Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-62

204 62. #rsaágos ttlés február 22. 1&S2. szójátéknak tartom a ministerelnök ur részéről, ha tovább nem megy nyilatkozatában, mert vagy megjelent azon rendelet, melynek czélja, hogy ujonczozás legyeu és akkor azon argumentummal Mocsáry ellenében élni nem lehet, vagy nem akarja a kormány végrehajtatni a rendeletet: no akkor csakugyan kár volt a rendelet kibo­csátásáért. [Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) De hát azt gondolom, nem ez utolsó eset, hanem mint a minisíerelnök nr ráint fejével, az első eset áll. Legyen szíves a ministerelnök ur ben­nünket felvilágosítani az iránt is, hogy mi né­zetben van ő ezen ujonczozási rendeletnek alkot­mányjogi természete felől? Két solennis actus áll előttünk. Az egyik az 1879. áprilisi eon­ventió, mely megköttetett egyrészről Ausztria­Magyarország közös kormánya, illetőleg fejedelme, másrészről ptdig a török szultán között, mely ünnepéiyes conventióban a török szultán minden fenségi, souverainitási joga elismertetik, sőt biz­tosíttatik Bosznia és Herezegovinában; a másik aeíus, mtiy előttünk áll, a múlt novemberi ujonczozási rendelet. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy 30—40 ezer katona szándékoltatik ott ujonczoztatni s ez nem képezi szerves kiegé­szítő részét a közös hadseregnek, nem képüzi és nem is száadékoltatik a közös kormány ré­széről, hogy ezen 30—40 ezer főből álló sereg kiegészítő részét képezze a közös hadseregnek. Hát mondja meg nekem a t. ministerelnök ur, vájjon azon 30—40 ezer főből álló seregnek ki lesz a főhadura: a török szultán ő Felsége-e vagy első Ferencz József magyar király ő Felsége? Mert én ezt még nem tudhatom, mert a souverai­nitási jog, melyet az áprilisi conveutió biztosít, consequenter maga után vonja, mulhatlanul, el­vileg, a dolog természete szerint maga urán vonja azt, hogy azon seregnek a feje más nem lehet, mint az Ozmán családból származó jelen­legi török szultán — hogy a mi fejedel­münk legyen a hadura, az nem következik belőle. {Igazi ügy van! a szélső haloldalon.) De ha mégis ez lesz a hadúr, hát milyen alakban jele­nik meg szent István királyunk 1000 éves koro­nájának általunk tisztelt jelenlegi birtokosa? Azon alakban, mely ellen tiltakozott Baross képviselő ur. Megjelenik az európai forradal­márok alakjában, a ki nem tiszteli a szomszéd fejedelemnek scuveraiu jogát, a ki egy vele szomszédos békében élő hatalmas fejedelem ellen saját alattvalóit fdfegyverzi. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Nyugtalanság a jobboldalon.) Hiábau tagadja vagy fogja talán majd az ellen­kezőt bebizonyítani megkísérelni a ministerelnök ur, ha Bécsben elismerik a török szultán sou­verainitását Boszniában és Herezegovinában, akkor ezen tartományokban a török akarata ellenére ujonczozni nem lehet. (Igaz! a szélső­balon. Ellenmondásoh jobb/elöl.) Már akár tagadja, akár nem, azon bosnyák hadsereg, mihelyt megvan annak a lehetősége, hogy mi hadi lábon is állhatunk a szomszéd török hatalommal, azt hiszem, a ministerelnök ur nem azt fogja proponálni, hogy már most a Boszniában álta­lunk ujonczozott és felszerelt sereget adjuk át Törökországnak, mert az övé, hanem azt, hogy állítsuk szembe vele, mert a mienk. (Igaz! szélsőbal fel öl.) Már a tény maga valóban nem egyéb, mint egy egyszerű forradalmi tény, melyre a Habsburg-házból származott királyaink nem szoktak vállalkozni mindaddig, mig a je­lenlegi tanácsadói nem voltak. (Elénk helyeslés pzélsö balfelöl.) Már ha ilyen forradalmi tény el­követésére be lehet a koronát, hogy ugy mond­jam — bocsánat a kifejezésért — ugratni, akkor engedjen meg Baross t. képviselő ur, az ilyen vállalkozást inkább kisértsük meg, ha a szükség ugy hozza magával, hogy az ellenmérget ellenméreggel kell leküzdeni és ha majd egykor eljön az ideje, kisértsük meg ezen vállalkozást a dicső, a hő­siesen elvérzett szerencsétlen lengyel nemzet fel­támasztására. (Elénk helyeslés és tetszés szélső bal­felöl.) És ha önök forradalomra viszik az állam­főt, akkor tegyék meg legalább ott és akkor, mikor szükség lesz rá. (Helyeslés a szélsőbalon.) De megjegyzem, bármiként magyarázza a mi­misterelnök ur azt az ujonczozási rendeletet, a magyar királynak nincs jogában, nincs az az alkotmány, nincs az a berlini conjrressus, a mely őt feljogosítsa, nincs jogában védkötelezetíséget behozni akármely tartományban, nincs jogában ujonczozási rendeletet absolut hatalommal kibo­csátani s erre őt felhatalmazni még a delegátiónak sincs joga. Ez a nemzet tör vény hozásának joga, ezt a jogot, száz meg száz clausulában a törvény­hozás mindig fentartotta a nemzetnek még a legszomorúbb időben is. (Helyeslés széhö balfelöl.) És ha a ministerelnök ur azt hiszi, hogy a berlini congressus — mint tegnapi beszédének egyik szava odalátszik mutatni, — adta meg a felhatalmazást; ha a ministerelnök ur azt hiszi, bogy a berlini congressus Magyarország tör­vényes és alkotmányos koronás királyát feljogo­síthatja arra, hogy akárhol, a világ bármely zugában a védkötelezettséget elrendelni absolut jogában áll az illető törvényhozás hozzájárulása nélkül, akkor a ministerelnök ur nemcsak na­gyon keserűen csalódik, hanem igen súlyos, igen gonosz magyarázatot ad a berliui congres­sus működésének és egyáltalában teljesen igno­rálja a nemzetközi intézkedések alkotmányjogi horderejét. Akkor, mikor a berlini congressus Ausztria-Magyarország fejedelmét felruházta azon joggal, hogy Boszniát és Herczegovinát occupál­hassa és azt kormányozhassa, akkor a mi ko­ronás királyunknak úgynevezett fenségi jogait

Next

/
Thumbnails
Contents