Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-62

202 62. országos ülés február 22. 1382. Most áttérek egy más kérdésre, (Halljuk!) a mai kérdésnek tárgyalására Baross Gábor előt­tem szólt t. képviselő ur felszólalása folytán nem csak jogosítva, de provocálva is vagyok. Egy oly kérdésre térek át, a melyre nézve igen óhajtanám, ha a t. ministerelnök ur nyilatkoznék, mert ha erre a kérdésre nem nyilatkozik most, kényszerülve lesz nyilatkozni később és ha a mit most nem, vagy egyátalában nem tenne, akkor igen súlyos mulasztást követne el. (Halljuk.) Kérdem a ministerelnök úrtól és nem mint az ellenzék tagja kérdem, haiiem mint a magyar törvényhozás tagja kérdem és feleletétől függ, meglehet, hogy a ministerelnök ur engem is azok közt fog találni, a kik eljárását kivételesen és ad hoc helyeslik; mint a törvényhozás tagja kérdem tehát, hogy voltaképen mi törtéisik ott délen, mi az, a mire pénz kell? Localis dolog-e az, vagy az egész keleti kérdés? erre feleljen a ministerelnök ur; s ehhez még hozzáteszem azt, a mit Helfy képviselőtársam is figyelmébe aján­lott a ministerelnök urnak, hogy mi évről évre megszavazzuk a költségeket erre a Bosznia s Herezegovinára, mondja meg hát egyszer a kor­mány, hiszen azt gondolom, hogy ez primitív kötelessége — mondja meg, hogy mi czélja van e tartományokkal? A töröknek akarja vissza adni? Nem. Vagy miot Helfy Ignácz t. barátom is feltette a kérdést, annecíálni akarja-e? De ezt alig lehet elhinni, hiszen csak nem régen köt­tetett meg a szerződés a szultánnal, hogy az 8 souverainitása az ur ott. Vagy önálló herczeg­séget akar belőlök csinálni? Ezt sem jelzi semmi. Vagy Szerbiának, vagy Montenegrónak akarja acnú? Nem. Hát mit akar? Nem egyebet talán, mint azon állapotot megörökíteni, a mely ott most van? Ezen állapotra nézve csak azt jegyzem meg, hogy midőn az occupátio legelőször szóba jött itt a házban, mint már bevégzett tény, akkor Éber képviselő ur, igen jól emlékszem, különö­sen hatalmas argumentumokat fedezett fel arra nézve, miért volt szükséges és miért lesz hasz­nos az occupátio. Éber képviselő ur — indokai egyikére emlékszem — azt monda, hogy stratégiai állásunk erősödik ez által. A házban katonai szempontból ezen állítást ő fejezte ki először. A képviselő ur most már látja, hogy nem a mi stratégiai állásunk erősödött meg általa. íme mi foglaltuk el és Oroszország kap vele stratégiai álláspontot (Ugy van! a szélső baloldalon) és pe­dig a nélkül, hogy csak egyetlen katonát is meg kellene mozdítani s mi még sem tudjuk bevenni ezen positiót máskép, mint nagyon sok áldozattal, sok katonával, sok pénzzel. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De ha igy áll a dolog, ha minden megtörtént, a mit előre megmondottunk — s abban igen téved Baross t. képviselő ur, midőn azt mondja, hogy a nemzet többségét nem lehe­tett a józan megfontolás útjáról letéríteni, a mit szerinte mutat az, hogy a többség a kormány politikáját támogatta — mondom, ebben téved a képviselő ur, mert ha visszagondol a képviselő ur egész életpályájára, sőt ha e háznak leg öregebb tagjai gondolnak is vissza, be kell is­merniök, hogy egész életükben a magyar nem­zetet egyetlen gondolat, egyetlen érzelem és oly világos öntudat és oly határozott politikai nézet átalában soha át nem hatotta, mint a kormány politikája ellen 1876—77—78-ban (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) s a kormánynak s pártjának minden kísérlete, hogy bármi kis moz­galmat idézzen elő az occupátio védelmére, az orosz-barát politika támogatására, semmiképen nem sikerült. A hány tagja az országnak, a hány közege a nemzetnek nyilatkozott akármily alakban künn, vagy a fővárosban, hírlapokban, vagy folyóiratokban, a képviselőház vagy az ország törvényhatóságai, a városok és községek előtt, az ideérkezett ezer meg ezer kérvény, sőt magának a ministerelnök urnak azon nyilatko­zatai is, a melyeket az occupátio előtt tett, mind összhangzottak abban, hogy a törökellenes, orosz-baráti és a Bosznia és Herczegovina occa­pátiójára irányuló politika nemcsak káros, czél szerűtlen és szükségtelen, hanem a nemzet egész akaratával ellenkezik. (Ugy van! a szélső balol­dalon.) Ez igy történt és ha a képviselő ur fá­radságot venne magának, de nem vesz, kár is volna, pedig megtehetné euriosumból üre? idejé­ben a delegátióban, hogy pártfeleinek azon hatalmas többségben programmnyilatkozatait és kijenté­seit 1878-ból kikeresné, megtalálná, hogy nincs talán 10 piogramm, a mely ezt a politikát ne kárhoztatta volna. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Igen, de hol és mikor kárhoztatta,? A választá­sok alkalmával a nemzet előtt. De mikor ide jöttek a házba, azok közül még Szontagh Pál is, a ki pedig halálára is rágondolt akkor, mi­kor az occupátiót ellenezte Balassa-Gyarmaton, az ö elnöklete alatt sietett az egész többség a kormánynak a felmentést megadni és a bizalmat megszavazni. (Ugy van! a szélső balfelöl.) íme tehát igy sikeiüít a nemzet többségét legalább itt a parlamentben, a nyugodt megfontolás útjáról leté­ríteni. Ismétlem megint, e politikai lelkiismerettel, minden tiszteletem legyen rajta, élni nem fogok. (Helyeslés szélső balfelöl.) Rátérve a dologra, legyen szives megmondani a ministerelnök ur, hogy mit akarunk mi Bosz­niával és Herezegovinával, illetőleg nem mi, ha­nem ő és a kormány, ha ugyan tudja. Azt hiszem módjában van szép instantiát beadni a közös' ministeriumhoz, hogy legyen szives indorsáta utján megmondani, hogy mit akar a kormány

Next

/
Thumbnails
Contents