Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.
Ülésnapok - 1881-37
37. országos lílós január 14. 1882. 3r> Áttér ezután a képviselő ur hiányaink összehasonlítására s azt mondja, hogy a jelenlegi hiány nyal roszabbul állunk, mint álltunk 75 ben, mert daczára a nagymérvű adó emeléseknek, 1880-ban a zárszámadási eredmények szerint 2 millióval volt több a hiány mint 1875-ben. T. ház! a hiányok megállapításánál mindenek előtt azzal kell tisztában lenni, mit akarunk hiány alatt érteni. Mert lehet egy költségvetés, mely nagyobb hiánynyal van lezárva, de a melyben nagyobb beruházások foglaltatnak, mégis előnyösebb, mint egy csekély hiányú költségvetés, melyben beruházásokra nem adatik semmi. [Helyeslés jobbfelbl.) Ha ezt, az elszámolás egyéb nemére nem is tekintve, figyelembe veszszük. az eredmény az, hogy 1873-tól 1876-ig ezen évek hiánya tett átlag 35 milliót, mig 1877-től 1880-ig a 4 év alatt a hiány átlag 22 millió 400 ezer forint volt s ebbe sem államjószág eladása nem foglaltatik, sem az államadósságok törlesztésére külön felvett összeg nem számíttatott. S ha ezen számítást ezen alapban folytatva, átvisszük az 1881-dik előirányzatra, az eredmény az lesz, hogy a rendes kezelési hiány 12 millió 200 ezer forintot tesz, visszahelyezve a közösiigyi kiadások egy részét, 2 millió 700,000 frtot, E a rendkívüliből a rendesbe, hogy az összehasonlítás egyforma legyen, figyelembe véve továbbá az államadósság törlesztésére felvett 9 milliót, tesz a hiány, csak a beruházásokat elhagyva s mindent ugy számítva, mint 1875-ben számíttatott, 23 millió 900,000 forintot, tehát 10 millió 700,000 írttal kevesebbet mint 1875-ben. Tehát nem 2 millióval rosszabb a mérleg, hanem tulajdonkép 10 millió 700,000 írttal jobb. A t. képviselő ur kitért ezenkívül a kölcsönök után fizetendő kamatokra s felemlíti, hogy azok, mennyire szaporodtak és azt állítja, hogy 1875-ben államadósságainak után kamatok fejében 72 millió 800,000 ezer frtot, 1882-ben pedig 107 millió frtot, tehát mintegy 34.600,000 frttal többet fiizettünk. Leszek bátor t. ház, ezen összegre is észrevételt tenni. De mielőtt ezt tenném, minthogy az államadósságok kérdése és az ezek után fizetendő kamatszaporulat szoros összefüggésben vau az azóta átvett államvasutak kérdésével: kénytelen vagyok tehát kitérni, részint a társasági, részint az állami vasutak kérdésére. (Halljuk! Halljuk!} Az állam által subventionált vasutak részére biztosított összeg évenkint 13.916,000 frtot tesz, a melyből igénybe vétetik évenkint 10—12 millió. Ha átlag 11 millió frtot veszek, a biztosított összegnek 71°/o-át fizetjük garautiaként, a tártasági vasutak jövedelme tehát az üzleti kiadásokon felül a befektetett tőke névértékének l"45%-át teszi. Az államvasutaknál, tehát azoknál, a melyek ma állami kezelés alatt állanak a mérleg a következőleg áll. A pénzérték, a mely a zárszámadások eredménye szerint ezekre fordíttatott 269 millió, az erre felvett kölcsönök névértéke pedig 291 milliót tesz. Az ezenpapirérték után fizetendő járadék, hozzászámítva a zágráb-károlyvárosi és a vágvölgyi vasutat is: évenkint 18 milliót tesz. A zárszámadásokból és az 1881. évi kezelési kimutatásokból méltóztatnak tudni, hogy az államvasutak jövedelme ma 7 millióra tehető, a miért is ez pótlandó 11 millió frttal. Ezek szerint a vasutakra kamatok fejében a garantirozott vasutaknál 11 milliót, az államvasutaknál szintén 11 milliót fizetünk, tehát 22 millió az az összeg, melyet állami költségvetésünk szerint vasúti hálózatunkra ráfizetünk. Habár ez nagy összeg is és habár ez nyomja nagyrészt állami háztartásunkat: mégis azt hiszem, hogy senki sem fogja állítani, hogy a vasúti hálózatnak ily mérvű kiterjesztése által közgazdasági viszonyaink emelésére nagy lépés nem történt volna, hanem kétségtelen, hogy ha ez nem történt volna meg, terményeink értékesítésére nem bírnánk befolyást gyakorolni. (Ugy van! jobbfelöl.) Az általam előterjesztett adatok eredménye tehát az, hogy addig, mig az állam által garantirozott társasági vasutak a befektetett tőkének 1'45%-ját, az államvasutak az effectiv értéknek 2*70, a uominál értéknek pedig 2'46%-át jövedelmezik, a mi jóval nagyobb a garantirozott vasutakénál. Azon kérdésre: vájjon helyes volt-e a kormány által a vasutak államosításában követett irány, most nem terjeszkedem ki, ezen adatokat most más ezélból hozom fel, de kénytelen vagyok konstatálni, hogy a tiszavidéki és a zágráb-károlyvárosi vonal átvállalása által annyira urává lettünk a helyzetnek, hogy a déli vasúttal és Fiúméval szemben eljárásunkat megkönnyebíti és hogy ez képezi a forgalmi politika kulcspontját, a mi nélkül kötött kézzel állanánk az érintett helyzettel szemben. (Általános helyeslés.) Felhoztam t, ház, ezeket azért, mert némely vasútnak állami kezelés alá való vétele által változik a viszony az államadósságok és a subventió fejében fizetendő összegre nézve és mert ezzel akartam képét adni annak, hogy a közgazdasági előnyök mellett pénzügyileg sem volt káros az érintett vasutak átvétele, (ügy van! jobb/elöl.) Szükséges volt ezt konstatálni t. ház azért, mert a t. képviselő ur azt mondta, hogy államadósságaink czímén 1875-ban 72 milliót, ma pedig 107 milliót, tehát 34.600,000 frttal többet fizetünk. De ez is némi rectificatiót igényel, mert annak következtében, hogy a keleti vasutat átvettük, az ez után fizetendő 4.600,000 frt az
