Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-62

4i2 országos ülés február 22 1882. 5Q£ valóban én nagy megnyugvással veszem nemzetünk érdekében tudomásul; (Helyeslés balfelöl) de annyi bizonyos, hogy jó barátok és hű szövetségesekből sohasiocs sok s azért talán egyet elejteni vagy épen egyiknek legyilkolására szövetkezni (Mozgás jobbfelöl) azon okból, hogy még talán marad egy másik vagy lesz más : mindig a legrosszabbb politika volt s az is marad. (Ugy van! balfelöl.) Azt mondja Baross Gábor t. képviselő ur, hogy ez az idő épenséggel nem alkalmas arra, hogy mi r a delegátiók eljárását kritika alá vegyük. Én nem tudom, mikor lehet azt jobban kritika alá venni, mint akkor, mikor mulasztása és helytelen eljárása a legevidensebb. Hisz ba 1879-ben vettük kritika alá — a minthogy vetíük is és akkor volt szerencsém vagy szerencsétlenségem nekem is felszólalni — azt mondották a képviselő urak, a mit ma ismételtek: akár helyes, akár nem az oecupátió, de már megtörtént, most beszéljünk egyébről. Ha 1880-ban vettük vitatás alá a delegátió eljárását, akkor azt mondották, mit beszélünk erről, mit festjük a falra az ördögöket, hisz Bosznia-Herczegovinában rend, béke, nyugalom van, utak és vasutak készülnek, a népnevelés és kultúra előre megy, boldogság van ott és már az erdőügyet is kezelik. (Derültség.) Most, a mikor ott lángban áll minden, a mikor 75,000 katona nem tud ott rendet csinálni és egy hónapon át ül őrházában és a felkelők csatangolnak hegyeiken és rabolnak s pusztítják a városokat: most sincs ideje beszélni? Mondják meg a t. képviselő urak! (Tetszés balfelöl.) Ha béke van: nincs ideje beszélni; ha háború van: szintén nincs ideje. Oecupátió előtt nincs ideje, azt mondja a ministerelnök ur, mert nem lesz oecupátió; oecupátió után nincs it^eje, mert azt mondja Baross Gábor t. képviselő ur: az oecupátió már megvan. (Nagy derültség.) A politikai lelkiismeretet edzeni szivesen törekszem én az önök példája nyomán is, de ilyen nagyon és idáig az enyém már nem megy. (Élénk tetszés balfeVíl.) A t. képviselő ur egy más dologban is ellenkező szinezetben törekedett a nemzet múltját feltüntetni, mint a hogy az történt. Helíy Ignácz képviselő ur azt mondotta beszédében, hogy ő Magyarországon több embert, mint gr. Andrássy Gyula, akkori közös külügyminister urat és Tisza Kálmán t. minister urat nem ismert, ki ez oceupaiionális politikát helyeselte volna. Nem tudom — és itt Helfy Ignácz t. barátom elltn vagyok kénytelen nyilatkozni, — hogy a t. ministerelnök urnak az oecupátió iránt kijelentett helyeslését melyik dátumról számítja. Mert én emlékszem arra az időre, a mikor ezt az occupátiót még a ministerelnök ur sem helyeKÉPYH. NAPLÓ. 1881—84. III. KÖTET. selte, még pedig ismételt ízben nem helyeselte. Nem helyeselte mikor az még meg nem történt és helytelenítését jelentette ki az 1878-iki országgyűlés feliratában, mert hozzá járult ehhez a felirathoz, a mely pedig helytelenítette az occupátiót és a melyben ugyanaz vau mondva világosan, a mi most Helfy t. képviselőtársam különvéleményében van, t. i. tegyen meg a kormány mindent arra nézve, hogy onnan vonuljunk vissza mentől előbb, a mikor csak lehet. (Ellenmondás jobbfelöl.) Igenis benne van, lesz szerencsém kimutatni. Erre a kifejezésre, t. i. a kivonulásra egyébiránt kénytelen vagyok megjegyezni, hogy nem lesz azon felfogásnak sikere, melyet a t. képviselő ur hangsúlyozott s hivatkozott mint classicus tanura Miletics képviseld úrra, mint ha mi csapataink kivonulását a nemzeti becsület koczkáztatásávai akarnók. Hiába kisérlik meg terjeszteni azt a nézetet, hogy mi azért tagadjuk meg ezen 2.500,000 frtot, mert csapatainkat nélkülözéseknek akarjuk kitenni, mint a t. képviselő ur mondta. Nem, ez nem áll a mi szándékunkban. Sem államunk hatalmának csorbulását, sem nemzetünk tekintélyének és becsületének koczkáztatását, sem csapatainknak, hadseregünknek éheztetését, nyomorgatását nem akarom és én a magam nevében kijelentem — s meg vagyok róla győződve, akár jelentik ki, akár nem, az ezen oldalon ülők valamennyien abban a nézetben vagyunk, hogy nem 2.500,000 frtnak, hanem tízszeresének megszavazására is hajlandók vagyunk ott, hol nemzetünk becsületéről, államunk hatalmáról, csapataink jólétéről van szó. (Helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon) Mi azt megszavazzuk, megszavazzuk azért is, hogy ott a lázadás, de mentül hamarább le legyen verve. De akkor nem Rodich, Obadics, Filippovics és Jovanovicsok kezére kell a csapatokat bízni. Bocsánatot kérek, egész súlyát érzem annak a szónak, a mit kimondok. Én ezen urak katonai képességében nem kételkedem; de mikor arról van szó, hogy dél-szláv szenvedélyek lángja lobog ellenünk, már akkor szláv érzületeiről ismert katonai tisztikart és vezérkart oda küldeni nem okos, nem czélszerű dolog; mert a monarchiának fontos elemei, Magyarországnak egész uralkodó nemzete és Ausztriának és népfajainak túlnyomó része nem szlávokból áll s midőn súlyos vér- és pénzáldozattal járulunk ezen felkelésnek legyőzésére s nddőn látjuk azt, hogy az egész tisztikar és a vezérkar épen szláv érzelmeiről ismeretes, a kikről egyébiránt elismerem, hogy vitéz és képzett katonák, akkor nekünk gyanakodás nélkül nem lehet tudomásul vennünk azon szomorú tényt, hogy ott két hónap alatt az a rettenetes hadsereg nem tud elbánni azon Szlávy ur által úgynevezett néhány rablóval. Ezt csak mellékesen akarom megjegyezni 26