Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-54

6 54. országos ttléi február 13. 1882. népét tanítani hivatvák. Polgári iskolák, középtanodák, felsőbb tanintézetek, szakintézetek, műegyetem, egyetem versenyezve dolgoznak egyrészről fejlődve, másrészről fejlesztve. Hogy ha azt lehet tapasztalni, mit Hermán képviselő ur annyiszor hangsúlyozott, hogy ennek meg annak a művelődésügyi mulasztásnak oka a fiatalságban uralkodó erkölcstelenség és a társadalomban minden oldalról jelentkező corruptió, engedje meg a t. ház, hogyha én, a hazai tanügyek egyik szerény munkása, ki hosszabb idő óta foglalkozom ez ügygyei, foglalkozzam e kérdéssel a hazai bajok orvoslása végett, hogy tudjuk azt, hol kell kutatni a bajnak valódi okát, a mi azért szükséges, mert ha azt nem keressük fel, nem is tudjuk, hol kell orvosolni, nem is tudjuk, miféle gyógyszerekkel orvosolhatók azok. Én, t. ház, nem elszántságból beszélek, mert tisztán kötelességteljesítést látok abban, midőn bátor vagyok a figyelmet erre a kérdésre irányozni. Általános bajunk a munka- és kötelességszeretet, meg a jellem fegyelmezettségének a hiánya; de nevezetesen fiatalságunkban a kötelességismeret és kötelességteljesítés, a munkaszeretet hiánya, meg a fegyelmezettség hiánya okát nem az iskolák eljárásában, vagy berendezésében, hanem egyenesen a családban, a házi nevelésben kell keresni. {Helyeslés.) Jól tudjuk, hogy a míg első sorban a család, az apa és anya hivatásának és kötelességének nem tartja a gyermekekben a jellemet, a munkaszeretetet, a kötelességérzetet, a fegyelmezettséget fejleszteni, addig a rakouczátlan gyermekekkel az iskola nem bir, mert azoknak az iskolában úgyszólván esak az a bravour szereplés jut, hogy minél jobban kijátszhassak kötelességüket, hogy gúnyt űzzenek azokból, a kik őket tanítják s a kik javukat kívánják. Midőn a bajnak gyökerét a hivatottak általános véleménye szerint ezen helyen kell keresni, méltóztassanak megengedni, hogy azon nézetemnek adjak kifejezést, hogy a tanintézeteinkben tapasztalható eredménytelenség okát egyrészt a hiányos jellemképzésben és fegyelmezetlenségben, másrészt pedig azon szellemben és rendszerben kell keresnünk, a mely fejlődésben levő tanintézeteinket többé-kevésbé minden rétegében áthatja. Nem fogok, t. ház, az elemi népnevelésés oktatásügygyei ezen szempontból részletesebben foglalkozni. E tekintetben tulaj donképen arra van szükségünk, hogy az üdvös törvényt, a mely megvan és a mely megadta a fejlődésnek és a miveló'désnek okszerű feltételeit s eszközeit, egész pontosan végrehajtsuk. A középtanodai oktatás ügye pedig, a melynek szervezete iránt épen most folynak a reformmunkálatok, legközelebb fog a törvényhozás által tárgyalás alá vétetni. Miután azonban a múlt alkalommal a támadásnak és vádnak egyik legfőbb pontját a felső oktatásnak állítólagos és bizonyos tekintetben valódi mi seriái képezték, engedje meg a t. ház, hogy én a felsőbb oktatással foglalkozzam részletesebben. A legfelsőbb szakoktatás székhelyeiről, az akadémiákról, a műegyetemről és az egyetemről terjednek ki az ismeretkincsek az egész nemzetre, tehát ezen intézetek szelleme határozza meg a nemzeti művelődés irányát. Innen kerülnek ki a tanerők a középiskolába és ezekből lejebb az elemibe. A milyen szellem és áramlat indul meg felülről, olyan lesz az általános mívelődési szellem. És milyen ez idő szerint az a rendszer s az a szellem, a mely legfelsőbb tanintézeteinkben uralkodik? A miket mondandó vagyok, nem vádképen hozom föl, mert tudom azt, hogy fejlődő félben vagyunk minden vonalon, minden téren és a fejlődés kísérleteivel összefüggésben állnak természetesen a tévedések. Mi ugy állunk, hogy legfelsőbb oktatásunkban, nevezetesen egyetemi oktatásunk rendszerében és szellemében egy általános chablonszerűség és kényszerrendszer uralkodik, a mely mig egyrészről magoknak a tanároknak tudományos működését bénítja és leköti, másrészről a tanuló ifjúságot tulajdonkép közönséges tanonezokká teszi, a kiket tisztán csak száraz, bizonyos körben meghatározott és kötelező, szűk körű kenyérismeretek elsajátítására kényszerítenek. T. ház! Nem foglalkozom én oly részletes, concrét bajokkal, mint a minőket Hermán képviselő ur tárt a ház elé, hanem általában az egész egyetemi oktatás szelleme és eredményére veszélyesen, végzettel]esen nehezedő bajos állapotot akarom ecsetelni. Méltóztassék csak megtekinteni a jog- és államtudományi kar oktatási és vizsgálati rendszerét. És ne kicsinyeljük ezt az Ügyet, mert ez idő szerint már az igaz, hogy más irányokban is fejlődik az érzék, más pályákra is tódul a fiatalság többé-kevésbbé, de hazánkban nemzetünk azon hagyományos érzékénél fogva, melylyel a jog- és államtudományok, az igazság tudományai iránt Ős idők óta viseltetetik, ma is túlnyomólag özönlik a fiatalság ezen jogi tanintézetekre és ezen intézetekből oly nagy számban megy ki társadalmunkba az intelligentia, hogy a jogászság szabja meg tulajdonkép a míveltek azon közszellemét, mely hazánk magasabban mívelt köreiben általános; azért megérdemli ezen ügy, hogy azzal foglalkozzunk. T. ház! Az 1848 : XIX. t.-cz., a melyet akkor azon nagy szellemi áramlat melleit azon nagy szellemek, kik a törvényeket alkották, egyhangúlag, minden tárgyalás nélkül fogadtak el és törvénynyé emeltek, törvénykönyvükbe irták a tanszabadság nagy elvét, azt a tanszabadságot,