Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-62

62. orsségos ülés ftbraár 22. 1882. 203 Boszniával és Herezegovinával. Eddig még évenkint a két-három milliót megszavaztuk a mint a delegátio megállapította, az oceupátionális költségekbe s fizetjük annak a 40—50 millió írtnak a kamatját, mibe az 1878-ban került, mert eddig még a törvényhozás megadta ezt nagyobb zaj és tiltakozás nélkül. Fájdalom, megtette ezt a nélkül, hogy számot vetett volna, az ország pénzügyi helyzetével és azon tartományok jövendőjével. De most mi előtt állunk? (Halljuk! Halíjuk!) Nyilt lázadás előtt, melynek leverésére ott van 75,000 ember és még ez sem elég. Igen szeretném, ha Baross képviselő ur meggyőzne engem arról, hogy ez elég. Most 2.500,000 frtot kérnek tőlünk. De a delegátióban, annak négyes albizottságában, a híresben (Derültség a szélső baloldalon) a közös miniaterium kijeleütette, hogy nem álí ám jót arról, hogy ezen 8 millió elég lesz. A delegátio pleniimában, a ministerelnök ur tudtával, helyeslésével és megegyezésével szintén beszéltek arról a ministerek, a delegátus urak, sőt Móricz Pál t. képviselőtársam is, hogy szó se legyen arról, hogy 8 millió elég lesz. Elég lesz egy pár hétig. Azután következik a második 8, azután a 18, meg a 28 millió. Meglehet, hogy nem ugy lesz, de ott ki lett jelentve és már eddig a következmények kimutatták, hogy mig mi beszéíänk arról, aogy megszavazzuk-e ezen 2.500,000 t'rtot, azon comieus helyzetbe jutunk, a melyben volt a szerajevói deputatio, mikor itt megjelentek tagjai a házban, épen mikor az occupátióról beszéltünk s midőn a szerajevói apát vagy ki azt monda: „Hisz mit beszélnek ezek az oceupátióról, jam oceupata est." Utry vagyunk mi is, mig itt vitatkozunk, addig a 2.500,000 frt már rég el is van költve. (Élénk derültség a szélső balfelöl.) Ds mikor ily dolgok állanak előttünk, azt hiszem, nekünk kötelességünk sürgetni a páriám entarismus által nyújtott minden eszköz hatalmával a kormányt, de talán nem is kell sürgetni, mert a kormány érethetné kötelességében állónak megmondani világosan, hogy mi czélra lesz hát az az áldozat, miárt az a vérontás, mi czélja a pénzek millióinak évről évre való folytonos megszavazása? Nem érem be azzal a felelettel, ha majd a ministerelnök ur félre méltóztatik érteni kérdésemet és azt mondja: kell azért, hogy leverjük a lázadókat. Igenis ebben egyetértek a kormánynyal. Le kell verni a lázadókat és ha erre kell az az összeg, megszavazom, nem ugyan ennek a kormánynak, mert ennek a kormánynak nem bizom ügyességében, hogy többet ne mondjak, nem bizom politikájának jóságában — ennek nem szavazom meg, de azért a lázadók leverésére szükséges összegeket megszavazom. Hát ne méltóztassék íé re érteni. Én nem a legközelebbi czélját, azőpolitikájának nem mostani actualis czélját kérdem, hanem végczélját. Mit akar a t. kormány ezen két tartomány oecupátiojával? Azt akarja, hogy az egy sárkány fogak kai elvetett vetés legyen részünkre, hogy mikor Oroszország egyik generálisának tetszik roszul aludni Szt.-Pétervárott, módjában legyen 2—3 ezer rablót kiküldeni a hegyek közé, hogy nekünk 10—20 milliónyi költségbe és hadseregünk egy részének mozgósításába kerüljön? Ezt akarja a t. kormány ? Vagy mi a szándéka azon szomszédos államocskákkal, melyek szítják ezen lázadás tüzét? Vagy mi szándéka Oroszországgal, a mely elvégre valamennyi bajnak, nyomorúságnak, mely j onnan felénk közeleg, azt hiszem actora, h.i jobban tetszik, valóságos fonása? Voltaképen ! mit akar a kormány ? Ezt kérdem én. Tudom, I nem mi mondjuk ki először, nem is akarom, nem is tudnék, nem is szeretnék könnyelműen felidézni háborút, a mely talán elkerülhetetlen. De vájjon tisztában van-e a t. kormány a helyzettel, azzal a helyzettel, melyről Baross képviselő ur azt monda, hogy ne complicáljuk azt. Hogy mi az a legközelebbi jövő, a mely reánk vár; vájjon ott látja-e Boszniában azt a szláv mozgalmat, melynek útját akarja állani Baross képviselő ur? Ott akarja-e legyőzni a Javorina sziklás hasadékai közt, a hol az voltaképen nincs? Mert ott csak némi expoziturái vannak, rablók személyében és a közös mhiisterinm által rablók ".ak nevezett egyének alakjában; ott csak expo sítúrák vannak a velünk ellenséges szláv mozgalomból. Vájjon ott akar-e megküzdeni velők, vagy pedig belátja-e annak szükségét, — hogy az ország, sőt a két birodalom, Ausztria és Magyarországnak összes szellemi és anyagi erejére, összes concentrált katonai hatalmára van szükség; nem ott, ahonnan minket veszély nem fenyeget, hanem szükség van ott, a hol a szlávság európai nagyhatalma, az orosz birodalom szomszédos velünk. Vájjon miként tudja a nemzet jövőjével, jövendő biztonsági érdekével összeegyeztetni azt, hogy a hadsereg igazi eombattans elemeinek jelentékeny része ott vérezzen el, ott sanyarogjon a déli sziklák közt haszontalanul, a honnan minket támadó elleuség nem fenyeget, ott sanyarogjon, pusztuljon akkor, mikor 300 mértföld hosszan szomszédos mellettünk az ügynevezett északi colossus, a mely pedig, hogy jó indulatot nem táplál irányunkban, épen a legilletékesebb prókátorai, generálisai hirdetik világszerte, (ügy van! bal/elöl.) Még csak egy pár perezet engedjen a t. ház, hogy az ujonezozási rendeletre vonatkozólag megmondhassam nézetemet. Az ujonezozási rendelet megjelent. Azt mondotta ugyan tegnap a ministerelnök ur és pedig ellenargumentum gyanánt Mocsáry t. képviselőtársam ellen, hogy az még nem ujonezozás, még az ujonezozás nem történt meg, csak a rendelet kibocsátása van meg. No hát én ezen visszavágást gyermekes