Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-37

34 3" omás-os ülés janufir 14 IS82. sokkal nem tévesztendők össze; de ha együtt említtetnek, mindenesetre igazságos volna ez eljárásnak megfelelőleg, a javunkra eső bevételi összeget is számításba venni, azaz fölvenni azt, mi a restitutió visszatérítése fejében nekünk jár, mi az utolsó évekre 6.400,000 írttal, a jövő évre 7 millióval irányoztatott elő. Ha képét akarjuk adni, a mint én előadásomban ezt tenni kötelességemnek tartom, annak, vájjon csakugyan növekedtek-e közösügyi kiadásaink és mennyivel, természetesen tisztán csak a külügyi, a hadügyi és a közös pénzügyministeriumbeli csekély költségeket számításba véve, a tényleges állapot a következő: Bátor leszek előterjeszteni úgy a mint a dolog tényleg áll. (Halljuk !) 1875-ben a kiadások tettek rendes és rendkívüli együtt összesen 109 és fél milliót; 1882-ben szintén összefoglalva mind a kettőt 113 millió és 700 forint; a többlet tehát az egész monarchiára 4 millió 200 ezer forintot tesz. Es t. ház, daczára annak, hogy a monarchia határain a legutóbbi időben megerősítésekre és várakra nevezetes összegek vétettek a költségvetésbe — ezen 4 milliónyi kiadási többlet mégis indokolva van, nem ezen kiadások, de a törvényhozás hozzájárulásával megszavazott más kiadások által. Ilyenek a nyugdíjtörvény, mely 500 ezer forinttal, — a beszállásolása mely 1 millió 900 ezer forinttal, — a legénység élelmezésének javítása, — mely 1 millió forintot tesz, úgy hogy e három tétel együtt már 3 millió 400 ezer forinttal növeli a közös költségeket. És minthogy a 4 millió 200 ezer forintnyi összegből Magyarországra a quóta szerint 1 millió 300 ezer forint esik, nem úgy áll a dolog, hogy 1875 óta kiadásaink 7 milló 600 ezer forinttal növekedtek volna, hanem, ha nem is veszszük figyelembe a boszniai okkupátióra szükséges összeget, 1 millió 300 ezer forinttal, ha pedig figyelembe vesszük azt, nem 9 millió 600 ezer forinttal, hanem 3 millió 300 ezer forinttal emelkedtek, összehasonlítást téve az 1875. és 1882. évek között. De a t. képviselő ur továbbá azt mondja és különösen hangsúlyozza, hogy az már mégis megdöbbentő eredmény, hogy addig, a mig 1875-ben a mi Összes kiadásaink 238 milliót tettek, 1882-ben már 325 millióra emelkedtek, tehát szerinte 7 év alatt 85 millióval fuagyobb a kiadás, melyet az adózó közönségnek fizetni kell. Ha állana az, hogy valóban 85 millióval emelkedett volna azon összeg, a mely néhány évvel ezelőtt 200 millióra ment, nem szenved kétséget, hogy csakugyan megdöbbentő lenne. De bátor leszek ezt leszállítani azon pontra, a melyen ez valóban áll. Először is a számokat leszek bátor rectifieálni. Az államszámvevőszék által szerkesztett zárszámadások szerint 1875-ben 233.300,000 frtot tettek a kiadások, a különbség az, hogy külön tétetett a zárszámadás végére a kölesönkibocsátási költség. De bár miképen számítsuk is, lényegileg nem fog változtatni a dolgon, sőt az én számításom szerint, mely a képviselő ur álláspontjának inkább megfelel, még nagyobb lesz az összeg, mert 1875-ben számításom szerint 233 millió, 1882-ben 325.600,000 frtot tesznek az állam összes kiadásai, a kiadási többlet tehát 92 millió 300 ezer írt. De ezen összeg nem tehernövekedés t. ház, a mint azt bátor leszek kimutatni. (Bálijuk!) Vannak költségvetésünkben oly tételek, melyek az 1875-iki költségvetésben benn nem foglaltattak. Ilyen pl. a szőlődézsmaváltság, mely 1875-ben alapszerüleg kezeltetett; ma pedig mint bevétel és kiadás, de ezen alakszerűség miatt kiadásaink terhe nem növekedett. Szintén az által sem, hogy az osztrák dohánykezelőség részére beváltott dohány értéke a bevétel és kiadásban a költségvetésbe felvétetett, a mi 6 milliót tesz, ez szintén nem növeli a kiadásokat; ilyen továbbá a bányászatnál a nem készpénzkiadások tétele, mely a t. ház határozata szerint a költségvetésbe bevétetett és mely hét milliót tesz, ez is csak elszámolási különbség. Továbbá méltóztatnak tudni, hogy a vasutak jövedelmei úgy vannak elszámolva, hogy a tiszta bevétel a pénzügymimsteriumnál fordul elő, az üzleti kiadások pedig a közlekedési ministeriumnál. Ez üzleti kiadásokra szükséges összeg 1875-beu 5 milliót tett, 1882-ben pedig 14 millióval van előirányozva. Itt is 9 millió forintnyi többlet van, mely a kiadásokra semmi befolyással nincs, így egész sorát mondhatnám el a t. ház előtt (Halljuk!) azon tételeknek, melyek nem vonatkoznak a kiadások eredményére, hanem tisztán a számvitelre. Mindezen tételek 52 millióra mennek. Ha ezen 52 millió levonatik, a kiadás emelkedés 1875-től 1882-ig nem 92 millió, hanem 48 millió. Megengedem, hogy ez is elég nagy tehernövekedés. De ezen kiadási többlet indokolva van az államadóssági kamatszaporulat által, mely 23 milliót tesz s melyre még vissza fogok térni, a közösügyi kiadások szaporodásával, mely az occupatió költségeivel együtt 3 millió 300 ezer forintot tesz, a beruházásokkal, melyek most 8 millióval mennek többre, mint 75-ben, a nyugdíjak növekedésével, mely 1 milliót tesz s a horvát beligazgatás félmillióval nagyobb szükségletével, marad egyéb kiadásokra a költségnövekedés m ntegy 4 millió forint. A tény tehát az, hogy ezen időközben nem 92, hanem 48 millióval növekedtek a kiadások.