Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-37

37. országos ülés elégedjék meg azzal, hogy a szüleitől örökölt kis vagyonból éljen, hanem képezze magát bizonyos pályára és szakmákra. Ez a bajnak orvoslása, mert ma a fiatalság előtt minden pálya nyitva áll s ez által segíthet nemcsak a maga. hímem családja sorsán is. {Helyeslés a jobboldalon.) De ettől eltekintve, méltóztassanak megengedni, azon általános elszegényedést részemről sem nem tapasztalom, sem nem látom. Eltekintve egyes vidékektől, hol az inség és árvizek oly nagy pusztításokat okoztak, méltóztassék például venni a napszámos sorsát. A napszámos ma kétségtelenül sokkal többet keres és aránylag sokkal jobban él, mint a régibb időkben. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Vegyük különösen a kisföldbirtokost, mennyi földet vásárolt és vásárol ma is, a mi helyes és egészséges processus. (Igaz! Ugy van! jobbfel öl.) Nem lehet tehát azon nagy, általános elszegényedés nyomát látni. (Felkiáltás a szélsőbalról: Csak az nem látja, a ki nem akarja !) Méltóztassék a városok, ugy a főváros, mint a provineziális városok polgárságát venni. Ezelőtt volt ugyan adósság nélküli ingatlan vagyonuk, de mennyi ma az ingó vagyon az országban, ugy az egyeseknél, mint az intézeteknél és a testületeknél. Ez maga oly óriási vagyont képez, mely valóban nem hanyatlásra, nem pusztulásra mutat. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) De t. ház, sokat hangoztatják, hogy az ipar pangásban van. Elismerem, hogy nincs azon a fokon, melyen hogy álljon, óhajtandó; de vannak mégis egyes iparágak, mint a malom-, szeszipar, vasgyárak, vasművek, egyes gépgyárak, melyek oly lendületet vettek, hogy nemcsak az államkincstár javára, de az egyesek jólétének nagy mérvben szolgálnak és igen sok munkás kéznek nyújtanak kenyérkeresetre módoi. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Ellenmondás a szélső balról). Ily körülmények közt én csakugyan nem látom a hány atiásnak, az általános pusztulásnak nyomait; és azért a paralellát 30 évvel ezelőtt szívesen elfogadom és minden teheremelkedés daczára és daczára az akkori úgynevezett szűz hitelnek, a cserét visszafelé, én részemről legalább, nem óhajtanám. A t. képviselő ur tovább azt mondja, hogy nem fogadja el a költségvetést, mert nem lát benne hajlamot a takarékosságra. T. ház, a takarékosság és a kiadások szüksége egyéni felfogás dolga és ezen mondásából a t. képviselő urnák vagy azt lehet következtetni, hogy sokkal többet költünk, mint szükséges volna, vagy hogy többet költünk most 1882-ben, mint a mennyit költöttünk 1875-ben. A t. képviselő ur felemlítette azt, hogy jó volna kevesebb tisztviselőt alkalmazni, de az január 14. 1882 37 alsóbb rendű tisztviselőket jobban fizetni. Az alsóbb rendű tisztviselők helyzetén segíteni én magam is szükségesnek tartom és fájlalom én is, hogy pénzügyi helyzetünk nem engedi meg, hogy ezen kérdést azonnal megoldjuk. De ne ámítsuk saját magunkat, t. ház, hogy az administratió szervezésével oly reductiót lehessen keresztülvinni, hogy abból költségvetésünkben milliókat lehessen megtakarítani. Hiszen 1873 óta folytonosan ezt csináljuk, azon törjük fejünket, hogy az administratiót egyszerűsítjük és történt sok e téren, sőt történik most is: hivatkozom a pénzügyi tárczának némely ágára, a hol ezen megszorítások most is kifejezési nyernek a költségvetésben. De azt következtetni, hogy ezért nagy reductiókat elérhessünk, azt méltóztassék megengedni, nem lehet; legfeljebb elérhetjük azt, hogy a mi más kiadások fokozására szükséges, mint pl. most a csendőrség felállítása, vagy pedig ha be fog állani az alsóbb rendű tisztviselők fizetésének javítása, ezek fedezésére kerülhet ki a költség a reductióból. De oly mérvű megtakarítást, mely pénzügyeinkre lehet befolyással, ebből vonni nem lehet De nézzük azon állításnak másik részét, hogy vájjon csakugyan áll-e az, hogy az 18S2. évi adminislratióra sokkal többet költünk, mint költöttünk erre 1875-ben? Nekem kötelességem e kérdéssel foglalkozni és ha lehetséges volna, azon volnék, hogy ezen költségek apasztassanak. De méltóztassék a belügyi költségeket tekinteni, 1875-től 1880-ig ezen költség 7.500,000 — 7.600,000 frt közt váltakozott. 1882-ben az előirányzott összeg 8.000,000 t tesz. De itt a csendőrség felállításának költségei foglaltatnak és azt hiszem, hogy ha meg akarunk a vagyon és közbátorság igényeinek felelni, első szükség a csendőrség felállítása. (Helyeslés jobbfelöl.) A pénzügyi adminjstratió, pénzügyi igazgatóságok, adóhivatalok és pénzügyőrség költségei összesen 1875-ben 5.900,000 frtot tettek, ma tesznek 5.600,000 frtot, tehát 300,000 frttal csekélyebb összeget mint 1875-ben. Ha nézzük az igazságügyi költségeket, 1875-ben volt 10.200,000 frt, 1882-ben, daczára a fizetési pótlékoknak, melyet a törvény biztosít a bíráknak, mely összeg 200,000 frtot tett, az 1882-re előirányzott összeg 10.000,000 frtot tesz, tehát ez is két százezerrel csekélyebb. Igaz, hogy vannak egyes ministeriumok: a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi, a közlekedési, a valiásés közoktatási ministerium, melyeknél a költségek ma nagyobbak, mint í875-ben voltak. De ezen többlet is nem az administrátió költségeire, hanem tisztán a vízi munkálatok és culturalis érdekek, gazdasági czélok emelésére fordittatik, azoktól pedig megvonni az összeget én részemről nem akarnám.