Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-54
54. országos ülés február 13. 1882. 7 a mely elvnek alkalmazása tette oly nagyokká, üdvösökké épen azon minta-egyetemeket és intézeket, a német egyetemeket, melyekből nemcsak az ismeretek és egyátalán a mívelődési szellemnek szabadsága, de a szabadságérzet átalában minden irányban, mint a naptól a fény sugárzott szerteszét. Uraim, t. ház, a tudomány szeretetének azon általános szenvedélye, a tudományos, a míveltségnek azon nagy becse, a kutatás terjedt szelleme és az általános nemzeti mívelődés azon magas színvonala, az a hatalmas művelt szellem, mely épen a mívelődés hatalmára támaszkodva tudott győzni politikai irányban is a nagy német birodalomban, nagy részben épen ezen magasztos szabadságnak gyümölcse és eredménye. Nálunk ugy van a jogi és államtudományi karnál, hogy ott egyátalában meg van kötve a szellem és a lélek ugy a tanároknál, mint a hallgatóknál. Az egész egyetem semmi más mint egy nagy vizsgagép vagy gyár. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) A hallgatók nem egyetemi polgárok, hanem mesterinasok, tanonczok, kiket rá kényszerítenek, hogy bizonyos minimalis kenyér tudományokat bizonyos meghatározott óraszámban, kötelezőleg meghatározott tanároktól, meghatározott viszgarendszer mellett sajáíítsaaak el; ez valóságos kényszerrendszer. Ennek a következménye az, hogy a tanuló ifjúság az vizsgálatok miatt való gondoktól annyi időt nem talál, sem kedve, sem ereje, hogy a tulajdonképeni tudománynyal magával foglalkozzék. x\z első és második év végével, a második és harmadik év elején két vizsgát, a harmadikban megint egy vizsgát, jogtudományi államvizsgát; azután államtudományi államvizsgát kell a hallgatónak kiállnia s azután jönnek a rigorosumok; összesen tehát hét vizsgának van alávetve. Ez az általános jellemzése a jogi és államtudományi egyetem rendszerének. (Igaz ! Ugy van! a széhő baloldalon.) Ennek a következménye aztán az, hogy az egyetem ez időszerint tulaj donképen nem tudományos egyetem, ott nem uralkodik a tudományok azon szelleme, melynek épen hívatott szentélye kellene, hogy legyen maga az egyetem, hanem az főképen a kenyértudományok szakiskolája. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Nem én állítom ezt, a tények bizonyítják s e tények tanúságának alapján már maga az egyetem ez időszerinti t. rectorä, Apáthy István t. képviselőtársunk, egy hatalmas felszólalásban appellált arra, hogy szüntessük meg e kényszert és ne aljasítsuk az egyetemet a kényszer-munkaház alacsony színvonalára és ne csináljunk a tudományból iróniát és gúnyt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Állítsuk vissza t. ház, emeljük fel trónjára azon tanszabadságot, melyet 1848 és annak a kornak nagy szellemei irtak be törvényeinkbe. (Helyeslés a szélső balon.) T. ház! Méltóztassanak megengedni, hogy elmondjam, hogy ily rendszer, ily szellem mellett, melyet első sorban azok ítélnek el, kik ezen kéoyszerigában szenvednek, kik szégyenlik, hogy tudomány helyett mesterséget kell tanítaniuk, a mely máskülönben nem szégyen, csak az egyetemre nézve az, mert egy ily felső tanintézet a tudomány ápolására, fejlesztésére, a tudományos szellem terjesztésére van hivatva. Mások a gyakorló intézetek, a seminariumok, más az egyetem. (Igaz! Ugy ván! a szélső baloldalon) T. ház! A mostani rendszer mellett lehet-e ösztön a tanároknál, az egyetemi polgároknál a valódi tudomány mívelésére, lehet-e bennök érzék és szeretet a tudományok és azok ápolása iránt ? Fontos kérdés ez t. ház. Oly fontos kérdés, mint egyátalában a művelődés, a müveit közszellem kérdése hazánkban. Méltóztassanak tekintetbe venni, az olyan rendszer, mely kötött marsrutában kötelezett tantárgyhoz, kötelezett tanár, kötelezett órákhoz bilincseli a tanár és tanítvány szellemét és erejét, az azután nem is idézhet mást elő, mint a fiatalság irtózását az egyetemtől. Nem csoda, hogy ha ilyen tisztán kenyértudomány számára való intézetben nem lehet találni az ifjúságot, mert számára elegendők a kézikönyvek, hiszen ott megtalálja azon minimalis szakismeretet és positiv törvényeket, melyek neki a vizsgákra bőségesen elegendők. Próbálja meg valaki az egyetemen — én 9 —10 év óta vagyok ott magántanár — próbálja meg ott tudományt tanítani, nem főcollegiumot, a mely vizsgaköteles, nem lesz hallgatósága, nincs arra szellem, kedv, ösztön, idő; próbálja meg valaki oly tárgyakkal foglalkozni, melyek nem egyenesen a vizsgákra, vagy egyenesen az életre, kenyérkeresetre vonatkoznak, megbukik vele; én megpróbáltam mint sok mások és megbuktunk vele. De próbálja meg főcollegiumot előadni, vizsgára kötelezőt, akkor oly kitűnő erők mellett ; mint a minők az egyetemen vaunak —• tisztán csak ismertetés szempontjából van szerencsém ezt közölni a t. házzal — hogy nekem is 90 hallgatóm van egy főcollegiumban. T. ház! En csakúgy, mint azok, a kik szenvednek ezen rendszer kényszerítő, szellembénító nyomása alatt, egyenlően hangsúlyozzuk a reform szükségét, nevezetesen a tanszabadság nagy horderejű elvének és törvényének újból az életben való alkalmazását; de másrészről meg vagyunk győződve, hogy valamint fényes eredményt magában kitűnő, mintaszerű rendszer alkalmazásától nem lehet várni oly állapotok mellett, melyekre az imént volt szerencsém vagy
