Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-54

54. országos ülés február 13. 1882. 5 részben szükség feletti hivatalnokok által emésztetnek fel. Vagyis a személyeknek a dolog, az eszközöknek a czél alárendeltetik. Legmegbotránkoztatóbb a kiadási többletnek csaknem 10,000 frttal való szaporodása a népnevelési tanfelügyeló'ségeknél s még botrányosabb azon vallomása a minister urnak, hogy e szükséglet eddig is megvolt, de akként lepleztetett, hogy eddig a népnevelési szükséglet fedezésére megszavazott összegtől vonatott el. Ezen, ma már gúny tárgyává vált intézményt nem fejleszteni, annak költségeit nem fokozni, hanem az egész tanfelügyelői intézményt, a rokkantak ezen szükségtelen ápoldáját el kell törölni. Én legalább részemről arra egy fillért sem vagyok hajlandó megszavazni. Ugy a vizsgálati bizottmányok részére előirányzott 10,000 frtot is törlendőnek vélem; mert ha valami, ez igazán nobile officium, a melyet sehol se szoktak fizetésért teljesíteni. Nem tehetem t. ház, hogy a községi iskolák alapításának teljes szünetelése feletti rosszalásomat ki ne fejezzem. E téren teljes stagnatió állott be. Hiába folyamodnak a községek a községi iskoláknak állami segélyezéseért, a ministerium ridegen visszautasítja s nemcsak hogy új községi iskolák nem alapittatnak, hanem a meglévők költségvetéseiből is le szokott a minister ur 20% ot vonni s a szegény tanítók fizetéseit visszatartják. Tudok oly községi iskolai tanítót, a ki egész éven át nem kapta ki fizetését s a legnagyobb nyomornak dobatott oda áldozatul. De hát mi akar ez lenni t. ház ? Hát a kormány egészen meg akarja akasztani népnevelésünk fejlődését? Hát lehet-e? szabad-e szem elől tévesztenünk, hogy Magyarország 1200 községében semmiféle iskola sincsen s kétennyiben csak olyan népiskolák vannak, a melyek az ily elnevezést meg nem érdemlik? Ily viszonyok közt szabad-e megállapodni? Szabad-e az iskolák alapítását teljesen megszüntetni? S szabad-e az e czélra megszavazott összegeket egyébre fordítani, vagy fel nem használni, a mint a minister ur tenni szokta? Mi megkívánjuk, hogy a hol nincsenek iskolák, vagy a hol azok nem felelnek meg az igényeknek, a minister ur községi iskolákat alapítson, e czélra készek vagyunk, miként Herman Ottó barátom a párt nevében indítványozta, a szükséges költséget megszavazni, ebben fukarkodni, erre a pénznek hiányozni nem szabad. Végre a közoktatási minister ur igen nagy mulasztásául és tiszteletlenségéül tudom fel, hogy a vallás-szabadság beezikkelyezése és a kötelező polgári házasságra nézve még mindig késik a törvényjavaslatokat beterjeszteni s nem tehetem, hogy erre őt ez alkalommal ne unszoljam, azért Lükő Gézának már megtett és Irányi által megteendő indítványaikat magamévá teszem. Különben a közoktatási ministerium költségvetésének a nevelésügyre és culturális czélokra vonatkozó részét kész vagyok megszavazni, de a személyi járandóságok emeléséhez hozzá nem járulok. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Dobránszky Péter: T. ház! A mívelődés nemzetünk létkérdése. Mi oly irányban csodát nem mívelhetünk, hogy akár fajunknak 6—7 millióra menő számerejét, akár nemzetünk tizenhatodfél millióra menő számát bármiféle bűvös eszközzel egy csapással 30—40 millióra emelhetnők; mi a nemzet számerejének szaporítását semmiféle bűvös eszközzel nem érhetjük el. De van egy módja, egy eszköze a nemzet ereje szaporításának és gyarapításának; ez a mód az, mely az ember szellemét, lelkét, szívét műveli, képezi, mert ez utón felruházható az ember anynyi erővel és képességgel, hogy egy ember is tiz ember számba megy. Ez a jelentősége van hazánkban a művelődés kérdésének. Nekünk t. ház, azon tanács szerint kell eljárni, melyet a spártai anya adott harczba induló fiának, midőn azt tanácsolta, hogyha hosszabb az ellenség kardja, toldd meg fiam a kardodat egy lépéssel! Én, t. ház, felhasználom ez alkalmat arra, hogy midőn sok oldalról kritika, másrészről pedig a helyzet megfontolásának hiányában, talán igazságtalan ítéletek hozatnak fel művelődés ügyünk igazgatása és vezetése iránt, vázoljam, ismertessem azon szellemet, mely áthatja művelődés tekintetében egész társadalmunkat, mely uralkodik tanintéz eteinkb en. Én, t. ház, midőn Hermán t. képviselő ur, nemcsak maga, hanem egy igen t párt nevében is azon hiányokról, azon bajokról szólott, melyek itt-ott művelődésünk terén mutatkoznak, midőn ő abból is vádat készített, hogy még nem állunk minden tekintetben a tökély tetőpontján, midőn felhozta, hogy még hány helyen nincs hazánkban népiskola: engedje meg a t. ház, hogy utaljak azon valóban felemelő és nagyszerű haladásra, mely e tekintetben azon aránylag rövid idő alatt, mely alatt saját hazánk művelődési ügyét képesek vagyunk szolgálni és fejleszteni, mily haladásokat tettünk már csak az ezelőtt tiz évvel való viszonyokhoz képest is. Az általános népműveltség színvonala oly magasra emelkedett, hogy mig ezelőtt tiz évvel 40 százalék sem tudott olvasni, ma az irni-olvasni tudó férfiak száma 54 százalék. Ma közel 16 ezer iskolában tanulja a nép az ismereteket és szerzi boldogulásának eszközeit. Ma az országban olyan intézetek vannak, melyeknek azelőtt hirét sem ismertük. Szerte-széjjel buzgón működő tanképezdékből kerülnek ki azon tanerők, melyek az ország