Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-62

202 62. országos ülés február 22. 1382. Most áttérek egy más kérdésre, (Halljuk!) a mai kérdésnek tárgyalására Baross Gábor előttem szólt t. képviselő ur felszólalása folytán nem csak jogosítva, de provocálva is vagyok. Egy oly kérdésre térek át, a melyre nézve igen óhajtanám, ha a t. ministerelnök ur nyilatkoznék, mert ha erre a kérdésre nem nyilatkozik most, kényszerülve lesz nyilatkozni később és ha a mit most nem, vagy egyátalában nem tenne, akkor igen súlyos mulasztást követne el. (Halljuk.) Kérdem a ministerelnök úrtól és nem mint az ellenzék tagja kérdem, haiiem mint a magyar törvényhozás tagja kérdem és feleletétől függ, meglehet, hogy a ministerelnök ur engem is azok közt fog találni, a kik eljárását kivételesen és ad hoc helyeslik; mint a törvényhozás tagja kérdem tehát, hogy voltaképen mi törtéisik ott délen, mi az, a mire pénz kell? Localis dolog-e az, vagy az egész keleti kérdés? erre feleljen a ministerelnök ur; s ehhez még hozzáteszem azt, a mit Helfy képviselőtársam is figyelmébe ajánlott a ministerelnök urnak, hogy mi évről évre megszavazzuk a költségeket erre a Bosznia s Herezegovinára, mondja meg hát egyszer a kormány, hiszen azt gondolom, hogy ez primitív kötelessége — mondja meg, hogy mi czélja van e tartományokkal? A töröknek akarja vissza adni? Nem. Vagy miot Helfy Ignácz t. barátom is feltette a kérdést, annecíálni akarja-e? De ezt alig lehet elhinni, hiszen csak nem régen köttetett meg a szerződés a szultánnal, hogy az 8 souverainitása az ur ott. Vagy önálló herczegséget akar belőlök csinálni? Ezt sem jelzi semmi. Vagy Szerbiának, vagy Montenegrónak akarja acnú? Nem. Hát mit akar? Nem egyebet talán, mint azon állapotot megörökíteni, a mely ott most van? Ezen állapotra nézve csak azt jegyzem meg, hogy midőn az occupátio legelőször szóba jött itt a házban, mint már bevégzett tény, akkor Éber képviselő ur, igen jól emlékszem, különösen hatalmas argumentumokat fedezett fel arra nézve, miért volt szükséges és miért lesz hasznos az occupátio. Éber képviselő ur — indokai egyikére emlékszem — azt monda, hogy stratégiai állásunk erősödik ez által. A házban katonai szempontból ezen állítást ő fejezte ki először. A képviselő ur most már látja, hogy nem a mi stratégiai állásunk erősödött meg általa. íme mi foglaltuk el és Oroszország kap vele stratégiai álláspontot (Ugy van! a szélső baloldalon) és pedig a nélkül, hogy csak egyetlen katonát is meg kellene mozdítani s mi még sem tudjuk bevenni ezen positiót máskép, mint nagyon sok áldozattal, sok katonával, sok pénzzel. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De ha igy áll a dolog, ha minden megtörtént, a mit előre megmondottunk — s abban igen téved Baross t. képviselő ur, midőn azt mondja, hogy a nemzet többségét nem lehetett a józan megfontolás útjáról letéríteni, a mit szerinte mutat az, hogy a többség a kormány politikáját támogatta — mondom, ebben téved a képviselő ur, mert ha visszagondol a képviselő ur egész életpályájára, sőt ha e háznak leg öregebb tagjai gondolnak is vissza, be kell ismerniök, hogy egész életükben a magyar nemzetet egyetlen gondolat, egyetlen érzelem és oly világos öntudat és oly határozott politikai nézet átalában soha át nem hatotta, mint a kormány politikája ellen 1876—77—78-ban (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) s a kormánynak s pártjának minden kísérlete, hogy bármi kis mozgalmat idézzen elő az occupátio védelmére, az orosz-barát politika támogatására, semmiképen nem sikerült. A hány tagja az országnak, a hány közege a nemzetnek nyilatkozott akármily alakban künn, vagy a fővárosban, hírlapokban, vagy folyóiratokban, a képviselőház vagy az ország törvényhatóságai, a városok és községek előtt, az ideérkezett ezer meg ezer kérvény, sőt magának a ministerelnök urnak azon nyilatkozatai is, a melyeket az occupátio előtt tett, mind összhangzottak abban, hogy a törökellenes, orosz-baráti és a Bosznia és Herczegovina occapátiójára irányuló politika nemcsak káros, czél szerűtlen és szükségtelen, hanem a nemzet egész akaratával ellenkezik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez igy történt és ha a képviselő ur fáradságot venne magának, de nem vesz, kár is volna, pedig megtehetné euriosumból üre? idejében a delegátióban, hogy pártfeleinek azon hatalmas többségben programmnyilatkozatait és kijentéseit 1878-ból kikeresné, megtalálná, hogy nincs talán 10 piogramm, a mely ezt a politikát ne kárhoztatta volna. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Igen, de hol és mikor kárhoztatta,? A választások alkalmával a nemzet előtt. De mikor ide jöttek a házba, azok közül még Szontagh Pál is, a ki pedig halálára is rágondolt akkor, mikor az occupátiót ellenezte Balassa-Gyarmaton, az ö elnöklete alatt sietett az egész többség a kormánynak a felmentést megadni és a bizalmat megszavazni. (Ugy van! a szélső balfelöl.) íme tehát igy sikeiüít a nemzet többségét legalább itt a parlamentben, a nyugodt megfontolás útjáról letéríteni. Ismétlem megint, e politikai lelkiismerettel, minden tiszteletem legyen rajta, élni nem fogok. (Helyeslés szélső balfelöl.) Rátérve a dologra, legyen szives megmondani a ministerelnök ur, hogy mit akarunk mi Boszniával és Herezegovinával, illetőleg nem mi, hanem ő és a kormány, ha ugyan tudja. Azt hiszem módjában van szép instantiát beadni a közös' ministeriumhoz, hogy legyen szives indorsáta utján megmondani, hogy mit akar a kormány