Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-58
104 58. országos ölés február 17. 1882. sara szükségesek, akkor még sem lehet azt tisztán administrationális költségnek mondani, ha pedig ezeket levonni méltóztatik, akkor az administrationális költségek aránylag csekély Összegre fognak leolvadni és mindössze mintegy 7 millió frtot tenni. De a képviselő ur összehasonlítást tett a dohánytermelésre nézve és hivatkozott egyrészt az előirányzatra, másrészt a pénzügyministerium működéséről általam beadott jelentésre és fel akarta tüntetni, ho-, r y ellentétes állítások foglaltatnak azokban; mert mig az előirányzat a dohánytermelést holdankint átlag 5 1 / 4 métermázsára teszi, addig az általam beadott jelentésben 4 egész és néhány százalékra van téve. Bátor vagyok megjegyezni, hogy az előirányzat nem ezen alapra van fektetve, hanem a zárszámadásokra és ha méltóztatik a zárszámadásokat átnézni, meg fogja találni, hogy átlag a dohányjövedelem bruttó 30 és néhány tized százalék, mig a nettó jövedelem 16.700,000 frt. Tehát ez nem egy fietivus alapra van fektetve, hanem a zárszámadás reális alapjára. A mi pedig azon összehasonlítást illeti, hogy miképen lehet ilyen kétféle kimutatást tenni, hogy az előirányzatban 5 1 / 2 métermázsa, a jelentésben pedig 4 és néhány tized métermázsa van felvéve holdankint; erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy a jelentés nem arról szól, hogy mennyi a beváltandó dohány, hanem a jelentés tizedik lapján arról van szó, hogy a kiforrás után mennyi dohány adatik el, azt pedig méltóztatik tudni, hogy ennél 15% apadás van a kiforrás folytán; igy tehát ezen különbözet természetes okokon alapszik. De hibáztatja a képviselő ur, hogy az állsmjószágok oly csekély jövedelmet hoznak. Méltóztassék megengedni, én az államjószágok jö védelménél elért eredméuyt olyan csekélynek nem tartom. Mert ha az államjószágoknak 600,000 catastralis holdon 2.700,000 frt tiszta jövedelme van — meglehet, magánkezelésben egyik-má-dk birtok többet jövedelmezhetne — hanem átlag az államjószágok jövedelmét ebből a szempontból csekélynek mondani nem lehet (Helyeslés jobbfelol) Áttérek azon kérdésre, a mely most, mint ezen vita leglényegesebb része fordult elő, Szalay Imre képviselő ur indítványára a czégtáblákat illetőleg. (Halljuk ! Halljuk !) E tekintetben én a kereskedelmet nem tartom olyannak, melyet nemzetiségek, országok, vagy városok határai szerint el lehetne választani. A kereskedelem internationálisnak tekintetik az egész világon. Méltóztassék megnézni Bécsben, ott a czímtáblákon az állam nyelvén kivül vannak franczia, angol, van magyar felírás is. Tehát a magyar nyelvet ott is kiakarjuk küszöbölni ?|Nézzäk Parist. Ott is a franczia felírásokon kivül mindenütt fogunk találni német, angol feliratokat is v mi azt mutatja, hogy a kereskedelmet internationális természetűnek tekintik az egész világon. Lehet, hogy van egyes ország a keleten, a mely életbe léptetett ilyen intézkedést, de én kulturális tekintetben nem kelet felé, hanem nyugat felé akarok tekinteni {Élénk helyeslés jobbfelöl) és az ottani civilisatiót szeretem követni. A t. képviselő urnak, ezen indítványa — nevezzük meg a maga nevén — tisztán a német nyelv kizárására van irányozva, mert főleg arról lehet szó itt Budapesten. Én azonban a magyarnyelv fejlődését nem tartom olyan üvegházi növénynek, melyet ily chinai fallal lenne szükséges körülvenni, hogy fejlődhessék; és ezen pénzügyi tekintetből igen csekély fontossággal biró szempont miatt nem akarok alkalmat adni arra, hogy ez ismét nagy kérdéssé felfuvassék s hogy ez által azoknak kezébe, a kik nem viseltetnek jóindulattal irányunkban,^ újabb fegyver adassék Magyarország ellen. (Elénk helyeslés) Méltóztassék megengedni, ez nem idézhetne elő mást — és ebben megerősít Steinaeker képviselő ur nyilatkozata, mely szerint ő örömmel járul ezen javaslat elfogadásához, — mint azt, hogy épen azon hírlapok, melyek ugy is rósz indulattal viseltetnek irántunk, eztismétfegyverül használnák fel. (Ugy van! jobbról.) Kérem ennélfogva a t. képviselőházat, méltóztassék ezen határozati javaslat mellőzésével a költségvetést elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon) Kállay János: T. képviselőház! (Halljuk!) Csak egy pár észrevételt teszek az előttem szólott t. képviselő ur beszédére. Nevezetesen először, hogy a Szalay képviselő ur által benyújtott határozati javaslatnak szerintem a nemzetiségi törvénynyel semmi összeköttetése nincs, másodszor pedig, a mi azt illeti, hogy most nagyon sokan változtatják nevüket a régi magyar családok neveire, azon én igen Örvendek és ha az illetők nemcsak azon családok neveit, hanem régi tulajdonságait is felveszik, akkor azzal legalább nem fognak szászokká válni s nem lesznek Steinackerek. (Ugy van! a szélső baloldalon) Szalay t. képviselőtársam határozati javaslatát két oknál fogva pártolom. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Először, mert én a czégek idegen nyelvű feliratában nem látok mást, mint tüntetést a magyar nyelv ellen és különösen a német nyelvnek a pártolását; másodszor, mert én ezt önkénytes adónak tekintem, mert ha kényszerített adó volna, el nem fogadnám. De ez mondom, önkénytes adó, a melynek lefizetése, vagy le nem fizetése az illetők tetszésétői függ, mert hiszen a czégfeliratnak egyszerű megváltoztatásával elkerülheti" annak lefizetését és igy ez csakugyan önkénytes adó. De t. ház, minthogy én azon párthoz tartozom, a melynek
