Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.
Ülésnapok - 1881-37
57 országos Més január 14. 1882, ^g reflectált ezen megjegyzésre s kétségbevonja mezőgazdaságunk hanyatlását; holott meggyőződésem szerint itten rejlenek a legnagyobb hibák. S miután Somsaich t. képviselőtársam itt a 12-ik óránál a fonalat elejtette, bátor leszek én azt felvenni s helyette átmenni a í3-ik órára, hogy mit kell abban tennünk. Ha iparunk és kereskedésünkre tekintünk látjuk, hogy utolsó időben — habár lassan, de mégis nagyobb lépésben — haladt az előre, virul és fejlődik. Mert e téren működik egy férfiú kitartó vasszorgalommal: gr. Zichy Jenő S mert az igen t. kereskelmi miuister ur a fejlődéshez szükséges szálakat egy kézben tartván, dicséretet érdemlő hivatalnokaival mindent elkövethet, mint a hogy el is követ annak fejlesztése végett. E feletti örömem s az e téreni félsiker üdvözlése után azon következtetést vonom, hogy nemzetünk képes mindenre, csak hogy felülről is meg kell adnánk annak a lehetőséget s vezérrel is kell bírnia, ki után indulhasson. Tekintsünk most foldmívelési és mezőgazdasági viszonyainkra. Azt hiszem, senkisem fogja kétségbe vonni, hogy mi agricultur állam vagyunk s hogy nekünk nemzeti létünk és jövőnk a földben fekszik s hogy csak ennek fejlesztése teheti hazánkat vagyonossá, erőssé és nagygyá. Ha most veszszük az utolsó évek tapasztalatait, először a földek általános értékének csökkenését, kivéve egyes helyeken, a minden évben felszaporodó, de behajthatatlan és elengedett adókat, inségkölcsönöket, az évről évre kevesbedő tiszta jövedelmi kimutatásokat, nyersterményeink kivitelének csökkenését, ugy a földbirtokos, mint mezőgazdáink általános elszegényedését, rósz hitelét, — de ha végre kezünkbe véve a Budapesti Közlönyt, abba egy pillantást vetünk, elég, hogy meggyőződjünk a szomorú valóról. Mint a minister ur monda, az utolsó években 40 millióval emelkedtek az ország jövedelmei, de vérünkbe került az s nagy áldozatainkba, mint a mit jelezni is fogok. De nemcsak nz évenkint elengedett, behajthatatlan inségkölesönként adott összegeket vegyük igaz veszteségnek, hanem az ez összegnek megfelelő nemzeti tőkéi is, mely az egyes polgárok tulajdonában ennek következtében elolvadt. Micsoda következtetésre juttat az bennünket? Arra, hogy mig más államok, melyek talán nincsenek csakis a földjükből való megélhetésre utalva, e téren is nagy lépésben haladtak előre és fejlődtek, mint Belgium, mely földmívelésével megmutatta, hogy lehet valamit a tökély legmagasabb színvonalára emelni, mint Holland, a mely vizszabályozásával mutatta meg, hogy mikép lehet a tenger fenekéből viruló paradicsomot alkotni; addig mh kik a földjeinkből való megélésre vagyunk utalva, ennek fejlesztése körül nemcsak stagnálunk, de hányatluak. Mi ennek az oka? Először az, hogy mezőgazdaságunk fejlesztésével eddig vajmi keveset törődtünk, de annálinkább alkalmaztuk az adóesavart, melyet rajta az önfejleszthetés érdekében is alig tágítunk; másodszor, mert e téren nincs határozott vezér és mert habár elismeréssel vagyunk is egyesek, mint, gr. Széchényi Pál, Somssich Pál, gr. Apponyi Albert és gr. Dessewffy Aurél irányában, kik a még csak serdülni kezdő gazdakört megalkották és Széli Kálmán iránt, ki az elevátor rendszerének felállításán most fáradozik, de eddig senki nem állott elő határozott programmal és senki sem ttízött ki egy az alapjából helyesen kiinduló irányt; harmadsí.or, mert habár a földmívelési minister ur mindent elkövet is annak fejlesztése érdekében, dicséretet érdemlő hivatalnokaival együtt, mint például ugy az állattenyésztés emelése tekintetében, mint az ügyszorgalmas culturmérnöki osztály felállítása által, mindazonáltal nagyfontosságú reformot nem léptethet életbe a legjobb akarat mellett sem, mert nincs hatalmában. S abban rejlik rendszerünk rosszaságának kulcsa, hogy a földmívelés ma három ministerium ressortjába tartozik : a pénzügyi, a közlekedési és legkevésbbé a foldmívelési ministeriuméba. Ennek következménye t. ház, hogy országunk egy nagy része, az alsó tiszavölgy, Magyarország volt Kánaánja tönkre lett téve. De én azon csodálkozni valót sem látok, hogy ez ugy történt, mert a pénzügyministerium egyedüli felj adatának az adók behajtását tekinti és a katasteri i dolgokon kivül egyébbel alig foglalkozik, kivéve I a pénzügy minister urnák saját jó indulatából eredő j kisebb méltányossági intézkedéseit. A közlekedési i ministerium nem ért és nem is indulhat, mint a j hogy nem is indult ki eddig mezőgazdasági, hanem ] közlekedési vagyis hajózási szempontból a Tisza| szabályozásnál s lehet, hogy ennek meg is felelt. De nemcsak a Tisza szabályozása, az árviz-védekezés és a töltések építése, hanem a belvizek szalvozása több mint millió hold területen, reá vau bízva, de sőt a belvízi törvények alkotása is s ennek a következménye az, mint fenn jelzem, hogy az alföld tönkre tétetett s hogy a belvizek szabályozását eddig, eléggé sajnos, csak híréből ismerjük s a jelenlegi belvízi törvényünk, melynek hiányossága, értelmetlensége, mindenféle és tetszés szerinti magyarázhatósága nemcsak óriási kárára vált az ország és az érdekeltségnek, de szégyenére hazánknak. Itt vau a törvény és adja elő a közlekedési minister ur, hogy ennek alapján mikép lett igazság szolgáltatva ? Nézetem szerint ugy, hogy annak javára dőlt el a panasz, az igazság, a ki vagy erőszakot követett el, vagy mr»gas befolyását tudta érvényesíteni, vagy a ki jól ki bírta járni érdekét. Itt van b. Révay volt képviselő társunk * esete, kinek több mint 10,000 holdja volt víz 6*
