Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-62
204 62. #rsaágos ttlés február 22. 1&S2. szójátéknak tartom a ministerelnök ur részéről, ha tovább nem megy nyilatkozatában, mert vagy megjelent azon rendelet, melynek czélja, hogy ujonczozás legyeu és akkor azon argumentummal Mocsáry ellenében élni nem lehet, vagy nem akarja a kormány végrehajtatni a rendeletet: no akkor csakugyan kár volt a rendelet kibocsátásáért. [Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) De hát azt gondolom, nem ez utolsó eset, hanem mint a minisíerelnök nr ráint fejével, az első eset áll. Legyen szíves a ministerelnök ur bennünket felvilágosítani az iránt is, hogy mi nézetben van ő ezen ujonczozási rendeletnek alkotmányjogi természete felől? Két solennis actus áll előttünk. Az egyik az 1879. áprilisi eonventió, mely megköttetett egyrészről AusztriaMagyarország közös kormánya, illetőleg fejedelme, másrészről ptdig a török szultán között, mely ünnepéiyes conventióban a török szultán minden fenségi, souverainitási joga elismertetik, sőt biztosíttatik Bosznia és Herezegovinában; a másik aeíus, mtiy előttünk áll, a múlt novemberi ujonczozási rendelet. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy 30—40 ezer katona szándékoltatik ott ujonczoztatni s ez nem képezi szerves kiegészítő részét a közös hadseregnek, nem képüzi és nem is száadékoltatik a közös kormány részéről, hogy ezen 30—40 ezer főből álló sereg kiegészítő részét képezze a közös hadseregnek. Hát mondja meg nekem a t. ministerelnök ur, vájjon azon 30—40 ezer főből álló seregnek ki lesz a főhadura: a török szultán ő Felsége-e vagy első Ferencz József magyar király ő Felsége? Mert én ezt még nem tudhatom, mert a souverainitási jog, melyet az áprilisi conveutió biztosít, consequenter maga után vonja, mulhatlanul, elvileg, a dolog természete szerint maga urán vonja azt, hogy azon seregnek a feje más nem lehet, mint az Ozmán családból származó jelenlegi török szultán — hogy a mi fejedelmünk legyen a hadura, az nem következik belőle. {Igazi ügy van! a szélső haloldalon.) De ha mégis ez lesz a hadúr, hát milyen alakban jelenik meg szent István királyunk 1000 éves koronájának általunk tisztelt jelenlegi birtokosa? Azon alakban, mely ellen tiltakozott Baross képviselő ur. Megjelenik az európai forradalmárok alakjában, a ki nem tiszteli a szomszéd fejedelemnek scuveraiu jogát, a ki egy vele szomszédos békében élő hatalmas fejedelem ellen saját alattvalóit fdfegyverzi. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Nyugtalanság a jobboldalon.) Hiábau tagadja vagy fogja talán majd az ellenkezőt bebizonyítani megkísérelni a ministerelnök ur, ha Bécsben elismerik a török szultán souverainitását Boszniában és Herezegovinában, akkor ezen tartományokban a török akarata ellenére ujonczozni nem lehet. (Igaz! a szélsőbalon. Ellenmondásoh jobb/elöl.) Már akár tagadja, akár nem, azon bosnyák hadsereg, mihelyt megvan annak a lehetősége, hogy mi hadi lábon is állhatunk a szomszéd török hatalommal, azt hiszem, a ministerelnök ur nem azt fogja proponálni, hogy már most a Boszniában általunk ujonczozott és felszerelt sereget adjuk át Törökországnak, mert az övé, hanem azt, hogy állítsuk szembe vele, mert a mienk. (Igaz! szélsőbal fel öl.) Már a tény maga valóban nem egyéb, mint egy egyszerű forradalmi tény, melyre a Habsburg-házból származott királyaink nem szoktak vállalkozni mindaddig, mig a jelenlegi tanácsadói nem voltak. (Elénk helyeslés pzélsö balfelöl.) Már ha ilyen forradalmi tény elkövetésére be lehet a koronát, hogy ugy mondjam — bocsánat a kifejezésért — ugratni, akkor engedjen meg Baross t. képviselő ur, az ilyen vállalkozást inkább kisértsük meg, ha a szükség ugy hozza magával, hogy az ellenmérget ellenméreggel kell leküzdeni és ha majd egykor eljön az ideje, kisértsük meg ezen vállalkozást a dicső, a hősiesen elvérzett szerencsétlen lengyel nemzet feltámasztására. (Elénk helyeslés és tetszés szélső balfelöl.) És ha önök forradalomra viszik az államfőt, akkor tegyék meg legalább ott és akkor, mikor szükség lesz rá. (Helyeslés a szélsőbalon.) De megjegyzem, bármiként magyarázza a mimisterelnök ur azt az ujonczozási rendeletet, a magyar királynak nincs jogában, nincs az az alkotmány, nincs az a berlini conjrressus, a mely őt feljogosítsa, nincs jogában védkötelezetíséget behozni akármely tartományban, nincs jogában ujonczozási rendeletet absolut hatalommal kibocsátani s erre őt felhatalmazni még a delegátiónak sincs joga. Ez a nemzet tör vény hozásának joga, ezt a jogot, száz meg száz clausulában a törvényhozás mindig fentartotta a nemzetnek még a legszomorúbb időben is. (Helyeslés széhö balfelöl.) És ha a ministerelnök ur azt hiszi, hogy a berlini congressus — mint tegnapi beszédének egyik szava odalátszik mutatni, — adta meg a felhatalmazást; ha a ministerelnök ur azt hiszi, bogy a berlini congressus Magyarország törvényes és alkotmányos koronás királyát feljogosíthatja arra, hogy akárhol, a világ bármely zugában a védkötelezettséget elrendelni absolut jogában áll az illető törvényhozás hozzájárulása nélkül, akkor a ministerelnök ur nemcsak nagyon keserűen csalódik, hanem igen súlyos, igen gonosz magyarázatot ad a berliui congressus működésének és egyáltalában teljesen ignorálja a nemzetközi intézkedések alkotmányjogi horderejét. Akkor, mikor a berlini congressus Ausztria-Magyarország fejedelmét felruházta azon joggal, hogy Boszniát és Herczegovinát occupálhassa és azt kormányozhassa, akkor a mi koronás királyunknak úgynevezett fenségi jogait