás. Támadt az a Krivoscsieban azért, mert ott a honvédségbe való besoroltatás lett elrendelve, el lett rendelve az osztrák Eeichsráthban hozott és szentesített törvény folytán. Ezen lázadókat leverni, volt legelső feladata a kormánynak; mert a herczegovinai lázadás, az már csak seeundarius baj. De arra kérek önöktől határozott választ, hogy meddig szaladjunk? (Felkiállások a szélső balon: Komáromig !) Kimenjünk Dalmácziából, vagy védelmezzük a dalmata határt végig. Ez is megtörténhetik, de ha a dalmát és horvát határszélt kell védelmeznünk, akkor a hadügyminister nem 8 milliót, hanem 80 milliót fog kérni és nem tudom, elég lesz-e ez is ? Vagy pedig a monarchia déli szlávok által lakott birtokait, a hol azt kívánják, hogy az idegenek takarodjanak ki, engedjük consolidálódni külön állammá, kapjanak