Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-58

58. országos ülés február 17. 1882. 99 milliók nyomorának és könnyeinek árrán szereztetnek be s hogy az ily pénzügyi gazdálkodás minden éve, századokkal rövidíti meg a nemzet életét. Alkossanak emberies adótörvényeket és az izmaeliták teljhatalmának vessenek véget, mert különben a nemzet életének ássák meg sötét sírját. Végre kijelentem, hogy valamint az egész költségvetést, ugy a pénzügyminister költségelőirányzatának ezen rovatát sem fogadom eh (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Krisztinkovics Ede: T. képviselőház! {Halljuk! Halljuk!) Midőn az 1882-ik évre rendes kiadások, nyugdíjak, átmeneti kiadások és beruházások ezímén 62.722,879 frt van előirányozva, mint regié kiadás a pénzügymlnisteri tárczára holott igazságügyi budgetünk íl millió, közigazgatási budgetünk nem éri el az 5 milliót, akkor ezen 62.722,000 frt legfittebb azt igazolja, hogy az adóprés berendezésére minden elkövettetik, elkövettetik akképen, hogy 4 írttól 1 frt a présdíja. de elkövettetik a nélkül, hogy a jövő tekintetbe vétetnék. A beruházások 5.869,000 frtot mutatnak ki. Hogy ha a beruházás illető rovatait megtekintjük, akkor beruházásra ez összeg semmiképen nem számítható, mert a földadó szabályozási költség 2.600,000 frt csak nem beruházás. Továbbá be van véve az 1880-ik évi XXXVIII. t.-cz. alapján a tiszavidéki vasút törlesztésére megkívántató 1.376,000 frt, akkor, midőn ezen 1880. évi XXXVIII. t.-cz. alapján már az állami adósságok közé a 18. sz. alatt 2 573,379 frt van felvéve. Ugy látszik tehát, ez a számoknak akként való csoportosítása, melynek czélja az, hogy mégis valami mutattassék ki beruházásul, hogy a pénzügyminister azt mondhatja: hja, azon 62 millió nem csak arra való, hogy a prést rendezze, hauem hogy némi beruházásokat is tegyen. Ha tehát ezen előbb említett mintegy 4 millió összeget kivesszük, ez idénre beruházás czímen csakis millió pár százezer forintban részeltetik az ország. Igen megdöbtentő az állami költségvetésben az, hogy a bányák és pénzverdék 16.436,600 frtnyi kiadással vannak jelezve és ugyanannyi a bevétel. Ezt másképen nem lehet értenünk, mint legfelebb ugy, hogy talán ismét valami eladásnak vagy negotiátiónak előestéjén állunk, a hol a bánya összes jövedelme csak 31,000 frtra van becsülve, hogy tehát azt mondhassuk, akár miképeu adtuk el bányát, hogy mégis annyiért adtuk el, mint a mennyit az eddig hozott. Hogy e gazdálkodás, melyet a pénzügyministeri költségvetésnek segédadatai feltüntetnek, nem valami épületes, a melyet magán embernek követni lehetne, de a mi sz államnál mégis bekövetkezett, ennek igen szép és tájékozható adatpéldáját mutatja azon magában véve bár nagyon kicsiny adat, de mely a microskopikus törvényeknél fogva magát az egész rendszert megvilágítja, t. i. az 58. tétel alatti rank-herleini fürdő. Ezen ranki fürdőnek 1880-ban volt rendes bevétele összesen 1,781 frt 66 kr., rendes kiadása pedig volt 3,970 frt 42 kr. és igy összesen 2,188 frt 76 kr. deficitet mutatott fel. De kellett egy emerítus méltóság és azon emerítus méltóságnak valami olyan kis hely, a hol az államtól bizonyos honoráriumot nyerjen, Az idei pénzügyministeri költségvetés szerint ezen ranki fürdőre 17,000 frt kiadás van előirányozva a 414. lapon, de e mellett nem tudom, mi okból a pénzügyminister ur a rank-herleini fürdőt annak daczára, hogy bruttó, illetőleg: effectiv jövedelme csak 1,781 frt annyira felkarolja, hogy 17,000 frtot akar beruházni ezen fürdőnek j övedelmezővé tételére és abba egy kiérdemelt gondnokot akar elhelyezni és mégis e napokban azt fogjuk látni, hogy el fog árúsittatni. Avagy már csakugyan az a sorsunk, hogy mindent elárusítsunk a mint valamire vevőt keríthetünk; meglehet ezen közös sors által jutott az újságokba a fürdő eladatása is, vagy pedig ez egy újabb pénzügyi negotiátió-e, azt megfejteni képes nem vagyok. Valamint nem vagyok képes annak megfejtésére sem, hogy akkor, midőn az adó és illeték, mely a múlt évről behajthatlan maradt, a 70 milliót meghaladja, mégis az idei előirányzatban 90 millió frtnyi adó és 13 millió frtnyi illeték van felvéve. Mikép lesz az behajtható Magyarország agriculturalis népétől, midőn maga az állam is, még pedig a pénzügyminister onmipotentiájával, agriculturát üz és midőn a pénzügyminister költségvetése azt mutatja, hogy 1882-ben az állami jószágok 6.634,000 frtnyi kiadás mellett csak 4.797,000 frt jövedelmet hoznak. Ezen u. n. kiadásra és jövedelemre nézve van szerencsém emlékébe hozni a t. háznak, hogy a 430 mértföldnyi államvagyonból 829,000 hold tisztán gazdászati, 3.535,000 hold pedig erdei művelés alatt van és hoztak ezen államjószágok 1873-ban összesen 6.310,666 forintot, most pedig ugyanazon államvagyon bruttójövedelme 4.259,000 frt, tehát a nettója 2.600,000 frt. De midőn ezen 6.310,000 frt hozam mellett is csak 1 forint 24 kr. átlagos jövedelmet hozott, midőn t. i. a pénzügyminister az államvagyonra azt a befektetést teszi, a mit akar és a jövedelem 1873 óta mégis 4 milliónyit csökkent, akkor hogyan hiszi a pénzügyminister ur, hogy a már amúgy is, mint Orbán Balázs t. barátom helyesen ecsetelte, a végletig exequált nép ugyanazon agricultura mellett ugy sem lesz képes megfizetni azon tengernyi adó- és illeték-hátralékot és még a folyó évi adókötelezettséget is teljesíteni. 13*