Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.
Ülésnapok - 1881-53
53 országos ülés február 11. iS&S 391 Tisztelt ház, ez csakugyan tény és én felszólítom Magyarország közoktatási ministerét, hogy indítsa meg a vizsgálatot e nagy auditóriumokat illetőleg és szólítsa fel a tanárt, hogy azokat csak egyszer állítsa a minister ur elé, hogy valósággal megvannak-e? A t. minister ur meg fog győződni egy eljárásról, a mely megbélyegzendő. Hogy ott a hallgató bizonyos tanároknak kedvezzen, háromszor-négyszer, sőt a mint én egész hiteles oldalról értesítve vagyok, egyes esetben tizenötször beiratkozik, mindannyiszor letévén az illető taksát. (Nagy mozgás.) így történik azután, t. ház, hogy igenis vaauak tanárok, rendelkeznek 8—'10—12 ezer frtnyi jövedelemmel csupán| csak a tandíj; után. De azoknak a hallgatói, kik be nem férnek a tantermekbe, azoknak a hallgatói vájjon mit tesznek? Hisz önök az erkölcsiség sülyedésérol panaszkodnak általában; sőt van a kormánypárt padjain Ülő igen t. képviselőtársam, a ki nekem nyíltan megmondta, hogy ő maga is lemond arról, hogy ez a nemzedék valaha megoldja azon kérdéseket, a miket Magyarországon megoldani kell. Mert hisz hát az erkölcsiség romlott, mert az ifjúság rósz. Hát honnan származik ez? Ha valaki tart egy 4—5—6—800 főnyi auditóriumot, mikor a tanterem csak 50—60 embert fogad be, hát a többi ifjúság hol van, mit csinál ? Méltóztassanak elmenni az Orpheumokba, a gombamódra feíburjánzó mulató melyekre és ott meg fogják találni, hogy honnan kerül Magyarországon az a gonosz, rósz szellem, a mely semmivel sem számít. Igen, hogy ha egy ifjú már ifjú korában azt tapasztalja, hogy ha háromszor négyszer beiratkozik egy tantárgyra, át tud csúszni a vizsgán, vájjon miféle közigazgatási tisztviselő, ügyvéd, vagy ember lesz a társadalomban 1 A ki az áícsuszást és protectió-keresést meg tanulja ismerni, miféle hasznos polgára lesz az az államnak, kérdeni a minister úrtól? És azután azt mondják, hogy hiszen az olyanok, kik meg nem szerezték maguknak a qualifieatiót, nem fognak alkalmaztatni. De, t. ház, mindenki tudja azt, hogy ezek a czellengésre kárhoztatott ifjak Magyarország legjobb családjaiból valók és nincs az a szülő, ki megengedné, hogy ha fia igy elhanyagolta tanulmányát, azért ő az életben elpusztuljon. Tessék összehasonlítani a kimutatásokat az abituriensek és a beiratkozások közt, vájjon hogyan lehetséges ez az aránytalanság ? Mi történik a többivel? Erre a kérdésre egy tanár azt felelte nekem: hát elkallódnak. Elkallódnak. Mit jelent ez ? Azt jelenti, hogy mikor már a szülők nem győzik fiaikat élvezeteikben további segélyezéseikkel, a melyeket a stúdiumok nevén kérnek, akkor kiviszik a vidékre és a család befolyásával alkalmazzák a megyében mindenütt. És ekkor önök azt mondják, hogy rósz az administratió és Grünwald Béla képviselő ur ki akarná őket neveztetni. (Derültség.) No már bocsánatot kérek t. ház. én részemről elmondhatom, hogy mióta élek és gondolkozom, nekem Magyarország közművelődéséért mindig hevült a szivem, szegénységen,mindenen keresztülmentem, mindig a közügyet szolgáltam és mikor most itt a központban látom azt az eljárást, a mi itt törtéuik, azon a fokon, a hol voltaképen a magyar Társadalom legintelligensebb elemeinek keli ülni. legintelligensebb elemeinek kell keletkeznie; ha én ezt látom: akkor valóban majd nem hogy le kell mondanom egy jobb jövőről, ha nem hinném azt, hogy ez a nemzet nincs annyira elsülyedve a corruptióban és mindenféle bajokban, hogy ez a nemzet fel fog emelkedni és lefogja rázni magáról a rósz rendszert, (ügy van! a szélső" baloldalon.) Vannak intézeteink, a melyek az egyetemmel egyrangúak, melyek nem sülyedtek, a hol egyáltalában a tanpénzzel való corrumpálás, visszaélés lehetetlen, a hol nem történik az, hogy a beiratkozási pénzek a tanár zsebébe folyjanak. Hát miért nem lehetne ez igy a tudományegyetemen is, miért nem lehetne az egyetem pénztárába a tanpénzek aránytalan nagy összegét gyűjtetni s annak a G00—800 főből álló auditóriumnak a számára, ha van annyi, magántanári és parallel kathedrákat állítani ? a többit pedig a tanárok közt felosztva fizetésjavításra fordítani, hogy ne legyen oly aránytalan nagy különbség a díjazásokban. (Elénk helyeslés.) Én ezt követelni is fogom. De, t. ház, van még egy nagy baja a mi anyaegyetemünknek. (Bálijuk!) Méltóztassék venni a legnagyobb kathedrát, méltóztassék venni különösen az állattani kathedrát, a hol összehasonlító boncztau, állattani szövettan taníttatik; méltóztassék tekintetbe venni, hogy más, előrehaladott államok egyetemein miiképen van ellátva tanerőkkel ez a kathedra és azt fogják találni, hogy néhol két, sőt négy tanár és a docensek egész apparátusa működik. Mert vakmerőség, vagy nem akarom a m;íga nevén mondani, hogy mi szükséges ahhoz, azt állítani, hogy ma Európában bármiféle képzettségű ember képes legyen az állattan összes ágait ismerni. Méltóztassék venni ezt a fontos kathedrát, nálunk egyetlenegy tartja az előadásokat, tartja pedig orvosnövendékeknek, gyógyszerészeknek, bölcsészeknek, kik tanári pályára készülnek. Magántanárokat nem habilitálnak; miért? Vannak ugyan magántanári kathedrák egyes apró fragmentumok számára, olyanokra, melyekre a legnépesebb egyetemeken is kéthárom-négy hallgatónál több sohasem iratkozik be, mert nagyon is a specialismusba hatnak be, a többire nézve fentartja magának a tanár azt, hogy egy háromszáznál több főre rúgó audito•
