Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-58

\ Og 5$ oriüágos Blés Azt mondja t. barátom, hogy valóságos bot­rány, midőn idejönnek az idegenek külföldről és látják a német feliratokat. De azzal, a mit ő akar, még nem lesz elég téve a kívánalomnak, hogy ne mondhassák azt, hogy biz itt idegen elem is van, mert, ha ugy lesz is oda írva, hogy „Bernstein A.", mégis fennakad az idegeo és azon gondolatra jön, hogy itt talán németek is van­nak. (Derültség.) Ha e bajon komolyan segíteni akarnak, akkor méltóztassék egész dolgot csinálni és méltóztassék indítványozni, hogy ennyi és ennyi birság alatt köteles minden ezéggel biró ember a nevét magyarra változtatni, hogy aztán ne Bernstein, hanem Medvekor!, vagy Borostyán­kövi legyen. (Élénk derültség.) De bátor vagyok még egy tekintetet szives figyelmükbe ajánlani s ez az, hogy nézetem sze­rint az efféle dolgokat rá kell bízni arra, a ki­hez tartozik, t. i. a munieipalitásra, a városra, mert ez egyátalán nem a törvényhozás elé való. En valamint nem szeretem, ha a kormány minden lében kanál, ép ugy nem óhajtom, hogy ugyan­azon szerepet vállalja magára az országgyűlés és beavatkozzék oly dolgokba, melyek természe­tüknél fogva egyenesen a municipalitás hatás­körébe tartoznak, (ügy van! Ellenmondás a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, ennek a dolognak igen sok oldala van és nagyon meg kell fontolni, hogy nem fogják-e kárát vallani azon emberek az ál­tal, hogy az ő kereskedelmi viszonyaikban zavart okosna. (Helyeslés.) Es azután igen sok modali­tása, classifieatiója lehet a büntetésnek, különböző fokozatokat kellene felállítani a behozatal mód­ját, az idő meghatározását stb. illetőleg s mind­ezt sem Szalay, sem Mocsáry Lajos, sem egy harmadik, a ki a városi viszonyokat kellőleg nem ismeri, kellően meghatározni nem képes és nem képes erre maga az országgyűlés sem, ha­nem legjobban meg fogják csinálni azon „Stadt­vater" urak, kik közül többet van szerencsénk itt is tisztelni, a kik, valamint nincs panasz azon tekintetben, hogy mindent elkövetnek annak ér­dekében, hogy e fővárosból Európa egyik leg­szebb városa váljék, ugy a magyarság tekinteté­ben is mindent megtesznek, a mit ezen fontos czéí igényel. Ezek azon tekintetek, melyeket én a t. ház­nak figyelmébe ajánlani bátor vagyok, midőn arra kérem, hogy a határozati javaslatot mellőzni méltóztassék s legyen szabad figyelmükbe aján­lani még azt, a mit itt Herman Ottó t. barátom ismételve felhozott. Ha valaki, én érzek indigna­tiőt azon németországi kapzsi és telhetetlen el­járás ellen, melynél fogva azokat a gyalázatos rágalmakat szórják folytonosan hazánk ellen. Mindamellett azt hiszem, hogy érdekünkben áll mindnyájunknak, hogy azon gyalázatos rágalmak február 17. W2. csak rágalmak és hazugságok maradjanak jövőre is. (Helyeslés.) Ezeknél fogva kérem a t. házat, méltóztassék az indítványt mellőzni. (Élénk he­lyeslés.) Wolff Károly: Egész szivemből üdvözlöm az igen t. pénzügyminister ur azon rokonszen­ves józan szavait, melyeket a német s a magyar nyelvre vonatkoztak. Engedje meg a t. ház, hogy néhány észre­vétek tegyek én is azon határozati javaslathoz, mely szerint Budapesten vagy Magyarországon mindenütt minden kereskedő, a ki idegen nyelv­ben irt czímtáblát használ, 100 irt évi adóval rovassék meg. Őszintén megvallom, hogy ezen indítvány belső tartalmát s értékét tekintetbe véve, komoly megfontolást alig érdemelne meg. De minthogy nemcsak számos, hanem tekintélyes férfiak is aláirtak, komolyabbnak fogom föl az indítványt, mint Steinacker képviselőtársam. Ha ezen indítvány elfogadtatnék, egészen új jog­fogalmat hozna be a magyar közjogba, t. i. az idegen nyelv fogalmát. Mit jelent ezen kifejezés ? Ki az idegen nyelvű, ki a nem idegen nyelvű? Melyek azon tulajdonok, melyek az idegen nyel­vűt megkülönböztetik a nem idegen nyelvűtől? Ezen kifejezés a közjogban rendszerint csak azokra alkalmaztatik, a kik nem az illető állam, hanem más állam polgárai. Ezen kifejezés rend­szerint szolgál különféle államok polgárainak megkülönböztetésére, Talán ezen értelem rejlik a határozati ja­vaslatban? Talán csak arra czéloz, hogy az, a ki nem magyar állampolgár, hanem osztrák­németországi, vagy francziaországi kereskedő, a ki Budapesten vagy általában Magyarországon letelepedik, 100 frt évi adóval rovassék meg? Ha ez volna az indítvány értelme, akkor sértené a nemzetközi szerződéseket, melyek által Ma­gyarország le van kötelezve, hogy más állam polgáraira ne rójjon súlyosabb terheket, mint a magyar állampolgárokra. Különösen megsértése volna ez az Ausztriával kötött vám- és kereske­delmi szövetség azon határozatának, hogy az egyik állam polgára, a ki a másik állam terüle­tén kereskedik, a fizetendő adóra nézve egyenlő a magyar honpolgárral. A határozati javaslat nem vonatkozik a magyar állampolgárok és külföldiek közti vi­szonyra, hanem a magyar állam polgárai közt különféle jogi osztályokat akar felállítni és igy a jogegyenlőség elvét halomra dönti. A régmúlt idők jogalkotásai élednek fel a határozati javas­latban, mint a minő pl. Spártában a lakedaemo­nok és a helóták és Rómában a civis és peregrinus közt fennállott és legújabban a török elem és a rajahk közt Törökországban volt. Törökországra nézve már megszüntette e jogegyenlőtlenséget a berlini congressus és kimondotta: hogy „usage

Next

/
Thumbnails
Contents