Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-53

400 53. országos ülés február II. 1882. tett jogállapotban. Az, a mi a régibb alapítvá­nyokban ellenkezik az ország törvényeivel és a törvények által létesített jogállapottal, fenn nem tartható. Ezt concedálom és ez benne van az én elméletemben is. Alkalmazva ezt a fenforgó esetre, ámbár az itt hallottakon kivül más tájékozásom e tárgyra nézve nincs, kitűnik, hogy azon alapítványnak, & melyről most szó van, vannak oly czéljai, a melyek a jelenleg fennálló törvényekkel és az ezek által teremtett jogállapottal össze nem egyez­tethetők, vannak oly intézkedései, a melyek a jelenleg fennálló hazai felekezeti jogrenddel össze nem egyeztethetők. (Hegedűs Sándor közbeszól: Szóról szóra ezt mondottam!) Abból azután, t. ház, én szerintem nem az következik, hogy tehát az egész alapítványt mint érvénytelent, mint értéktelent félrelökni és avval tetszés szerint eljárni kell, hanem következik sze­rintem az, hogy egyedül csak az alapítvány azon ezéljainak kivételével, melyek a hazai törvények ál­tal létesített jogrenddel ellenkeznek, az alapít­vány iiitentiói teljesen feutgrtassanak és végre­hajtassanak. És azért én, minthogy a kérvényi bizottság határozati javaslata ezen szempontnak megfelel, ezen határozati javaslatot elfogadom. A t. minister ur toldását azonban nem fogadom el és megmondom miért. Én nem látok okot an­nak eoncedálására, hogy ezen alapítvány lénye­gének, melynek helyreállítását az ország több felső vidéki megyéje kívánja, megfelelni ne le­hessen. Ha azonban a dolgok vizsgálata és az ez irányban tett lépések azt derítenék ki, hogy az bármely okból csakugyan lehetetlen, akkor ma­gától értetik, hogy a t. minister ur, a ki a ház által az alapítvány eredeti rendeltetésének helyre­állítására utasíttatott, ha ezen utasitásnak meg nem felelhet, erre nézve a háznak jelentést fog tenni és indokait és mentségét erre nézve elő fogja adni. Ennek előzetes kimondása azonban, már mintegy valószínűvé tétele annak, a mi előt­tem valószínűtlennek látszik; mintegy előleges gyengítése a ház azon helyes határozatának, mely szerint a minister felszólittatnék, az alapít­vány eredeti természetének helyreállttá sara. En tehát azt hiszem, hogy az, a mi a minister ur toldásában jogos, elfogadandó és czélszerű, ma­gától értetik és ennek folytán felesleges azt ki­mondani. Ha ebben még valamivel több foglal­tatik, mint az, a mi helyes, akkor az a többi veszélyes, helytelen, el nem fogadható. Azért én a kérvényi bizottság határozati javaslatát egysze­rűen minden toldás nélkül kérem elfogadtatni. (Helyeslés balfelöl?) Trefort Ágoston, vallás- és közoktatás­ügyi minister: T. ház! Azt hiszem, hogy alig van a házban valaki, ki a kérdésben lévő kér­vény jogosultságát tagadná. Az a követelés, hogy ezen convictus helyreállíttassák, igenis jogos, de azt a situatiót, mely ezen kérvénynyel ellentét­tétben áll, mi és különösen én nem teremtettük és az akadályokat ily röviden, rögtön elhárítani nem lehet. En tehát ezen ügyet, mint mondám, lelkiismeretesen meg fogom vizsgálni, nemcsak jogi, de paedagogiai szempontból is; nem fogom relegálni — ugy sem fekszik természetemben — tehát kérésem nagyon méltányos, hogy én, el­fogadván a kérvényi bizottság határozati javasla­tát, azt kérem, hogy hozzá toldassák, hogyha mégis az akadályokat nem lehetne elhárítani — pedig nemcsak jogi, hanem pénzügyi akadályok is lehetnek, hogy módomban legyen a t. ház előtt kifejteni, jelentést tenni és a t. ház ezen jelen­tés alapján újra határozhasson. Nem látom át, hogy ezen indítványom elfogadása által a ház határozata előzetesen gyengítetnék. T. barátom, gr. Péchy Manó ugyan jól ismeri a kassai vi­szonyokat; de én mégis kénytelen vagyok fenn­tartani azon véleményemet, hogy ezt a eonvic­tust a meglévő épületben elhelyezni lehetetlen; vagy tökéletesen át kellene alakítani, a mi igen sok pénzbe kerülne, vagy más épületet kellene ezen ezélra megvenni. Kérem ismételve, méltóz­tatnék a kérvéuyi bizottság határozati javaslatát az én toldásommal együtt elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Hegedűs Sándor: Félreértett szavaim helyre­igazítására kérek szót. Gróf Apponyi t. képviselő társam felszólalásában, melyben egyenesen ne­kem méltóztatott felelni, azzal a feltevéssel él, mintha én az alapítványt egészen semmisnek, vagy intentióiból teljesen kiforgathatónak tarta­nám. Én talán nem annyi óvatossággal és körül­írással, de ugyanazon értelemben nyilatkoztam mint ő, hogy t. i. vannak újabb jogviszonyaink­ban rejlő követelmények, melyekkel némi régibb alapítvány ellentétben áll és ennek következté­ben én ily módon tett alapítványt nem tartok fentarthatónak teljes mértékében. Ezt mondtam, sem többet, sem kevesebbet. Elnök: Szólásra senki sem lévén felírva. . . Szilágyi Dezső: Kérem még egyszer az indítványt felolvastatni. Elnök: Az indítvány igy szól: „Toldassák a kérvényi bizottság eredeti javaslatához: Ha pedig ez lehetetlennek bizonyulna, ez iránt a háznak a maga idején jelentést tegyen". Szilágyi Dezső: T. ház! Minthogy a kér­vényi bizottság véleménye, mely meglehetős ha­tározatlan, minden oldalról elfogadtatik bizonyos értelmezéssel, én is megmondom, minő értelem­ben járulok a kérvényi bizottság ezen vélemé­nyéhez. (Halljuk!) Ezen alapítvány sorsánál két kérdést kell j megkülönböztetni. Egyik az alapítvány felhasz­j nálási módja, mire nézve törvényhatóságok ké-

Next

/
Thumbnails
Contents