Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-58

102 58. országos ülés február 17. 1882. Steinacker Ödön: T. ház! Nem volt szándékom a pénzügyi tárcza költségvetésének tárgyalásánál felszólani. Nincsenek oly érdekes leleplezéseim, minőket Herman Ottó képviselő ur tudott tenni, melyeknek nagy részét aztán a t. közoktatási minister ur valódi értékükre redukálta, sem oly sensátiós interpellátió nem áll rendelkezésemre. Különben is elmondtam már igénytelen nézetemet az átalános vitánál pénzügyi kezelésünkre és különösen adókezelésünk kritikán alóli voltára vonatkozólag és e tekintetben körülbelül egyetértek azzal, a mit Orbán Balázs képviselőtársam mondott. De a közvetlenül előttem szólott Szalay Imre képviselőtársam indítványa felszólalásra késztet. A képviselő ur szives volt felszólítani arra, hogy én is aláírjam indítványát. Nyilváníthatom, hogy nem találtam arra indokot, hogy ne írjam, alá, hanem előbbfaz inokolást akartam hallani. Sajnos, hogy az indokolás fizikai okokból egy kissé sovány lett, tehát nem igen refleetálhatok rá. Azonban előttünk van az indítvány maga. Azt hiszem, t. ház, hogy ezen indítványban valóban nagyszerű nyilvánulást talál „a hazafiság a nemzetiségnek" elve. Ez alkalomból is látjuk, hogy gyakran kis okeknak nagy okozataik vannak. Néhány nappal ezelőtt a Kisfaludy-társaságban egy hírneves magyar iró az ellen nyilatkozott, hogy a tudomány magyar művelői világnyelveket használjanak ; t. képviselőtársam ezen eszmét rögtön a gyakorlati életben akarja keresztül vinni és az adásvevés gyakorlati terére is akarja alkalmazni. Miután én azokhoz tartozom, t. ház, kik a hazai ipar iránt kiváló érdeklődéssel viseltetnek és emelését mindig szivükön hordják, először is köszönetet kellene szavaznom Szalay képviselőtársamnak a budapesti asztalosok, mázolok, ezímtáblafestők, betűöntők nevében, kiknek az indítvány elfogadása esetében nagy keresetforrás nyittatnék, különösen akkor, ha az általa óhajtott törvényjavaslatban az is kimondatik, hogy a czímtáblák ne csak elölről de hátulról is olyképen legyenek kiállítva, mint az ő hazafias érzelme kívánja. Már mondtam, hogy okot nem találtam, hogy alá ne irjam az indítványt, de kötelességem azt is kijelenteni, hogy nem lelkesülök az indítványért, nem mondhatnám, hogy a legmelegebben pártolom. Azonban egész komolyán mondom, hogy nincs kifogásom ellene. De méltóztassanak jól megérteni, nincs kifogásom a beadott indítvány szövege ellen, mert nem látom be, hogy elvégre is a muszka, lengyel, cseh, angol, franezia vagy spanyol feliratok mért ne fizessenek 100 frt adót. Ha t. Szalay képviselő ur ez által megakarja könnyíteni a pénzügyminister ur nehéz munkáját a deficit leszállításában és a fusionális kormányt raison d'étre-jének, az államháztartás rendezésének megtestesüléséhez közelebb akarja hozni, nekem az ellen semmi kifogásom nem lehet, ámbár ngy hiszem, lesznek, kik azt fogják mondani: „Der Antrag kommt mirspanisch vor". közbeszólás: Ezt magyarul is lehet mondani /) Vannak mások is, kik németül citálnak, tessék eztfnekem is megengedni. (Felkiáltások: Tessék!) T. ház! Az áll az indítványban, hogy „idegen nyelvű czégtáblák", sujtandók a 100 frtnyi adóval. De az én szerény nézetem szerint a német, tót, ruthén, szerb, román nem idegen nyelv. Már Verbőczy munkája harmadik részében, második czím 25. czikkelyében ki van mondva, hogy Magyarországon léteznek : „natio hungarica, germanica és slavica. Ezenkívül, mint méltóztatnak tudni, a nemzetiségi törvény is kimondja, hogy a honpolgárok, minden tekintet nélkül az anyanyelvre, a hazának egyenjogú polgárai. T. ház! Én nem állítom azt, hogy a ezegtáblák kifüggesztésének joga sarkalatos jog, de az már bizonyos, hogy az indítvány, mely egy hazai nyelv kiszorítására vonatkoznék, mindenesetre a személyes szabadság megszorítását jelentené. De különben is ugy hiszem, hogy a szöveg, a mint be van adva, nem is értelmezhető ugy, mint megértettem a Szalay képviselő ur indokolásából és meg vagyok győződve, bogy a t. kormány sem fogja így értelmezni akarni. S abban az értelemben, mely nézetem szerint jogos és törvényes, nem látom át, hogy mért ne fogadjam el, ugy hiszem, elfogadhatják szász barátaim is, valamint talán Doda és Miletics képviselő urak is. De nem vág össze az indítvány szövege indokolásával. Nem őszinte tehát az indítvány, époly kevéssé őszinte, mint azon törvényes határozat, mely a név másitások czéljából beadott beadványok betegét 5 írtról 50 krra leszállította. A t. pénzügyminister ur akkor elárulta, hogy ez intézkedés a névmagyarosítást czélozza és csak Zay képviselő ur felszólalása következtében jelentette ki, hogy ez egy átalános rendszabály. Látjuk is ezen rendszabálynak jótékony hatását. Kelet egyik népe, be nem várva a Knöpfler képviselő által a bábaiskolákra vonatkozólag tett indítvány megvalósulását, szaporodik, kelet egyik másik népének fiai által. Ujabb időben csak ngy hemzsegnek aítákóezyak,Hunyadyak, aKállayak és a Csákyak, legújabban azonban már „y" nélkül. Azt hiszem, hogy egész világosan kivehető Szalay t. képviselő ur sovány indokolásából is az, hogy ő különösen a Budapesten használt német czímtáblák ellen szólalt föl. Ez pedig nem csekély dolog, mert Herman Ottó képviselőtársam leleplezései után, a melyek szerint német professorok hadjáratot indítottak Magyarország ellen, ki tudja, hogy ezen repreesália minő követ-