Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-53

53. országos ülés febrnir 11. 1882. 399 kijelentem, hogy e kérvényt a méltányosságnak és igazságnak megfelelőnek tartom azon oknál fogva, mert az alapítványokat nekünk nem lehet, nem szabad a magok rendeltetéseik czéljától elvonni, ugyanazért részemről aLesskó képviselőtársam által tett nyilatkozatot minden tételében elfogadom. Hegedüs Sándor: T. ház! Nem szándékoztam a kérdéshez hozzászólani, mert belenyugodtam a kérvényi bizottság határozati javaslatába, noha a kiindulási pont, melyet e kérdésnél elfoglalni szerettem volna, sok tekintetben eltér attól, mit a kérvényi bizottság elfoglalt. Azonban oly felszólalások történtek itt, részben az alapítványra vonatkozólag, részben annak intentiójára nézve, melyek kötelességemmé teszik, hogy egy rövid megjegyzést tegyek, daczára annak, hogy a kérvényi bizottság javaslatát elfogadom, bár egészen más alapon. Méltóztatnak tudni, hogy egy bizottság van kiküldve a ház kebeléből, azon megbízással, hogy az összes alapok és alapítványok természetét megvizsgálja. És íme most egy bizonyos alapítvány nyal szemben már állást foglalnak előzetes vizsgálat és alapos tanulmány nélkül, rásütik arra, hogy az — ennem tudom, de azt mondják, — katholikus alapítvány, czélja ez és ez. Tehát a kérdést partialiter most oldják meg. Én azzal az állásponttal szemben, melyet a ház az összes alapok és alapítváiryokra nézve elfoglalt, ezt szerencsés álláspontnak nem tartom. Azonban csatlakozom a határozati javaslathoz azért, mert abban, ha jól fogtam fel, arra is van utasítva a kormány, hogy ha nehézségek merülnek fel az intentió megvalósításában, tegyen jelentést a háznak. Ez az, a mihez feltétlenül ragaszkodom egy körülménynél fogva, a mit a ház figyelmébe ajánlok. Nincs szentebb előttem, mint az alapítványok és az egyesek jótékonyságából eredő alapok, melyeknek teljesen azon intentió szerinti lehető felhasználása előttem is szent czél, melyre az alapítók szánták azt. Azonban a kor bizonyos baladást mutat mindig és vannak szándékok, vannak intentiók, melyek a kor felfogása szerint már nem valósíthatók. Igen jól tudjuk, hogy Angliában hány alap és alapítvány lőn czéltalanná azért, mert olyan korszakból és intentióbói származott, mely piésőbb az előhaladás folytán már nem volt valósítható. En ugy vagyok értesülve, ha már beszélünk az intentióról, mely az alapítót e kérdésnél vezette, minthogy az \ eredeti okmányt nem olvastam, inkább kérdéskép vetem fel, vájjon helyes-e értesülésem, — hogy ezen alapítványnak főczélja, hogy ne mondjam, kizárólagos rendeltetése az volt, hogy protestáns ifjakat a katholikus hitben neveljenek, tehát proselytákat szerezzenek. En még a proselyta-szerzésnek sem vagyok ellensége, ha teljesen szabad a verseny és tisztán a társadalmi meggyőződés felköltése által kivan hatni. Azonban, ha mi olyan alapítványokat, melyeknek felfogása merőben ellenkezik a mai kor felfogásával, eszempontból magyaráztatni hagyunk és e tekintetben semmi befolyást arra nem szerzünk és semmi biztosítékot e tekintetben ki nem kötünk, én azt hiszem, hogy nemcsak a kor szellemébe fogunk ütközni, hanem ellentétbe jövünk fontos állami és kultúrai érdekekkel is. Én, t. ház, csak azért említem ezt fel, hogy elfogadva a kérvényi bizottságnak határozati javaslatát, ugy, a mint van, ne feledjük azt, hogy ugyanakkor, midőn a határozati javaslatot elfogadjuk és lehetőleg tiszteletben tartjuk az alapítók intentióját és okmányait, nem nyujhatunk segédkezet oly czélra, a mely állami és culturalis érdekeinkbe és a kor szellemébe egyaránt ütközik. Ezt a megjegyzést csupán azért tettem, hogy a t. ház figyelmét felhívjam, hogy tulajdonképen most mi történik. (Helyeslés.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Nem ismeremannyira az itt fenforgó speciális tárgyat és az annak felderítésére vonatkozó okmányokat, hogy a kérdésnek mibenlétéről oly alapossággal nyilatkozhassam a minővel szükséges volna, hogy az ily természetű tárgyak felett határozott véleményt mondhassunk. Felszólalásra engem az előttem szólt képviselő urnak egy sajátságos theoriája indított, a melyet magamévá nem tehetek. (Helyeslés, balfelöl.) A t. képviselő ur ugyanis előzetesen contestatiókba bocsátkozott a felett, hogy ő mily feltétlenül tiszteli az alapítók szándékát minden alapítványi kérdés megítélésénél. Ezen jogos felfogást, e különben magától érthető álláspontot azután meggyöngíti, teljesen lerontja azzal a toldással, hogy azonban megtörténhetik, hog}~ a régebben tett alapítványok a haladó kor szellemével többé összhangzásban nem lévén, érvényesíthetőknek nem mutatkoznak. Ezen toldás az előlegesen felállított helyes elvet szerintem gyakorlati érvényéből teljesen kiforgatja. A kor haladó szelleme s az uralkodó felfogás oly tágkitételek, amelyeknél emlékezetembe jut e német vers, a mely magyarul körülbelül igy hangzik, hogy az, a mit az urak a kor szellemének neveznek, többnyire saját magák szelleme, ugy, hogyha ily tág, ily meg nem fogható valamitől akarnók feltételezni az alapítók szándékának tiszteletét, akkor ezen tisztelet az épen uralkodó, váltakozó áramlatok véletlen egymásutánjától függne. Van azonban, a mit én is feltétlenül tartok. És ez az, hogy az ily alapítványok szó szerint megtartásának korlátozása nem a divatos áramlatokban, nem a kor váltakozó szellemében és nem ily kézzel nem fogható valamiben rejlik, hanem az ország törvényeiben és az ezek által létesí-