Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-61

186 Cl. országos ülés február 21. 1882. azokat, kik a delegatió fentartására még most is súlyt fektetnek, méltóztassanak utána nézni ezen delegatió sáfárkodásainak, mert ez a minta-intézmény a legjobb utón van arra, hogy magát lejárja és világcsufjává legyen. (Ugy van! a szélső balon.) Megmondottuk mi előre, hogy mi lesz a delegatiókból, hanem hogy annyira beteljesüljön minden jóslatunk, ezt már valóban nem gondoltam ; azon testületek, melyek számára vannak konfiskálva legfőbb államjogaink, ugy látszik, azt tekintik legfőbb feladatuknak, hogy magukat minél tökéletesebben nullifieáljäk, a magyar delegatió mindig azt tekintette legfőbb kötelességének, hogy a loyalitásban az osztrák delegatióval versenyezzék. Ha a delegatióban néha annyira megy egyik-másik tag vakmerősége, hogy interpeliatiót intéz a közös kormányhoz, kifizetik aprópénzzel és a közös kormány, különösen a hadügyminister, tesz mindent, mintha a delegatió a világon sem volna, utólag aztán póthitelek alakjában megszavaz neki a delegatió minden költséget. Hogy mennyire becsülik magok a kormánykörök a delegatiót, arra igen mulatságos — ha szomorú nem volna — és igen sajátságos fényt vetett a közös kormány legutolsó előterjesztése a 8 millióra vonatkozólag, midőn, ugy látszik, azt a fáradságot se vette magának a kormány, hogy becsületesen lefordíttassa németből előterjesztéseit, hanem gondolta, jó lesz ezeknek igy is és megírta azt a jelentést oly ékes magyarsággal, hogy valósággal a „BolondIstók" Szakramentovits-át képzelte az ember. (Derültség a szélső baloldalon.) De legújabban egészen új divat honosult meg a delegatió kebelében és ez az, hogy az albizottságokban — részint egyes, részint egyesült albizottságokban végeznek el mindent. Az utolsó delegatió csak három érdemleges ülést tartott. Volt ugyan ezenkívül még öt ülése, de az csak formalitásokkal foglalkozott; oly ülés, melyben vita volt, három volt. Ez egyenesen ellenkezik az 1867-iki törvénynyel s kijátszása azon intézkedésnek, hogy a delegatió tárgyalásai nyilvánosak. De nem akarok tovább foglalkozni a delegatióval. (Halljuk! a szélső balról?) Megvallom, hogy maga a vele való foglalkozás is nagyon kellemetlen, hanem bátor vagyok azt kérdezni, hogy ha a delegatió elmulasztotta a maga kötelességét, ebből követkézbetik-e, hogy a közös kormány által elkövetett törvény-, sőt alkotmánysértésnek ne legyen fóruma? Én azt hiszem, kell fórumának lenni az ilyen törvényellenes eljárásnak. És miután a delegatió a maga kötelességét nem teljesítette az által, hogy a közös kormányt felelősségre vonja, ezen fórum nem lehet más, mint a törvényhozás, melynek mandatáriusa maga a delegatió is. (Ugy van! a szélső balon.) De miként teljesítse az országgyűlés e feladatát ? Ez a kérdés. Vonja feleletre a magyar kormányt, mint a mely az 1880. évi törvény értelmében utasítva van arra, hogy a bosnyák ügyekbe befolyjon? A magyar kormány ezt megérdemelné, mert mint látszik, a törvénysértés elkövetése tekintetében a közös kormánynyal complicitásban van. Mindemellett nem indítványozom, hogy a magyar kormány feleletre vonassák, azért, mert az erre szükséges acták hitelesen előttünk nem feküsznek és nem vagyunk képesek ekkorig constatálni azt, hogy mennyire terjed ki a magyar kormánynak ez alkalommal a közös kormánynyal való complicitása. De nem indítványozom ezt azért sem, mert ezzel nem érnők el azon czélt, hogy a törvénytelen rendelet megsemmisíttessék s ezáltal a törvény megsértett tekintélye helyreállíttassák. Nem érnénk czélt azért, mert bármit tegyünk is a magunk kormányával, ennek a közös kormányra coercitiv hatása nem lenne. Első sorban tehát a közös kormányt kellene felelősségre vonni. Ámde ezt nem tehetjük, mivel a közös kormány nem ismeri el a magyar képviselőház competentiáját, mert a közösügyi törvényben világosan ki van mondva, hogy a delegatió az., a mely jogosítva és hivatva van a közös kormányt felelősségre vonni. Más eljárást kell tehát követnünk és az nézetem szerint nem lehet egyéb, mint a közösügyi költségek megtagadása, (Helyeslés a szélső baloldalon) mert a budget megtagadása és az adó meg nem szavazása az a legfontosabb alkotmányos joga a népoek, a mely által megakadályozhatja a hatalom túlkapásait. Ezért ez a nép jogainak legerősebb garantiája. Ez az az eszköz, melyhez nékünk ez alkalommal folyamodnunk kell, mert csak ez által állíthatjuk helyre megsértett alkotmányunkat és jogainkat. És ebben nem akadályozhat minket az a törvény, melyre a t. előadó ur utalt, t. i. az 1867. évi XII. t.-cz. 41. §-a, mely azt mondja, hogy a mit a delegatió elhatározott a közös ügyek költségeinek fedezésére nézve, azt a két országgyűlés többé tárgyalás alá nem veheti, hanem köteles azt a költségvetésbe felvenni, nem maradván más joga, mint a fedezetről gondoskodni. Nem akadályozhat meg e törvény, habár ezt az eddigi országgyűlések kötelezőnek tekintették is, mert az alkotmány kétoldalú szerződés a hatalom és a nép, illetőleg a nép képviselete közt. A hatalom kötelessége fentartani és megtartatni a törvényt mások által; a nép, illetőleg a nép képviseletének feladata gondoskodni arról, hogy a hatalom a kormányzáshoz szükséges eszközökkel elláttassák. Kétoldalú és oly pactum ez tehát, mint minden más s ha azt az egyik fél nem tartja