Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-61
61. országos ülés február 21- 1882. 185 a melyekbe az újonezozási rendelet határozottan beleütközik. A mi nevezetesen a hadsereg létszámát illeti, hát hiszen hallottuk már azt az ellenvetést, ismerjük már a delegátiónak a felett folytatott tárgyalásait, hogy hiszen hát ezen boszniai hadsereg a közös hadsereg létszámához nem tartozik. De hát kérdem, Bosznia és Herczegovina akár helyesen, akár nem helyesen, akár oceupátió, akár annexio formájában nem tartozik-e jelenleg tényleg a monarchiához? És ha ez igy van, azon haderő, mely ott találtatik, nem tartozik-e azon haderőhöz, a mely a monarchiának védelmére szükséges, nem tartozik-e a közös hadsereghez, mint oly haderő, mely a közös fejedelemnek, ő Felségének vezérlete és vezénylete alatt áll ? Nem tartozik-e ehhez minden haderő, a melynek fentartása csak a két államfélnek hozzájárulásával történhetik meg? Mert erre vonatkozólag legyen szabad megjegyezni, hasztalan mondják azt, hogy a mennyiben már eddig állíttattak fel benszülött csapatok, azoknak eltartására nem vétetik igénybe a monarchia két államának pénzereje, mert az kitelik a tartományok administratiójából. De hát miből fedeztetik most már a boszniai administratió ? Azt mondják, 12 millió plus van. Igen, de tudjuk, hogy a közös vámjöveielemből 500,000 frttal már most is pótoljuk a beligazgatási költségeket; mennyivel fogjuk pótolni, ha létrejön az a 40 ezer főnyi, de bár annál kisebb hadsereg is. De nemcsak a létszámot illetőleg, hanem magának a véderőnek szervezetére, átalakítására vonatkozó törvény is meg van sértve; mert hiszen hiába mondják azt, hogy ezen felállított, vagynagyobb mértékbenfelállítandó haderő nem jön szerves összefüggésbe a monarchia többi .haderejével. Hát ugyan kérdem, lehet-e azt képzelni, hogy az nem fog egyébre fordíttatni, minthogy Bosznia és Herczegovinában a belbékét fentartsa. Eltekintve attól, hogy mi az efféle biztatásoknak, Ígéreteknek, tekintve épen a boszniai előzményeket, hitelt egyáltalában nem vagyunk jogosítva adni, ezt azért sem hihetjük el, mert valósággal képtelenség volna, hogy e haderő ott maradjon Boszniában. Hát fegyvert akarunk adni ellenségeink kezébe? Magunk akarjuk felfegyverezni saját ellenségeinket? Én azt hiszem, hogy mindjárt a bosnyák occupatió eszméjének keleikezése alkalmával is az occupatiónak épen azt volt legfőbb indoka, hogy igen jó lesz felhasználni az ott levő emberanyagot, hogy a monarchia hadserege, harczereje szaporittatik és duplex libelli dos est, tehát nemcsak kellőleg lesz pótolva az a haderő, a mely a boszniai occupatió által lekötve tartatik, de igen jó szolgálatot fog tenni a monarchia egyéb részeiben is, mert a debreczeni, kecskeméti és egyéb ma- I KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. III. KÖTET. gyár fiukat le fogjuk vinni majd jövőre Boszniába, hogy ott azok, a kik hegyeket még nem is láttak, ismerkedjenek meg a vidékkel és azokat a boszniai csapatokat elhozzuk majd Debreczeube, vagy valamely más jó garnisonba, ott aztán nem lesznek veszélyesek, sőt igen jó szolgálatot is tehetnek, mert tudjuk, hogy általában épen a fejlődésnek igen alacsony fokán álló emberekből lehet csinálni erős fegyelem és jó tartás mellett a legjobb mamelukkokat. {Derültség és felkiáltások a szélső balon: ügy van! Ogy van!) De t. ház, még azon esetben is, hogy ha csakugyan ott maradnának azon csapatok, az csak kétségtelen, hogy tisztekkel, legalább magasabb rangú tisztekkel innen fognak elláttatni, a mi már magában elég lesz arra, hogy szerves összefüggésben tartassanak az itteni csapatokkal. És közbemondva, ez igen jó iskola lesz a brutalitásra különben is hajlandó osztrák tiszturaknak, hogy magokat a bosnyákokkal szemben e bánásmódban kellőleg gyakorolhassák. Én azt hiszem, t. ház, hogy mind a létszámra, 4 ' mind pedig a hadszervezetre való tekintettel a legsúlyosabb sértés történt törvényeinken az újonezozási rendelet által és az 1880 : VI. törvényezikken is, mely azt mondja, hogy e viszonyoknak minden változtatására a két törvényhozás hozzájárulása kívántatik meg. Lehet-e tagadni, hogy az újonezozás azon viszonyoknak nagy megváltoztatását involválja, melybe ezek a monarchia két államába jöttek, mert hiszen bevonni őket az újonezozásba, ez már valóságos annexio, tehát lényeges megváltoztatása azon viszonynak, melyben eddig voltak. Nem occupatió ez, mert az azt jelenti, hogy idegen sereggel van elfoglalva; az administratió kategóriájába sem tartozik, mert az ily intézkedés meszsze túllépi az administratiónak megszabott határt. Hanem az a kérdés, t. ház, hogy — ha a törvénysértést, a mit gondolom tagadni nem lehet — mi legyen a módja annak, hogy a törvény megsértett tekintélye, épsége helyreállittassék. Kétségtelen, hogy első sorban arra a delegatió volna hivatva, mint a mely képviselő-testületképen áll szemben a közös kormánynyal és a melynek kötelessége feleletre vonni az alkotmányt és törvényt sértő közös kormányt. Hanem a delegatió nem teljesítette kötelességét, sőt még azt sem követelte, hogy hivatalosan előterjesztessék az újonezozási rendelet, de midőn ennek daczára szóba hozatott, midőn a delegatiónak egyik érdemes tagja megtette azon különben simán és mérsékelten tartott indítványát, hogy ha már megtörtént a dolog, legalább ne hajtassák végre a rendelet, mig a törvényhozás elé nem terjesztetik: a delegatió még ezen indítványt is visszavetette. íme ekképen járt el a delegatió és ez alkalommal legyen szabad arra kérnem mind24
