Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-58
100 58. országos íiíés február 17. 1SS2. Az egyetlen valami, a mi sejteii, hogy iáiként lehet a be nem vett pénzekkel is mutatni, hogy van valami jövedelem, a pénzügyi bizottság jelentésében útmutatóul szolga] ugyan, de miután ez nem valami reális, kénytelen vagyok azt mondani, hogy sorsunk kétségbeejtő. Az mondatik ugyan, a czukor-, kávé- és sörfogyasztási adónál, hogy a múlt évre előirányzott összeg bekerült, daczára annak, hogy csak 633,485 frtot vett be a kincstár, daczára annak, hogy az 1881: IV. t.-cz. szerint április elsejével kellett volna megindittaíni és valósággal meg is indittatott ezen fogyasztási adók behajtása; azonban, hogy a fiascO; melyet a törvény által behozott ezen adózási nem a gyakorlatban szenvedett, elpalástoitassék, a pénzügyi bizottság és a pénzügyin inister ur áprilistól deczember végéig az 1881-iki évet csak négy hónapra számítja és a mellett, mintegy 4616 községre, melyek sem czukort, sem kávét, sem sört nem fogyasztanak, kiszámítja az ezekre eső részt cs beteszi a jövedelmi előirányzatba, hogy ekkép kieredményeztesse ugy a tavalyit és az idei bevételi összegeket. Ha a t. pénzügyminister ur igy képes kieredményeztetni, sajnálom, hogy az állami aktívákból miért nem méltóztatott kimutatni azt, hogy az 1873-ik év végén 8.565,000 forintot tevő állami oly követelések, melyek részint a telepítvényesek által meg nem fizetett kamathátralékból, részint az állami javak haszonbéreiből összegyűltek, hova lettek. Méltóztassék felvilágosítást nyújtani az iránt, hogy melyek azon összegek, melyek az ily haszonbérleti, vagy telepítvényesi kamatokra nézve tökéletesen elvesztek az állami pénztárból és melyeket mint nem létezőket kell tekintenünk, miután igen közel vagyok ahhoz, hogy a szőlődézsinaváltságnál is hasonló műveletre fogunk szorulni, hol a 6 millió és néhány százezer forint bizonyos évekre osztatott el, de mégis akként, hogy 16°/» kívántatik egy évben. Hogy az agrikultura nem képes 16%-ot fizetni, az evidens abból, hogy az előirányzott három millióból csak egy millió jött be és két millió hátralék van. Ily esetek fordulván elő, minden további indokolástól eltekintve, áttérek egy tárgyra, mely még tökéletesebben kimutatja gazdaságunk szomorú állapotát és melyre nézve a kormány és a kormánypárt dicsekszik, hogy ez állami bevételünk legbiztosabbika, t. i. a dohányjövedékre. A dohányjövedék a pénzügyministeri költségvetés szerint igényel 20.900,000 frt kiadást és 38 millió néhány százezer forint a bevétel, tehát mintegy 17 millió frt a tiszta bevétel. Ez a 38 millió akként eredményeztetik a pénzügyminister ur indokolása szerint, hogy egy hold dohánytermése átlag 550 kilogrammra tétetik, a bevétel átlaga pedig 18 frt 30 krra. Azonban ugyancsak a pénzügyminister ur működése történetében, a dohányra nézve egy hold átlaga 4 1 / 2 métermázsa, tehát 33°/°-al kevesebb, mint a sperativum. Tehát azt gondolom, midőn itt a valódi jövedelem 47* métermázsa, nem marad más hátra, mint ezt venni alapul. Ha a dohánymonopolium fentartására nézve, mely magában véve minden állami fentartási alaptól eltér és semminemű jogfogalommal nem igazolható, legfölebb csak a haszonhozás szempontjával, —ha mondom,a dohánymopolium fentartására nézve szeretünk utalni Francziaországra és Ausztriára, nem szabad elfeledni, hogy mig nálunk 66 ö /o a kezelési kiadás és csak 33°/° a jövedelem, addig ott Francziaországban 46°/° a kiadás s 547° a jövedelem. Nálunk is igy volt valamikor, mikor 9—10 millió befektetés hozott 13—14 millió jövedelmet, de ma, midőn 20 millió csak 17 milliót hoz; és ennél még mindenesetre meg kell gondolni, hogy a pénzügyminister ur33 c /o-nál többre teszi az effectiv eladási árt, a mit pedig saját munkája megezáfol, azon meggyőződésre kell tehát jutnunk, hogy a dohánymonopolium oly valami, a mi Magyarországban ma már haszonnal nem űzetik, mathematice ki lehet számítani azon időpontot, a midőn a dohánymonopolium evidens kár lesz az államra, mint kár azokra, kik azzal foglalkoznak. A minister ur indokolásában egyaránt az eddig beérkezett jelentések szerint 101,000 hold dohánytermés várható, márpedig 1869-ben, midőn a magyar kormány;az osztrákoktól átvette volt 90—91,000 hold dohányültetvény, tehát összesen 8 —9000 holddal nagyobbodott a dohánytermelés, akkor a jövedelem átlaga 76 frt 66 krajezár volt, ma pedig 82 frt 35 krajezár, 47a métermázsával számítva, Sv'a métermázsával számítva pedig 100 frt 65 krajezár. Hogy e hozam még a kiadásokat sem fedezi, az igen könnyen kiszámítható. Pénzértékül véve t. i. a magot és plántát — 7 frt 20 kr., trágya 33 frt, szántás 12 frt, ültetés 7 frt, kapálás, töltés 4 frt 50 kr. törés 7 frt 50 kr., szárítás 14 frt, helyiség 7 frt 50 kr., eladásra készítés 9 frt, földbér Í8 frt, összesen 119 frt 70 krajezár. Midőn az ilyen dohánytermelő a ministeri kilátásba mutatott legnagyobb hozamnál is csak 105 krajezárt kap, ellenben az effectiv kiadása 119 krajezár, természetes, hogy nincs kedve másnak, mint annak, ki arra van utalva, hogy a természet risikóját felhasználja, aki legfeljebb azt mondja, hogy sem a munkát, sem a trágyát pénzértékben kifejezhetőnek nem számítom, hanem egyedül csak a bruttó, nyers bevételt. Ha nemzetgazdászati tekintetből csak egyedül azt az időt vesszük, midőn a dohány egyedárúság Magyarországba még nem hozatott be és attól fogva stagnansnak tekintjük a dohánypiaezot, a
