Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.
Ülésnapok - 1881-53
390 53. országos üíés február 11. 18S2. tekintetében rósz és használhatatlan. Az az alkalom, mely az ifjú tanárnak okvetlenül szükséges arra, hogy tanszékét elfoglalva, magát tovább képezhesse, az állami tanodákban nincs meg. A rninister ur és a tanfelügyelők semmi egyébre nem dolgoznak, csak egy vastag könyv szerkesztésére, statistikai adatok kimutatására. Holott a rninister urnak el kellene törölnie az egész tanfelügyelői intézményt (Elénk helyeslés a szélső baloldalon) és ezen intézmény költségeivel kellene a közép tan ódákat jól és megfelelően felszerelni. így történik aztán, hogy ezek a szegény tanárok két-három évig küzdenek, hogy valahogy a színvonalon tartsák magukat, sőt vannak olyanok, a kik keresnek összeköttetéseket a főváros tudományos köreivel. Ha itt ösztönt kapnának, hasznosakká lehetnének a tudomány számára, de a fővárosban uralkodó clickrendszer ezt nem engedi. Itt azt mondják : én nem dolgozom, ne dolgozzanak tehát mások sem, hogy első maradhassak. így visszariasztva, mit tesz az a szegény tanár ? Szerez magának egy hosszú szárú pipát, beáll takarékpénztári napibiztosnak, rendbe rakja azt a kis oktatási apparátust jól rosszul és húsz, huszonöt évig rontja vele Magyarország ifjúságát. (Ugy van! a szélső baloldalon-.) S a mint ez az alsó fokon és a középfokon van. ugy van ez a legfelsőbb fokon is. (Halljuk!) Számot vetettem magammal Tökéletes biztossággal tudom azt, hogy a miket mondandó vagyok, azokkal le fogom rombolni azon kis positiót, melylyel Magyarországon tudományos körökben biríam. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Magam ellen fogom lázítani mindazokat, a kik e téren szóval és súlylyal birnak, kevés kivétel lesz, a ki mellettem fog állani. Ez míod meg fog történni. De számot vetettem lelkiismeretemmel. Az én positiom, az ' én érdekem semmi akkor, midőn a legmagasabb érdekek forognak szóban, midőn a nemzet érdekéről van szó. (Halljuk !) Én le fogom rántani a leplet. (Halljuk ! Halljuk! a szélső balon.) Én t. ház, a midőn az egyetemről szólni akarok, (Halljuk !) előre is kinyilatkoztatom, hogy én az egyetemeknek a metropolisokban való elhelyezésének ellensége vagyok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Okaim a következők. A metropolisokban, kiváltkép a politikai központokban elhelyezett tudományos egyetemek tanári kara sohasem egyöntetű testület minden törekvése szerint. Mert számosan nem tudnak ellentállni azon esábnak, melyet egy, a politikai és a társadalmi életben is erősen lüktető közélet ajánl nekik. Áhítoznak parlamentalis babérokra, sociális fényes helyek betöltésére, némelyek kir. tanácsosi czímre áhítoznak, mások az ordók hajhászatából valóságos mesterséget űznek. (Tetszésnyilatkozatok a szélső baloldalon.) És ez mind a tanári kötelességek rovására történik. Ezt kifejezvén és kinyilatkoztatván, felkérem a t. rninister ur figyelmét a következőkre. (Halljuk! Halljuk!) A saját maga által kiadott vastag könyvnek az egyetemre vonatkozó kimutatásai a következőt tüntetik elő. Előre megjegyzem, hogy neveket megemlíteni nem akarok. A ki a könyvbe be akar tekinteni, a nevekről is értesülni fog. Vannak az egyetemen collegiumok, a hol olyan tantárgyak adatnak elő, melyeket szemléleti oktatás nélkül, sőt egyenesen gyakorlás nélkül oktatni nem lehet, a hol a tárgygyal való közvetlen foglalkozás és az experimentumoknak közvetlen közelben való figyelemmel kisérése okvetlen szükséges; vannak, mondom, auditóriumok 384, 896, 379, 373 és 425 hallgatóval. Mondja meg nekem egy józan gondolkozású ember, hogy képzelhet egy tanárt, a ki egy auditóriumnak, mely négyszer akkora mint e ház, képes tantárgyakat csak szóval is előadni — eltekintve attól, hogy neki azzal foglalkozni kell — előadni 896 embernek egy semesterben, a mely 120—126 napra terjed s a mikor az illető kötelessége, hogy az egyes hallgatók meg colloquáljanak is. Ez fizikailag absolute lehetetlen, mert azt találjuk, hogy hetenkint adatik 31, 11, 12, 9 és 12 óra. T. ház! Hisz már magát ezen auditórium számát véve, azíelső kérdés az, hogy hol vannak az egyetemnek azon termei, melyek a hallgatók tömegét befogadják? Hol vannak a mi klinikáinkban és a mi intézeteinkben azon helyek, a hol a hallgatók gyakorlati begyakoroltatása egyáltalán lehetséges? Hiszen az absolute lehetetlen. Hát, t. ház, én iparkodtam ezeket megtalálni ; iparkodtam az én adataim és értesüléseim beszerzésénél azt az utat követni, melyet nekem Magyarország közoktatási ministere csak a múltkor ajánlott, a midőn egy concret eset alkalmából nekem lehetetlenné tette, hogy as arra vonatkozólag a hivatalos adatokat megszerezzem és a t. rninister ur engem a privát értesítésre méltóztatott utasítani. Hangsúlyozom azt, hogy egy concret esetre nézve, a hol velem szemközt hivatalos adatok állíttattak és én kifejezést adtam annak, hogy ha én hivatalos adatok alapján meggyőződöm, én az illető dolgot a ház szine előtt, mint általam elkövetett vétséget el fogom ismerői. Én tehát követtem a t. rninister ur ezen tanácsát és az én értesüléseim foglalatja ez, a mire különösen kikérem a t. ház figyelmét. (Halljuk!) Van a mi magyar tud. egyteemünknek — bocsánat a kitételért — egy rákfenéje, mely a corruptiónak egy valóságos neme. Ennek a corruptiónak neve: tanpénz. (Mozgás.)
