Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-37

4£ 37. erszágos ftlís jnimár 14, 1882. győzodésemet eddig senki sem adatokkal, sem tényekkel meg nem ingathatta. Ezzel azonban nem mondom azt, hogy nem látok hibákat a kormányzat terén; nem mondom azt, hogy lelkiismeretem nyugodt, midőn ezen költségvetést ismét megszavazom; és végre nem mondom azt sem, hogy minden körülmény között követője leszek a t. kormány jelen politikájának. Elismerem, hogy kormányunk igyekszik megragadni az alkalmat ugy helyes törvények hozása, mint régiek javítása, valamiirt hogy azok a gyakorlatban is érvényre találjanak; elismerem a legjobb akaratot és a legjobb szándékot, ugy a kormányon ülő férfiakban, mint a kormányt támogató párt egy nagyrészében; elismerem, hogy jelen helyzetünknek és deficitünknek oka nagyrészben a nagy hadsereg fentartása, a mely lehet külügyi szempontból indokolt és oka tiilságos nagylelkűségünk a Lajtán túliak iránt a határvámterületeket illetőleg, a mely talán a jó barátság fentartása végett volt eddig honorálásul szükséges ; és végre elismerem, hogy nagy részben okai jelenlegi deficitünknek az egymást követő számtalan kedvezőtlen nedvesség, rósz termések, elemi csapások: és ezek a jelen kormány mentségére mindenesetre felhozhatók. Ámde ne vegye rósz néven a t. ministerelnök ur, ha egéüzeu nyíltan és őszintén szólok és kimondom, hogyha pénzügyi gazdálkodásunknak eredménye, miként ez a pénzügyi jelentésből kitűnik, 26 milliónyi deficit, ugy itt vagy a rendszerben. vagy a rendszer végrehajtásában, vagy — mint ezt Eötvös Károly t. képviselőtársam a tegnapelőtti beszédében megjegyzi — a közerkölcsiségben kell a hibának lennie, (ügy van! a szélső baloldalon.) Ennélfogva tekint ettél a magától javulni nem akaró, de sőt évről évre jobban reánk nehezedő, maholnap már elviselhetlcu pénzügyi helyzetünkre és — fájdalom — nemzetünk előrelátható tönkiejutására, kénytelen vagyok egész határozottsággal kijelenteni, hogy ha az igen t. kormány ezen hibáknak azonnali radikális kipuhatolása, javítása és megszüntetése végett a legmélyebben ható intézkedéseket meg nem teszi, én jövőben a kormányt támogatni megszűnöm. {Helyeslés a szélsb' haloldalon.) 2SJe vegyék tőlem szerénytelenségnek, de bátor vagyok azon egyéni meggyőződésemnek kifejezést adui, hogy én miben keresem és miben találom e hibáknak főforrását. Én nem annyira törvényeink hiányosságában, mint azok végrehajtásában, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) nem annyira a kormány, mint inkább nemzetünknek a közügyek iránti közönyében, nem annyira egyes egyének, mint társadalmunknak átalánosságban elnéző, gyenge, rósz erkölcsi szokásaiban látom; azonban a íőhibát a legelső fontosságú ágnak hiányosságában s az e téren fízött visszaélésekben találom. Törvényeink végrehajtását illetőleg, tagadhatlan, hogy ugy a törvények és rendeletek végrehajtásánál és a kormányzat majdnem minden ágában egy bizonyos protectionális és atyafiságos elnéző rendszer uralkodik, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) azaz nincs meg a méltányosság határáig szükséges s azontúl kéri élheti énül szigorú eljárás. Lehet, hogy ezen hibánk alkotmányosságunkból ered, de azért mégis csak a bátorság kifolyása a nemzet közönyét illetőleg a főok. Ea minden polgára a hazának a közügyek iránti kötelességérzeítől lenne áthatva s egyik a másikra felügyelne ugy a törvények kijátszása, mint az államkincstár szándékos megkárosításánál, mennyivel növekednének az ország jövedelmei s mennyi ezer s százezer nem fizetné a törvényt kijátszók helyetti adót: szóval nincs hazánknak egy polgára sem, ki a közügyek javára saját előnye szempontjából ne lehetne. Nemzetünk , azaz társadalmunk elnéző, gyenge szokásait jelzendő, bátor vagyok venni példának e házat. A parlament tükre a nemzetnek. Ebből itél külföld, ebből ítél meg egy nemzetet az egész világ. Hogy e tükörben vannak foltok, hogy e tükröt födi homály, az tagadhatatlan s ez a nemzet erkölcsi hibája. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nekünk magunknak, tapasztalásból látjuk, nem áll hatalmunkban e tükröt felülről a homály, a foltoktól megtisztítani, mert a jog palástja gátolja azt. E tükörnek régi tiszta fényét a nemzet csakis alulról adhatja majd vissza helyesebb erkölcsi érzetével. Különben nem megyek tovább e hibának ecsetelésével, azt hiszem, eleget mondottam jellemzésül. Most áttérek a nézetem szerint legelső, legfontosabb kérdésre. (Bálijuk! Halljuk!) Az eddigi szónokok, Somssich és Eötvös Károly képviselő urak beszédeit nagy figyelemmel hallgattam végig, de ne vegyék rósz néven, engem azok hidegen hagytak, mert nagyszabású beszédjeikben ecsetelik a hibáit, de nem mutatnak rá, hogy hol rejlik az. igaz, Somssich képviselő ur az államháztartás költségeinek leszállítása módját a hadsereg leszállításában találja és a takarékosságot mintegy módot ajánlja, de nézetem szerint a a takarékosság nem mód, csak a módnak egy szükséges kelléke. Eötvös képviselő ur megemlékezik földmívelésünk hiányos voltáról, ugy mint az árvizcsapásokról. Midőn Somssich t. képviselőtársam szintén mezőgazdaságunk hanyatlásáról beszélt, beszéde egyik mondatát következőkép véggé: „Mezőgazdaságunk hanyatlásának 12-ik órója ütött". Én csak azon csudálkozom, hogy Somssich t. képviselő ur itt megállt, valamint a t. pénzügyminiater ur sem ment tovább, ki szintén