Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-58

58. országos ülés egyik jelszava az egyenlőség, én ez oknál fogva nem kívánok másoknak kiváltságokat adni, hanem kívánom, hogy az egyik ugy, mint a másik köteles legyen a törvénynek engedelmeskedni és kívánom, hogy egyrészről annak jótéteményeiben, kedvezményeiben, másrészről pedig annak súlyában is mindenki egyaránt részesüljön. Ez oknál fogva bátor vagyok a szóban forgó határozati javaslathoz egv módosítványt beterjeszteni. (Halljuk!) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Duka Ferencz jegyző (olvassa): Módodosítvány. Beadja Kállay János. „Budapesten" kihagyandó és helyette „Magyarországon" teendő. Mocsáry Lajos: T. képviselőház! (Halljuk!) Azon — mondhatom — kellemetlen és egyszersmind oly helyzetben vagyok, hogy előttem szólott Szalay és Kállay t. barátim és elvtársaimmal azon indítványra nézve egyet nem érthetek. Méltóztassék a t. ház megengedni, hogy erre vonatkozó megjegyzéseimet ez alkalommal én is megtegyem. Nemcsak, hogy nem érthetek egyet igen t. elvtársaimmal, de szükségesnek tartom, magam részéről ez iránt nyilatkozni, (Halljuk!) mert nem akarom magamra vállalni a solidaritást az efféle indítványnál. És annyival inkább tartom szükségesnek a felszólalást, mivel ugy gondolom, hogy igen t. barátaim súlyt helyeznek arra, a mit észre is vettem, hogy némi feltűnést okozott, hogy ezen indítvány 79 képviselőházi tag által lett aláírva, a mi némi súlyt látszik szerezni a dolognak, de csakis látszik, meri ezen aláírási keresésnek mi az értelme? Én ugy tapasztalom, hogy az efféle aláírások történnek barátságból. (Ellenmondások a szélső hátoldalon.) Kállay János (közbeszól): Én ez ellen tiltakozom. Mocsáry Lajos: Meglehet, hogy ez esetben nem ugy történt s meglehet, hogy különösen a t. képviselő úrra nézve elvből történt, de többnyire barátságból szokott történni, mert ugy vagyunk ezen aláírási ívekkel, hogy ha látunk egy barátot felénk közeledni egy aláírási ívvel, azon örömünkben, hogy nem kér egyszersmind egy forintot is, nagyon szívesen aláírjuk ívét. És, hogy ezen aláírások nem jelentik azt, hogy minden aláiró egyszersmind feltétlenül osztja azt, a mit aláír, arra tegnap láttunk egy csattanós példát. (Halljuk!) Tudvalevő, hogy Irányi Dániel t. barátom ismeretes erkölcsiség! indítványánál ott láttuk az aláírók közt. a mi leginkább meglepett bennünket, mondom, ott láttuk Jókai Mór t. képviselő urat, a kit pedig egyenesen megrótt Irányi Dániel í. barátom és felhívta, hogy javítsa meg a maga erkölcsét. Irányi Dániel (közbeszól): Azt nem tettem. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ellenkezőleg, megdicsérte !) KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. III. KÖTET. február 17. 1882. JQ.Mocsáry Lajos: De ennek daczára, midőn tegnap arra került a sor, hogy tárgyaltassék-e Irányi Dániel í. barátom azon indítványa, avagy ne, épen a velem szemben ülő Jókai Mór t. képviselő ur a saját maga által is aláirt indítványnyal szemben szépen csücsülve maradt. Csak ezt akartam megjegyezni a 79 aláírásra. A mi már a Szalay Imre t. barátom által benyújtott és Kállay János t. barátom által motivált és módosíttatni kívánt indítványt illeti, azt hiszem, hogy nagyon ráillik indítványozó barátomra az, hogy erőszakosan töri be a nyitott ajtót, a helyett, hogy azon szépen benyitna. Én 40 év óta figyelemmel kisérem Budapesten a magyarosodás mozgalmát és a magyar nyelvet illetőleg azon eredményt is tekintve, mely kivált a czégtáblákról látható, mondhatom, hogy az eredmény nem hagy kívánni valót hátra. Ugyan kérdem: miért vonnók mi magunkra nyelvkérdésnek ódiumát akkor, mikor ez a dolog minden kényszer nélkül, magától is megy ? Es azt kérdem t. barátom Szalay Imrétől: hát ugyan miért akarja megfosztani a magyarságot azon dicsőségtől, hogy saját erkölcsi erejével csinálja magának a propagandát és tesz olyan előmenetelt, mely nem hagy hátra kívánnivalót. Es azt kérdem továbbá, hogy miért akar hadjáratot indítani, mert ezt kétségtelenül annak kell tartanunk — ugyanazon elem ellen, a mely ellen minden nemzetiség között a legkevesebb a panasz e hazában. Fájdalom, nem sorozhatok közéjük szász atyánkfiai, de a többi, a német nemzetiséghez tartozó elemek Magyarországon, az a sváb köznép, az a felföldi német és azon kitüno faja az ország lakosságának, a szepesi németek, kik legszívesebben hozzájárulnak mindenhez, midőn ez országnak, sőt a magyar nemzetiségnek gyarapításáról, fölényének megállapításáról, erősítéséről van szó. (Ügy van! Ugy van! Zaj a szélső baloldalon) S hiába rágalmazta Steinacker képviselő ur a válaszíelirati vita alkalmával a felvidéki német elemet, mert annak egyátalán esze ágában sincs az, a mit neki tulajdonított, hogy nincs forróbb kívánságuk, mint hogy a reichsrathba bemenjenek, Magyarország még most meglévő önállóságának feláldozásával. Miért akar tehát t. barátom épen e nemzetiség ellen ilyen tagadhatatlanul a magánjogba, a szeI

mélyes szabadságba ütköző, sérelemmel járó, tagadhatatlan üldözést inscenirozni. {Helyeslés több oldalon.) De különben is azt kérdem t. ház, ugyan rai haszon, gyönyörűség volna abból, hogy ha ezen büntetések következtében jövőre nem olvasnók többé a czégtáblán azt, hogy „A. Bernstein", hanem „Bernstein A." ? (Élénk derültség. Tetszés) meri hiszen ezzel elég volna téve annak, a mit í. barátom határozati javaslatában kíván. 14